Magyarország ma nincs irigylésre méltó helyzetben. A baloldal erodálódott, a neoliberálisok felfalták magukat, csak „filmgyártást“ tudnak vállalni a szociknak. Az alakuló DK meg a pártosodó Milla és E2014 kóvályog, mint a gólyapiszok a nyári felszálló termikben. Igaz, jó pénzért, talán Amerikából. A szélsőjobbnak titulált Jobbik teszi a megszokott dolgát, semmi új a nap alatt. A kormánypártok pedig rögtönöznek, ide-oda csapkodnak és viselik a szocik nyolcéves országrablásának következményeit és „eredményeit.“ A két tábor között a szakadék már régen megvan, eddig, sajnos, csak mélyülni tudott.
Számomra az Orbán-politika nem túl meggyőző, mert kiszámíthatatlan és utóbb már konfliktusos is. El kell azonban ismerni néhány fontos részeredményét, amelyek az országot próbálják gazdaságilag sínre tenni, adósságot csökkenteni és a multik által kitermelt hasznot legalább részben otthon tartani.
Mert 80% feletti haszonelszívás mellett országot fenntartani – „mint a mellékelt ábra is mutatja“ – nem lehet. Mindez óriási gond és felelősség, mert ilyen körülmények között egy ország „könnyen a pofájára eshet“. Nem is beszélve az ország elengedhetetlen morális megújítására tett kísérletről.
Van azonban egy ok, ami miatt az utolsó időben nagyon pipa vagyok. Felütötte a fejét egy jelenség, ami mellett nem lehet csak úgy, szó nélkül elmenni. Ez pedig a „másság“ kirekesztése az egyik meg a másik oldalon is. Különösen veszélyes lett azonban a szélsőbal és a neoliberálisok rétorikája, amit az egész baloldal amúgy elég hangosan támogat.
Szinte divattá vált az a magatartás, hogy ha a balliberósok csapatának azonnal nem teljesül az összes kívánsága, vagy pl. nézeteit nem építik be akár az új Alkotmányba, mindjárt fasisztáz, antiszemitáz, diktátort kiált, antidemokratáz, hülyít, becsmérel és ocsmányol. Aki nem fújja velük együtt a követ, az egyből a ballib ádáz ellensége. Főleg külföldön – mert ott a lényeges! Illik ugyanis a saját fészkükbe piszkítani! Ezt tanulták évtizedek alatt – hát ezt tudják csak csinálni. A saját „fajfenntartási ösztönük“ sem képes megállítani őket, hiszen ha tönkreteszik az országot, akkor a balliberósok is tönkremennek. Vagy talán nekik teljesen mindegy, csak hogy hatalomhoz, befolyáshoz és pénzhez jussanak?
Ha Orbánnak csak ennek a magatartásnak a távoltartása és megfékezése sikerülne, már akkor is szurkolok neki, mert – mint nagyanyám mondotta volt – „kutyából nem lesz szalonna“!
Agárdy Gábor
Nyitókép: mandiner.blog.hu
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket a Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Rákosi Mátyás
2013. márc. 13. 01:11Azt hittem a címet olvasva "Aki nincs veled, az ellened", hogy valami írás az MKP-ről, mert azok gondolkodnak így. Aki vakon hisz bennük, az a pajtás, aki már kérdéseket is feltesz, vagy neadjisten kritizál, az mind ellenség. Ezért vannak ott, ahol vannak. Kíváncsi vagyok, ha ugyanezeket Robert Fico csinálná, akkor a szerző mennyire lenne lelkes?
GAgardy
2013. márc. 13. 08:42Ami késik, az nem múlik, kedves "Mátyás" (mert valószínu, hohy nicknévvel van dolgom), készulok már Ficóri is, mert úgy látszik, nagyon jó inasa lett Orbánnak -persze a paletta másik végérol. Teszem ezt fuggetlenul az MKP? Most-Híd, meg kitudja milyen pártóktól fuggetlenul. Sajnos - ami van, az van! Agárdy G.
Zoltán
2013. márc. 13. 10:00A szerző populista és demagóg megjegyzésével nem tudok egyetérteni, hogy a „haszonelszívásért” bírálja az befektetőket. Tudomásom szerint, a vállalkozás a haszon miatt fektet be. Az általuk biztosított többletmunkahelyek létrehozása pedig üdvözlendő. Az igazi gazdasági gondot elsősorban a hatalom hiánygazdálkodása okozza és az ebből fakadó eladósodással összefüggő terhek. A másság kirekesztését maga a döntéshozatali rendszer generálja, mivel a többség mindent visz és a kisebbség megbélyegzése, pedig a többség malmára hajtja a vizet, illetve fordítva. Az egész társadalmi feszültség visszavezethető az alkotmányozás módjához és annak tartalmához. Valójában egy szűk társadalmi réteg ráerőszakolja a saját elképzeléseit az egész társadalomra.
GAgardy
2013. márc. 13. 10:49"Szuk társadalmi réteg" ... csak erre kívánok reagálni: ez tudtommal 2/3 volt - tessék elképzelni, hogy fordított volna a helyzet - na akkor mi van?
Zoltán
2013. márc. 13. 13:35"Demokratikus alkotmányozás A demokratikus alkotmányt többé-kevésbé a nép vívja ki. Fontos az önálló alkotmányozó hatalom létrehozása, mert az alkotmány többek között a hatalomgyakorlási rendszer kereteit szabja meg, ezáltal nemcsak a főhatalom akarata jelenik meg benne. Ilyenkor az alkotmányt a társadalmi csoportok, különböző térségek (járások, megyék, régiók, tartományok, szövetségi állam tagjai) és nemzeti közösségek szövetségei hozzák létre. A polgárok egyéni érdekeit tartja szem előtt, célja ezen érdekek érvényesülését segíteni. Az emberek veleszületett jogaik egy részéről lemondanak a közösség, az állam javára, de ellenőrzik a társadalom irányítóit. Így az alkotmány a lehető legmagasabb szintű társadalmi megegyezést fejezi ki, tehát egy társadalmi szerződésnek nevezhető. Ennek következtében egyensúly jöhet létre az állampolgárok egyéni érdeke, a társadalmi csoportok és a hatalom között. Az alkotmányozás ezáltal biztosíthatja az alkotmány demokratikus jellegét és széles körű elfogadottságát. Bírálata A törvényalkotás szétválasztást ellenzők megkérdőjelezik , hogy az önálló, nem törvényalkotó, alkotmányozó szerv sem lesz mentes a pillanatnyi politikai hatásoktól. Az alkotmányozás és a törvényalkotás elválasztását indokolhatja, hogy az alkotmányba beleépül a törvényhozók napi politikai érdeke. Bibó István szerint, az alkotmányozó hatalom „a törvényhozó hatalomtól különálló hatalomként a többi hatalom hatáskörelosztását van hivatva megszabni.” Sieyés: “az alkotmány egyetlen részében sem lehet az általa létrehozott, konstituált szervek műve” Claus Offe: „ne a játékosok maguk szabják meg a játékszabályokat; azt, hogy kit engednek játszani.” Sári János: “Mára már az alkotmányozó hatalom létezése általánossá vált, azaz az alaptörvény elfogadásáról más dönt, mint aki vagy amely a rendes törvényeket elfogadja.” Szentpéteri István, Hart. Rácz Attila: „az alkotmányozás által ne a parlament szabja meg saját hatáskörét”" Forrás: Wikipedia, Alkotmány A fentiek értelmében én sem tartom jó megoldásnak, ha a parlamentnek vagy annak 2/3-os pártjának a feladata az alkotmányozás. Az alkotmányban határozzák meg a köztársaság alapszabályait, tehát annak egy társadalmi szerződésként kellene létrejönnie. Például Szlovákiában az etnikai többség képviselői alkották az alkotmányt, ami az etnika kisebbség számára kirekesztő. Hasonlóan a magyarországi alkotmányozásnál kizárták a társadalom különböző (jelentős) csoportjait az alkotmányozásból, ami megkérdőjelezi az Alaptörvényben foglaltak társadalmi elfogadhatóságát.
Eke Máté
2013. márc. 13. 13:22Az a 2/3 soha nem volt tényleges 2/3. Ez csak egy szám, a jelenlegi kormánypárt aránya a parlamenben, nem több.
Levente
2013. márc. 14. 10:01Magyarországon az egyik legélénkebb demókrácia van, sőt előrevetíti a sci-fi irodalomból jól ismert jövőt. Már eljutottak oda, hogy nyíltan küzdenek a cégek a lakosságot képviselő politikai hatalommal. A tömegtájékoztatás monopóliumát és ezáltal agymosó nyugtató hatását leerodálta az internet, így kezd leomlani az uralkodó csoportok tabuk által létrehozott rendszere. Mindenki azt mond és csinál amit akar. Mindenki valami "jogállamra" is hivatkozik (ez a kiüresedett szó még tabu), amit egyesek szerint valamilyen meg nem jelölt "elit" határoz meg - ezen az éppen uralkodó belterjes "szakértő" bandát kell érten, mások szerint a lakosság többsége határozza meg, mi a "jog" - ezeket nevezik "populistáknak". Az "elit" a nagy többséget buta állatoknak tartja, akiket maximum manipulálni, idiótaságban akar tartani. Az ügyeseket közülük esetleg maga közé édesgeti és megvesztegeti hiúságukat, kényelmüket. Persze rokonsági alapon az elit is tele van buta majmokkal. A belépő természetesen a másokkal szembeni együttérzés teljes feladása, a tömegek kirekesztése és tudatlanságban tartása, a tabuk betartása, valami felsőbbrendű "logikusan" jó nevében, amihez paradox módon vak hitet követelnek. (az már csak apróság, hogy a szereteten alapuló hit pedig ellenségük, konkurens hit, tehát ellenfél) A "populisták", mivel a pénz nem náluk, a demagógiában és a "népben" bízhatnak. Szerintem nincs az a manipulatív belemagyarázás, amivel az információáramlás mai körülményei között fent lehet tartani bármilyen, akár nagyon gazdag, érdekcsoportok hatalmát. A demókrácia szélesedik, kezd valóságos, mindenki számára tapintható lenni. Kezdenek valódi választási lehetőségek nyílni. Végre eldőltek a "konszenzus" gyatrán összetákolt hamis falai. Miért nem mehetne csődbe bármi, akár az USA is. Nekem biztos, hogy fontosabb a saját életem szabadsága, mint az USA költségvetési mutatói. Valakinek pedig a holnapi alkoholos bulijának a "fogyasztása". Kedves "elit", ez nem a ti uralmatok produktuma? Kissé félresiklott, igaz? Hát akkor most jön egy kis "vérfrissítés". Lehet, oktatni kellett volna a "népet", a tabukról is. Csak úgy tud majd átlátni a manipulatív demagógián. Hát igen, így persze rajtatok is átlát majd, fanatikusokon, opportunista jellemtelen alakokon, rosszindulatú irigyeken. Ez is globalizáció, sőt valójában ez az univerzalitás. (megint, melyik hitben is van valami ilyen?) Nem szabad félni. Félelemben nem lehet élni. A félelem nem lehet a legelső (sőt egyetlen) döntési paraméterünk. :-) Első a szabadság, a döntési szabadság, félelem nélkül. Elfogadva a következményeket is, természetesen. A felelősséget elviselhetővé tévő alázattal ez sem lehetetlen. Csak azt tesszük, amit magunk is elviselnénk saját magunkkal szemben. Kizsigereltek a nagycégek, most ideje őket megszorongatni. Haj, ha ezt a szót, alázat, nem felejtették volna el az "elit" hiú majmai. Ha észrevették volna, hogy összecsapott újkori bölcsességeiket mégsem mérhetik évezredes hagyományokhoz. Inkább hibásan próbálkozzunk, mint félelemben, mások árnyékában, kilátástalanul haladjunk a semmibe, sőt tudva azt, hogy velünk ott, hová menetelünk, nem is számítanak.
GAgardy
2013. márc. 15. 09:21Sajnos, mindezt a "szabadosság" hozta magával, amit ma nyugodtan nevezhetunk neoliberalizmusnak. Márpedig ez az irányzat menthetetlenul csodbe ment Európában és máshol is. Ugyanis: "mindent szabad, de nem mindent lehet!" (remélem jól idéztem...)
A kommenteket lezártuk.
