A 22-es csapdája – Az idő hordaléka, 19. rész

Talán pontosabb lehetett volna a 23-as csapdáját címül választani (utalva a 23 induló pártra), de Joseph Heller szatirikus regénye ilyen címmel jelent meg magyarul (angolul: Catch 22), és mint tudjuk, ez a mű a fejére állított valóságról is szól. És ha most a nagy március 5-i választási csata után kialakult szlovák belpolitikai helyzetre gondolunk, akkor nekünk is efféle déjà vu érzésünk támad.

Heller hősei ugyanarról egészen mást gondolnak, akárcsak a parlamentbe jutott pártok vezetői is a szlovákiai eredményekről, ami persze lehetne kizárólag az ő problémájuk, ha ez nem érintené az ország népét is. A mostani voksolás számos tanulsággal szolgált. Emlékezzünk vissza az utóbbi hetek és hónapok közvélemény-kutatásaira. Ahány felmérést végző ügynökség, annyiféle adatsor.

Sokszor a számok nagyon eltérőek voltak, ráadásul az egyes pártok sorrendjét sem sikerült „megjövendölni”, nem csoda, ha a választások eredményét látva mindenki meglepődött. A SMER elnöke 35-38 %-os eredményt várt, de Bugár Béla, a MOST-HÍD vezetője is kétjegyű számról vizionált még néhány nappal a választások előtt. A KDH szomorú sorsát sem jósolta meg senki (kiesése a parlamentből annál inkább bosszanthatja őket, mert 0,06 % kellett volna csupán a sikerhez), viszont az Sas (12,1 %), valamint a Matovič és Lipšic vezette tandem (10 %) vártnál jobb szereplése is meglepetés volt.

   

A Sieť (Háló) mélyrepülése (5,6 %) különösen Radoslav Procházkát szomorította el, hiszen a két évvel korábbi elnökválasztáson a 3.-ként befutó politikus több mint 400 ezer szavazatot kapott, ami nagy ambíciókat gerjesztett benne és akkor joggal hihette, hogy még fontos szereplője lesz a szlovák belpolitikának.

SNS

A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) felfelé ívelése – különösen azt követően, hogy megszabadult a botrányairól elhíresült, magyar gyűlölő Ján Slotától – szinte érezhetővé vált, és tulajdonképpen senki sem kételkedett abban, hogy bejut a szlovák törvényhozásba.

Visszafogott kampányával igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy szakított nemcsak a korábbi vezéreivel, hanem azokkal a nézetekkel is, amelyek okán nemcsak külföldön, hanem még Szlovákiában is szalonképtelennek tartották éveken át. Csak egy alaposabb felmérés tudná kimutatni, hogy a közel 8,7 %-os eredmény mögött miféle választók állhatnak. Bizonyára a kemény magot továbbra is a párt korábbi szavazói alkotják, sokan a KDH-tól pártoltak át, de nem kizárt, hogy a SMER-ben csalódott emberek egy csoportja is a nemzetieket választotta.

SaS és az Oľano-Nova

Az SaS és az Oľano-Nova kétszámjegyű eredménye is meglepetés volt, annál is inkább, mivel az SaS fél évvel ezelőtt még az MKP-val is kacérkodott egyfajta választási koalíciót kezdeményezve, de aztán belátta, hogy ez egyik félnek sem tenne jót. Igor Matovič, a cirkuszi zsonglőrködéshez hasonlítható politikai mutatványaival már nem először ért el nagy sikert, sőt a több mint 155 ezer preferenciaszavazat azt is jelzi, hogy sok ember számára hiteles ember.

Mi magyarok akkor kaphattuk fel a fejünket, amikor a választások előtt arra buzdított bennünket, hogy az MKP-ra voksoljunk. Könnyen elképzelhető, hogy ezzel igazából Bugár Bélát akarta bosszantani, akivel nem éppen szívélyes a viszonyuk.

Boris Kollár

Az egyik legnagyobb meglepetést Boris Kollár Sme Rodina nevű tömörülése okozta a több mint 6,6 %-os eredményével. Hogy mivel vette le lábukról a választókat, nehéz lenne megmondani. A párt programjáról nem sokat tudhattunk meg, a képviselőjelöltjei is többnyire olyan vállalkozók, akikről csak a jó ég tudja, hogy mivel foglalkoznak.

A rossznyelvek szerint az 51 éves pártelnök különösen a nőkre volt nagy hatással, és ha igazak a híresztelések, akkor nyolc nőtől 9 gyermeke van. Ez valóban egy „nagy család” – hogy a párt nevére is utaljunk –, bár kérdéses, hogy Szlovákiában ez a „családmodell” lenne a befutó, de végeredményben Kollár számára kényelmes életet biztosítottak a választók. Hogy ki mellé áll a következő hetekben és miként igyekszik majd megkeverni a lapokat, az egyelőre megjósolhatatlan.

A párt 11 képviselőjével – a MOST-HÍD-hoz hasonlóan – akár a mérleg nyelve is lehet, de azt Boris Kollár is jól tudja, hogy ha hezitálni fog, akkor hoppon maradhat, de akár fel is gyorsíthatja az új választások kiírásának a folyamatát. És ez talán neki sem érdeke.

A legnagyobb meglepetés

A legnagyobb meglepetést azonban kétségtelenül Marián Kotleba pártjának sikeres szereplése okozta. Az elemzőket és a politikusokat egyaránt sokkolta a ĽS NAŠE SLOVENSKO 8 %-os eredménye, hiszen egy romaellenes pártról van szó, amelytől egyáltalán nem idegen a nemzeti szocialista ideológia. A legutóbbi önkormányzati választások Besztercebánya megyei végeredménye is intő jel volt, de úgy tűnik, hogy sem a kormányzó párt, sem az ellenzék nem vette komolyan Kotlebáék térnyerését.

Most persze nagy a riadalom, senki nem akar velük közösködni, sőt Andrej Kiska nem is volt hajlandó őt fogadni, ami emberileg ugyan érthető, de az államfő Szlovákia minden lakosának az elnöke, ezért nem ignorálhat közel 200 ezer embert, aki Kotlebában látja vágyainak a megvalósítóját. Mindennek tetejébe a párt 14 képviselője afféle zavaró tényező lesz a parlamentben. A SMER ha össze is fog az SNS-szel ami 64 képviselőt jelent, a minimális többséghez hiányzó 12 képviselőt nehezen tudja magához édesgetni.

Fasiszták a házban

Már a választások éjszakáján Miroslav Lajčák külügyminiszter fasisztákról beszélt, utalva Kotlebáékra, ezzel eleve kizárta a velük való kormányzást. Az SNS elnöke is xenofóbnak nevezte a pártot és ő is elhatárolódott a szorosabb együttműködéstől, jóllehet nagyon is valószínűnek tűnik, hogy az ĽS NAŠE SLOVENSKO szavazói között sokan lehetnek olyanok, akik korábban a Slota féle SNS-re voksoltak.

Azt is jó lenne tudni, hogy még kik támogatták Kotlebát, hiszen ez az eredmény külföldön is szemet szúrt, sőt Szlovákiát a nemzetközi sajtó is kereszttűz alá vette. (Persze ebben szerepet játszik az is, hogy Robert Fico a migránskérdésben Orbán Viktor mellé állt és nagyon harcias gesztusokkal utasította el a kötelező kvótákat és minden olyan megoldási kísérletet, amely a migránsoknak esélyt adna az EU-ban való letelepedésre.) A szlovákiai elemzők Kotleba sikeres szereplését is Fico számlájára írják, mondván, hogy a migránsok elleni állandó uszításával megkönnyítette az általa képviselet xenofóbia térnyerését. Ez azonban minden logikát nélkülöző okfejtés, hiszen ha a SMER tematizálta a témát, akkor ezzel Kotleba már nem kampányolhatott, de legalábbis nem szerezhetett sok új választót.

A lehetséges variációk

Mostanában sokan összeadnak meg kivonnak, keresik azt a számkombinációt, amelyből egy működőképes kormánypárti többség lenne kialakítható. Amennyiben a SMER ellenzékbe kényszerül, mert nem talál még 27 képviselőt a saját 49 képviselője mellé, akkor csakis egy ötpárti nagykoalíció képzelhető el: SaS (21)+ Oľano-Nova (19) + SNS (15) + SME Rodina (11) + MOST-HÍD (11) + Sieť (10) = 87 képviselővel.

Amennyiben Kollár vagy Bugár Béla nem kíván ide belépni, akkor 76 képviselő még mindig többséget jelent, de már nagyon ingatag többséget. Ha ezeknek a SMER-rel szembenálló pártoknak érdekükben áll egy működő kormány felállítása, akkor előbb-utóbb elfelejtik korábbi kijelentéseiket és jó képet vágnak egymáshoz. De az SNS múltja, az egyes pártelnökök rossz személyes viszonya és számos egyéb tényező könnyen torzsalkodások kiváltójává válhat, arról nem is szólva, hogy mindezt a választók hogyan fogják értékelni.

A Most-Híd

A MOST-HÍD a 6,51 %-os eredményét a megnövekedett számú szlovák szavazóinak köszönhette, mivel a magyar szavazatok nagyobb részét az MKP kapta. Sajnos ez a többség csak relatív, hiszen az MKP-nak nem sikerült gyarapítania szavazói táborát, sok magyar pedig egyszerűen távol maradt a voksolástól. Az országos részvételi arány közel 60 %-os volt, ellenben azokban a járásokban (Dunaszerdahely, Komárom), ahol zömében magyarok élnek, alig érte el az 50 %-ot. Ennek elsősorban a széthúzás az oka: az emberek látva a politikusok megegyezésre való képtelenségét, inkább nem mentek el szavazni.

A MOST-HÍD némely vezető politikusa, elsősorban Simon Zsolt a választások után nagyképűen az MKP fölöslegességéről beszélt a Pátria Rádióban, miközben nem tért ki arra, hogy a szlovák választók bizony magasabb sorszámmal induló szlovák jelölteket juttattak be preferenciaszavazataikkal a parlamentbe – magyar jelöltek rovására. És ha ez a trend folytatódik, akkor a legközelebbi választások során magyar szavazatokkal is újabb szlovákok ülnek be majd a törvényhozásba, miközben a felvidéki magyarokkal szemben semmiféle kötelezettséget nem éreznek.

Ezt már eddig is megtapasztalhattuk, ezért nehezen magyarázható a MOST-HÍD makacs elzárkózása az összefogás vagy a kompromisszumkeresés elől. Berényi József, az MKP elnöke úgy érezte, le kell mondania tisztségéről, mert ezt kívánja a becsület, még ha közvetlenül nem tehető felelőssé azért, hogy a pártnak ezúttal sem sikerült elérnie a kitűzött és nagyon óhajtott célt. Viszont továbbra is csak az MKP érzi annak a súlyát, hogy ha nincs megfelelő magyar politikai érdekképviselet a parlamentben és a közigazgatásban, az tovább gyengíti a felvidéki magyarságot és az egyre gyorsuló felmorzsolódás felé sodorja.

HOMÉROSZ