Tisztelt Mikolaj miniszter úr!

Na, tessék. Amikor már azt hittük, hogy a szlovák földrajzi nevek körüli színjáték eléri a célját (vagyis, hogy mi, magyarok a hibrid tankönyv bezúzatásával aratott látszatsikertől ittasan kussolva zsebre tesszük az új csodatankönyveket, melyekben tovább erőszakolják a magyar nyelvet, csak éppen a könyv végéből a zárójelekbe száműzik a magyar településneveket), a forgatókönyvírók úgy döntöttek, hogy csavarnak még egyet a szálakon. S nem is akárhogyan. Magát a cirkusz…, bocsánat, színházigazgatót vonták be a darabba. Azzal egyidőben, hogy a nagy triumvirátus, élén a cézárral, a legfelsőbb szinten mondta ki, hogy az ominózus tankönyvek használatban maradnak, érkezett a szerkesztőségünkbe az alábbi levél. Úgy döntöttünk, hogy eredeti szlovák mellé csatoljuk a magyar fordítást is. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

Vážený pán minister Mikolaj,

hneď na úvod sa Vám chcem priznať, že som Vašim veľkým fanúšikom, a že je mi veľkou cťou, že Vás môžem konečne osloviť titulom minister. Veru, trvalo mi dlho, kým som sa odhodlal zobrať si pero do ruky a napísať Vám tento list. Viete, nie som zvyknutý písať takým vysoko postaveným (a samozrejme vzdelaným!) ľuďom.

Ja som, prosím Vás pekne, obyčajný človek. Pochádzam z Guszony, z takej malej dediny pri Rimaszombat. No, z toho ste už asi uhádli – ale akoby ste to neuhádli, však Vy ste taký múdry človek – že som Maďar žijúci na Slovensku. A asi aj tušíte – jóóój, však Vy, taký skúsený pedagóg, priam stvorený na post ministra školstva, by ste to netušili? – prečo Vám píšem. Áno, presne tak, kvôli tým vlastivedným učebniciam pre maďarské základné školy, v ktorých všetky zemepisné názvy figurujú v slovenčine.

No, ja Vám chcem povedať, že je to vynikajúci nápad. Čo vynikajúci? Fantastický! Čo fantastický? Geniálny! Neviem, či to bol Váš nápad (viem, že ste taký skromný, že by ste sa ani nepriznali), som však presvedčený, že niečo také geniálne môže vymyslieť len človek Vašich kvalít.

Viete, keď som chodil na základnú školu, ešte sme také učebnice nemali. Ani v Guszona, ani v Nagydaróc, kde som absolvoval druhý stupeň základnej školy. Dokonca ani vo Fülek, kam som chodil na gymnázium. A ja napriek tomu obrovskému hendikepu som sa odhodlal podať prihlášku do Pozsonyu na univerzitu. Chápete tú moju priam bezočivú odvahu? Pre mňa ostáva stále záhadou, prečo som nechcel ísť ďalej študovať do Maďarska a prečo som si vybral slovenskú univerzitu.

   

Ale život je nevyspytateľný! Lebo – a teraz sa posaďte, prosím, lebo čo Vám teraz poviem, už hraničí so sci-fi – prijali ma na Univeritu Komenského v Bratislave! Bez toho, aby som mal tie zemepisné názvy v učebniciach po slovensky. Dovolím si povedať, že  je to ôsmy div sveta! Lebo ja som tú školu aj dokončil!

Moji spolužiaci, samozrejme, spoznali, že som maďarskej národnosti. Niektorým to síce trvalo mesiace, mnohým dokonca celý semester, ale prišli na to. A vďaka Vám už viem prečo. Kvôli tým učebniciam, kde sme ešte nemali slovenské zemepisné názvy. Ja som si totiž celý čas myslel, že vďaka mojej mame, ktorá so mnou vždy telefonovala po maďarsky (viete, ona tiež nemala tie moderné učebnice…) a ja, dobre vychovaný synček, som jej odpovedal rovnako v materinskom jazyku. (Čo som ja vtedy tušil ešte, že to nie je prirodzená reakcia, ale drzosť, netolerancia a vlastizrada, hovoriť na verejnosti po maďarsky…) No, teraz už viem, že to nebolo tým, že ma neprezradila moja mama, ale tie staré učebnice, v ktorých ešte aj zemepisné názvy boli po maďarsky.

Vidíte, za všetko môžu tie zemepisné názvy! Nie hodiny slovenčiny od prvej triedy základnej školy každý deň, nie slovenská televízia alebo slovenskí kamaráti nás naučia po slovensky, ale  zemepisné názvy v origináli v našich učebniciach.

Dovolím si povedať, že je to revolučný objav vo výučbe cudzích jazykov. A Vy, chápete, Vy ste prvý, ktorý na to prišiel! Ja som bol počas štúdia na rôznych študijných pobytoch: v Koblenzi (viete, neďaleko Kölnu) v Bremen (tiež v Nemecku), pol roka som bol na stáži v Holandsku a teraz som na doktorandskom štipendiu vo Wien, ale nikde, verte mi, nikde som ani náznak takejto osvietenej myšlienky, ako vo vašom prípade, nenašiel. A môžu ma za to zbyčovať alebo na mňa vyraziť tankami alebo ma poslať do basy, ale ja si za tým stojím, že SLOVENSKO JE V TAKÝCH NÁPADOCH EURÓPSKA, ČO EURÓPSKA, SVETOVÁ VEĽMOC!

A ja som hrdý, že som občanom tejto republiky (ako aj ďalších 70% mojich maďarských spoluobčanov).

Pán minister, nezostáva mi nič iné, ako sa Vám poďakovať za všetko! Kam by sme sa bez Vás dostali?

Požehnaný buď Ján Mikolaj, Spasiteľ Maďarov na Slovensku!

S pozdravom

Zsíros B. Ödön

P. S.: Ak dovolíte, mal by som ešte jednu otázočku na záver: však som dobre pochopil nový trend, že odteraz používame všetky zemepisné názvy v pôvodnom jazyku: Köln, Bremen, Wien alebo Pilísszentekereszt a nie Kolín, Brémy, Viedeň alebo Mlynky?

P.S2.:

Fülek – Fiľakovo
Guszona – Husiná
Nagydaróc – Veľké Dravce
Pozsony – Bratislava
Rimaszombat – Rimavská Sobota
Bremen – Brémy
Köln – Kolín
Wien – Viedeň

Tisztelt Mikolaj miniszter úr!

Ha megengedi, egy vallomással kezdeném: el szeretném árulni Önnek, hogy régi nagy rajongója vagyok, s megtiszteltetésnek érzem, hogy végre miniszternek szólíthatom. Bizony, beletelt egy kis időbe, míg rászántam magam, hogy megírjam ezt a levelet Önnek. Tetszik tudni, nem vagyok én hozzászokva, hogy ilyen magas rangú (és tudású!) embereknek írogassak, mint Ön.

Én, kérem szépen, egy egyszerű földi halandó vagyok. Husinából származom, egy kis faluból Rimavská Sobota mellett. Na, ebből már biztos ki tetszett találni – de hisz hogy is ne találta volna ki egy olyan okos ember, mint Ön -, hogy egy Szlovákiában élő magyar vagyok. Azt is biztos sejti – oh, hisz pont Ön, a tapasztalt pedagógus, akit szinte az Isten is iskolaügyi miniszternek teremtett, ne sejtené? -, hogy miért írok Önnek. Pontosan, azok miatt a honismereti tankönyvek miatt, amikben a földrajzi nevek szlovákul szerepelnek.

Nos, azt szeretném mondani Önnek, hogy ez egy kitűnő ötlet! Mit kitűnő? Fantasztikus! Mit fantasztikus? Zseniális! Nem tudom, hogy az Ön ötlete volt-e (tudom én, hogy a szerénysége tiltja, hogy bevallja), de biztos vagyok benne, hogy ilyen zseniális gondolat csak egy olyan ember fejéből pattanhat ki, mint Ön.

Tetszik tudni, mikor én jártam alapiskolába, még nem voltak ilyen tankönyveink. Se Husinán, se Veľké Dravcén, ahol a felső tagozatra jártam. Sőt, még Fiľakovon se, ahol a gimnáziumot végeztem el. És eme óriási hátrány ellenére rászántam magam, hogy Bratislavába jelentkezzek egyetemre. Tetszik érteni ezt a szinte már szemtelen merészséget? Mai napig rejtély számomra, miért nem Magyarországra mentem tovább tanulni, miért egy szlovák egyetemet választottam.

De az élet kiszámíthatatlan. Mert – és most tessék megkapaszkodni, mert amit most mondok, az már a sci-fihez közelít – engem felvettek a Comenius-Egyetemre Bratislavába. Anélkül, hogy szlovákul lettek volna a földrajzi nevek a tankönyveinkben. Megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy ez a világ nyolcadik csodája. Mert én azt az egyetemet be is fejeztem!

Az évfolyamtársaim, természetesen, megtudták, hogy magyar nemzetiségű vagyok. Némelyiküknek ugyan eltartott pár hónapig, másoknak egy egész félévig, de rájöttek. Önnek köszönhetően most már tudom, miből. Hát azokból a tankönyvekből, amikben még nem voltak szlovák helységnevek. Én, balga, egész idő alatt azt hittem, hogy az édesanyám árult el, aki mindig szlovákul szólt a telefonba (tetszik tudni, még neki se voltak ilyen modern tankönyvei…), s én, jól nevelt gyermek, az anyanyelvemen szóltam vissza neki. (Mit tudtam még én akkor, hogy ez nem természetes reakció, hanem szemtelenség, tiszteletlenség, sőt hazaárulás, nyilvános helyen magyarul megszólalni…) Most már tudom, hogy nem az édesanyám, hanem azok a régi tankönyvek buktattak le, melyekben a földrajzi nevek még magyarul voltak.

Látja, mi mindenről tehetnek ezek a fránya földrajzi nevek! Nem a napi szlovák órák már első osztálytól, dehogy, nem is a szlovák televízió, vagy a szlovák barátok segítségével tudunk mi itt megtanulni szlovákul, hanem ezeknek az eredeti földrajzi neveknek köszönhetően a tankönyveinkben.

Én még azt is megkockáztatom, hogy ez egy forradalmi felfedezés az idegen nyelvek oktatásában. És Ön, érti, Ön az első, aki minderre rájött. Tanulmányaim során különböző tanulmányutakon vettem részt: Koblenzben (tudja, Kölntől nem messze), Bremenben (szintén Németország), fél évet töltöttem el részképzésen Hollandiában, most pedig doktorandusi ösztöndíjjal koptatom az iskolapadot Wienben. De sehol, higgye el nekem, sehol sem találkoztam ilyen felvilágosult gondolatokkal, mint az Ön esetében. Ezért akár meg is korbácsolhatnak engem, vagy tankokkal támadhatnak rám, akár hűvösre is tehetnek, de én akkor is kitartok amellett, hogy SZLOVÁKIA AZ ILYEN GONDOLATOKBAN EURÓPAI, MIT EURÓPAI, VILÁGHATALOM!

És én büszke vagyok rá (magyar honfitársaim 70 %-val egyetemben), hogy ennek az országnak az állampolgára lehetek.

Miniszter úr, nem maradt más hátra, mint köszönetet mondani Önnek mindenért. Hisz mihez kezdenénk mi Ön nélkül?

Áldott légy, Ján Mikolaj, a szlovákiai magyarok megváltója!

Üdvözlettel,

Zsíros B. Ödön

U. i.: Ha megengedi, lenne még egy kérdésem a végére: ugye jól értelmeztem az új módszert, hogy mostantól fogva minden földrajzi nevet az eredeti megnevezésében használunk: Köln, Bremen, Wien vagy Pilísszentekereszt, és nem Kolín, Brémy, Viedeň vagy Mlynky?

U. i2.:
Fiľakovo – Fülek
Husiná – Guszona
Veľké Dravce – Nagydaróc
Bratislava – Pozsony
Rimavská Sobota – Rimaszombat