A kormánybiztos vége

A hónap kommentára rovatunkban ezúttal Peter Schutz jegyzetét közöljük A. Nagy László lemondásáról, valamint Bugár és a Smer együttműködéséről a kormánybiztosi poszt kapcsán. Az írás eredetileg a 24/2013 sz. .Týždeň hetilapban jelent meg június 10-én.

A kormánybiztos vége

A. Nagy László lemondása a kisebbségi kormánybiztosi posztról, a Most-Híd helyes és egyetlen lehetséges döntése volt.

Még akkor is, ha az is igaz, hogy a vasúti kétnyelvűség ügyében, amely az elnökség felszólítása után A. Nagy lemondásába torkollott, a Most-Hídnak is van  bőven vaj a fején.

Kövesd a Körképet a Facebookon is!

A vasúti megállók kétnyelvű megnevezésének elutasítása ugyanis úgy jött, mint egy magasztosabb elv hívószava: Ragaszkodni ahhoz az ajándék poszthoz, melyet egy olyan kormány adott, amely az alapvető botrányokban – főügyész, a titkosszolgálatok szétlopása –az alkotmányosság határait is túllépte, egy olyan párt önmeghatározásával kerülne alapvető ellentmondásba, mely azt állítja magáról, hogy ellenzéki. Röviden, nagyon hiteltelen egy olyan játékot folytatni, hogy a saját testünkkel védelmezzük a demokráciát a Smerrel szemben, és egyidejűleg – mintha mi sem történne – együtt nemzetiségi politizálunk velük. Ilyet nem lehet.

Mi a hónap kommentára?

A hónap kommentára a Körkép sorozata. Rendszeresen, minden hónapban egy általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák sajtóból magyar fordításban. A sorozat eddigi részei: október, november, december, január, február, március, április, május.

A Híd a kétnyelvűségről szóló vitával akaratlanul is visszakapta az ellenzéki identitását. A vaj azért van Bugár fején, mert Fico nem beszélt félre teljesen akkor, amikor megjegyezte, hogy az adott törvénymódosítást nyugodtan megtehették volna a Radičová kormány ideje alatt. A Smer Szlovákiában sok minden rosszért felelős, de azért semmiképp sem, hogy a korábbi négyes koalíció annyit civakodott, hogy azokat a törvényeket sem tudta megszavazni, amelyekről de facto már megegyeztek.

A Híd állítja, hogy a Smer felrúgta a kisebbségi status qout, melynek tiszteletben tartására kötelezte magát. Hát igen, egészen érdekes elméleti vita lehetne arról, vajon valóban sérült-e az egyensúly azzal, hogy elutasítottak egy végrehajtási függeléket egy olyan törvényhez, melyhez maga a Most-Híd sem nyúlt akkor, amikor kormányon volt. Ez azonban nem fontos. Status vagy nem status, a lényeg egész máshol van: ha valaki a vegyes területeken való együttélést komolyan gondolja, nincs oka arra, hogy gátolja azt a módosítást, amely a szlovákoktól nem vesz el semmit,  a kisebbségek komfortérzetét viszont növeli. Hogy ők is itthon érezzék itt magukat.

Lényegében tehát mindegy, hogy Fico megsértette-e a status quot vagy nem. Az a lényeg, hogy újra meggyőződhettünk arról, hogy egyetlen kisebbségi politikát ismer: azt, amit a túrócszentmártoni kinyilatkoztatásában nyilvánított ki. „A szlovákiai kisebbségektől csak követelőzést látni, de semmilyen elkötelezettséget az állammal szemben.“ A. Nagy kormánybiztost Bugár nyugodt szívvel már ezután a kijelentés után is visszahívhatta volna.

Bugár elsődleges bűne az volt, hogy elfogadta a Fico által felkínált kisebbségi kormánybiztosi pozíciót. Elvégre a kormány az kormány, az ellenzék pedig ellenzék. Cserébe a támogatások feletti ellenőrzésért, melyet kapott, a Híd „fedezéket“ nyújtott a Smernek, hogy az eljátszhassa, mennyire civilizált nemzetiségi politikát folytat. Ez a biznisz politikailag egyedül Ficonak érte meg. Ennek tudatában kellett lennie Bugárnak is, már egy évvel ezelőtt. A szándék, hogy a Smerrel való kollaborálásért majd valamilyen figyelmességgel jutalmazzák a magyar kisebbség számára, és ezzel az MKP-val való párharcban majd a magyar választónak megmutathassák taktikájuk megalapozottságát, naiv volt. És pont fordítva sült el, mint ahogy azt Bugár gondolta.

Peter Schutz

Fordítás: Körkép

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!