Egy felmérés margójára: Fontos a szólásszabadság, de csak míg nem kell mások véleményét meghallgatni

Nyitókép forrása: politics.co.uk

Fontos a szólásszabadság, egészen addig, amíg nem kell mások véleményét meghallgatni és tiszteletben tartani. Ez az egyik központi gondolata annak a véleményírásnak, amely a szólásszabadság kapcsán egyre gyakrabban előforduló kettős mércét veszi górcső alá. A cikk két dolog miatt rendkívül érdekes: az egyik, hogy a szinte mindig liberális perspektívából merítő Foreign Policy szakportál hasábjain jelent meg, a másik, hogy Magyarországot is többször említi a szerző.

Jacob Mchangama már cikke elején leszögezi, annak ellenére, hogy az általa szervezett globális (33 országot átfogó) felmérésben az emberek 93-94 százaléka fontosnak tartja a szólásszabadságot, illetve azt, hogy az emberek cenzúra nélkül elmondhassák véleményüket, világszerte a szólásszabadság jogának hanyatlását figyelhetjük meg.

Az ellenmondás mögött az állhat, hogy az emberek többsége rendkívül fontosnak tartja, hogy kimondhassa saját véleményét, de kevésbé tartják fontosnak hogy más emberek is megkapják ugyanezt a jogot.

   

A paradox egész jól számszerűsíthető. A kisebbségek elleni verbális támadásokat a megkérdezettek 43 százaléka elutasítja, de csaknem ennyien, 39 százaléknyian támogatnák a saját vallásuk elleni sértő kijelentések tiltását.

Az azonosneműek tolerálását a svédek és a dánok 91 százaléka vallja, miközben Pakisztánban ez az arány mindössze 27 százalék (Magyarországon 84 százalékos). Ugyanakkor a dánok és amerikaiak 72 százaléka elnézné saját nemzeti lobogója megsértését, míg Törökország és Kenya (16 és 18 százalék) lakosai már jóval kevésbé (Magyarországon az arány a felmérés szerint 64 százalék).

Amerika messze nem tökéletes

Az Egyesült Államok szólásszabadság terén elég érdekes képet mutat. A 2015-ös adatokhoz képest enyhén visszaesett azon felnőtt lakosok aránya, akik szerint a kormány kritizálása legitim része a szólásszabadságnak. Arányuk így is elsöprő (88), a trend azonban érzékelhetően negatív, ráadásul a Biden-szavazók kevésbé támogatják a szólásszabadságot, mint a Trump-szavazók.

A republikánus és demokrata választók között a kisebbségi csoportokkal szembeni támadó vélemény kapcsán a legnagyobb a különbség. A republikánusok 88 százaléka szerint a kisebbséget érő kritikus véleményt is tiszteletben kell tartani, a demokrata választók körében ez az arány csak 53 százalék. De a demokraták még vallás elleni támadó kijelentésekkel szemben is kevésbé toleránsak, mint a republikánusok (lásd a lenti grafikont).

Egészen elképesztő a cikk azon következtetése, hogy a fiatal amerikai polgárok (18-34 évesek) kevésbé támogatják a szólásszabadságot, mint a tőlük idősebbek. Ennek hátterében az áll, hogy a társadalmi egyenlőség szerintük sok esetben egymással szemben álló értékek.

Muszlim államok vs multikulti

De máshol vannak aggasztó jelek arra vonatkozóan, hogy a szólásszabadság értéke kezd a viszonylagosság áldozatává válni. Törökországban és Pakisztánban az emberek három negyede úgy véli, hogy a kormány képes megvédeni az ő vallásukat a szóbeli támadásoktól. Franciaországban és Nagy-Britanniában ez az arány mindössze 37 százalék, Németországban pedig alig 47 százalék.

Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Nyugat-Európában számos helyen egy adott vallás védelme vagy épp bírálata (még ha jogos is), azonnal politikai kérdéssé válik, és a vallási status quo elleni támadásnak fogják fel. Emmanuel Macron francia kormányfő az iszlamista szélsőséges által meggyilkolt történelemtanár sírjánál kritikával illette a radikális iszlámot, mire a mainstream sajtó apraja-nagyja nekirontott – nem mintha ezzel bármelyik másik vallást előtérbe helyezte volna.

Magyarország összesítésben ötödik

Ami pedig Magyarországot illeti, ott a felmérés legtöbb grafikonja szerint 95 százalék felett jár azok aránya, akik szerint  fontos, hogy az emberek azt mondhassanak, amit akarnak, a sajtó arról írjon, amiről szeretne, és az emberek hozzáférjenek az internethez. Mi azért megjegyezzük, hogy a szabad véleményszabadság és a médiaszabadság terén nagy különbségek a mért 33 országban nincsenek, mindenesetre Magyarország rendre ott van az élvonalban.

Annak ellenére, hogy a felmérés készítői beállva a liberális kórusba a médiaszabadság leépüléséről beszélnek Magyarországon. Ezt az ellentmondást érdemben nem tudták megmagyarázni.

Az sem mellékes, hogy csak pár olyan ország van, ahol nagyjából ugyanolyan toleránsan kezelik a kormány elleni kritikát, a kisebbségek elleni szólamokat és a vallást támadó kijelentéseket: ezek az országok Norvégia, Magyarország, az Egyesült Államok, Dél-Korea és Dánia. A többinél egyik vagy a háromból kettő véleménytípus erősen visszaszorított.

Közösségi hálók

A cikk szerzője külön fejezetet szentelt a szólásszabadságot leginkább befolyásoló közösségi hálóknak. A Facebookot, a Twittert és a Youtube-ot nem kötik az olyan szólásszabadságot védő intézmények, mint például az amerikai „első kiegészítés”, és nem kötik őket nemzetközi jogi normák sem. Ennek ellenére hatalmas felelősségük van a gondolatok áramlásában – legyenek azok igazak vagy hamisak, építő jellegűek vagy rombolóak.

„Felmerült a kérdés, hogy ki dönthet és ki érvényesítheti a szólásszabadság határait a közösségi médiában. A kormányoknak kell ezt felvállalni, és ha igen, akkor vajon minden államnak törvényi korlátok közé kell szorítania az internetet? Vagy a magánplatformoknak kell dönteniük, amelyeknek döntései viszont nélkülöznek minden politikai legitimációt és átláthatóságot”

világítja meg a dilemmát a cikk. Példaként az indiai történéseket hozza fel, ahol a kormány nyomást próbál gyakorolni a Twitterre, hogy az hatékonyabban távolítsa el a koronavírussal kapcsolatos félretájékoztató bejegyzéseket.

A felmérésben szereplő országok kormányainak zöme egyetért abban, hogy a közösségi hálók törvényi regulázása jobb a semminél, de érdekes módon Venezuela, Magyarország, az USA, Nigéria, Japán de még Svédország is inkább annak a híve, hogy a közösségi oldalak önszabályozók legyenek és viseljenek felelősséget – azzal szemben, hogy a teljes regulációt a kormányoknak kelljen megvalósítani.

A végkövetkeztetés

A cikk végül a következő következtetéseket vonja le a felmérésben tapasztaltakból:

„Világos, pozitív összefüggés van a szólásszabadság nyilvános támogatása és e jog tényleges gyakorlása között. Ebből adódóan minél többen alkalmazzák a szólásszabadság terhes és nemegyszer ellentmondásos elvét, annál valószínűbb, hogy cenzúra és elnyomás nélkül élhetnek ezzel a joggal”

fogalmaz a szerző, aki azt is hozzáteszi, hogy mindehhez világos és toleráns szólásszabadság-kultúrára lenne szükség, ám ebben a kérdésben globális egyetértésre a közeljövőben aligha kell számítanunk.

Körkép.sk