Sulík az atomenergiára alapozná a szlovák hidrogéntermelési stratégiát

Nyitókép forrása: hnonline.sk

Néhány hónappal ezelőtt sokakat meglepett, hogy Szlovákia új gazdasági minisztere, Richard Sulík némileg szakítva az elektromos autózást méltató retorikáktól, a hidrogén felé kötelezte el magát. A lépés annyira nem volt meglepő: a nagy tápegységekkel hajtott autók előállítása nagyságrendekkel kevesebb munkaerőt igényel, de a hidrogénmeghajtású autó koncepciója már Szlovákiának is kevésbé fájdalmas átmenetet jelentene.

Sulík a legújabb információk szerint a szlovákiai atomerőművekre alapozná az ország hidrogéntermelő kapacitásait. Hogy teljesen világos legyen a minisztérium elképzelése, érdemes tudni, hogy a hidrogénmeghajtású, pontosabban üzemanyagcellás autót is elektromosság hajtja. Esetében azonban az áramot menet közben az üzemanyagcellában elégő hidrogén termeli az energiát – nem pedig egy tápegységben hordozza folyamatos újratöltés mellett. A hidrogén elégetésével víz keletkezik, nem káros anyag, égéshője és fűtőértéke messze felülmúlja a hagyományos üzemanyagok adottságait.

A hidrogénmeghajtású autók ellen szóló egyik legerősebb érv a hidrogén előállításának költségessége. Az elektrolízis ugyanis rengeteg elektromos energiát igényel. Itt jön a képbe a gazdasági miniszter koncepciója.

   

Megtalálták az áramfelesleg helyét?

Sulík „az atomerőművek olcsó áramellátását” akarja meglovagolni, azok ugyanis stabil mennyiséget termelnek, éjszaka viszont túltermelésre kerül sor. Ennek az energiának egy részét áttöltőállomásokkal próbálják „megmenteni”, más részét tápegységekbe töltik, és úgy tárolják. Mivel azonban az áttöltőállomások kapacitása korlátozott, nagy tápegységtárolók pedig Szlovákiába belátható időn belül nem nagyon érkeznek, ezért adja magát a lehetőség, hogy a többletáramot hidrogéntermelésre használják fel.

A megoldás logikusnak tűnik, bár nem feltétlenül kapja meg az Európai Bizottság jóváhagyását is. Ugyanis nem megújuló energiaforrásból állítja elő az elektrolízishez szükséges energiát. Bár az atomerőművek viszonylag kis széndioxid kibocsátással működnek, a biztonsági kockázatok miatt elég erős ellenlábásai vannak.

Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy Sulíkék épp nemrég könyököltek ki újabb félmilliárdot az adófizetők terhére a 2008 óta zajló mohi atomerőmű-bővítésre, aminek összköltségvetése 6,3 milliárd euróra nőtt az eredeti bő kétmilliárdos keret helyett. Ráadásul egymást érik a NAKA-razziák a sorozatos szabálysértések, csalások és korrupciós esetek miatt. A gazdasági miniszter azonban láthatóan elkötelezte magát a bizonyos körök számára eddig is jövedelmezőnek bizonyuló projekt fenntartása mellett.

Komoly hátulütők

Ami a hidrogénmeghajtású autókat illeti, a nagyobb munkaerőigény jól hangzik egy olyan országban, amely mindent egyetlen lapra (az autógyártásra) tett fel, de a valóság nem ennyire egyértelmű.

Az egyik központi probléma a hidrogén tárolása. A vonatkozó szakirodalom szerint bár fűtőértéke háromszor jobb, mint a benziné, de csak tömegre vetítve. Márpedig a hidrogén egy rendkívül illékony gáz, amelynek sűrűsége atmoszferikus nyomáson a levegő sűrűségének mindössze 1/14-e, a benzinének pedig 1/8000 része. Más szavakkal, egy speciális 250 bar nyomású, 200 literes hidrogéntartályt kellene tankként beszerelni az autókba, ami egyúttal jelentős súlytöbbletet jelent – de csak így lehetne egy lapon említeni a benzin hatékonyságával.

Rögtön a hidrogén javára billenne a mérleg, ha folyékony formában használnának az üzemanyagcellás autók. Ez azonban rendkívül robbanásveszélyes. Ráadásul mindegyik esetben megoldást kell találni arra, hogyan lehessen elfogadható szintre szorítani a robbanás kockázatát egy baleset során, illetve után is. (Nem beszélve a tankolásról – Norvégiában néhány éve levegőbe repült egy egész hidrogénkút egyetlen apró szikra miatt).

Persze ez jelenleg technológiai kérdés. Az viszont nem, hogy pontosan mit is tervez a gazdasági minisztérium Szlovákia „hidrogén-stratégiája” címén. Állítólag minden releváns szereplőt meg fognak kérdezni a témában.

Körkép.sk