Nyitókép: zilinak.sk
Lassan lassan lecsengenek a választások utáni elemzések, a félrebeszélések, a vesztesek „mi győztünk” lódításai, a győztesek „előre tudtuk” lózungjai. Ám egyesek, a modern kapcsolatteremtési eszközök révén úgy jutottak hozzá mandátumhoz, posztokhoz, mint szamár a füléhez. Csak azért, mert tökéletesen tudnak hajózni a szociális hálók vizein, profin megszerkesztett szórólapokat terjeszteni, vagy egy színészkedő presztízs mosoly bevetése, s gondosan megkötött nyakkendőjük vizuális kíséretében mindenkinek azt mondani, amit éppen hallani akar.
S persze, más típusú trükközők hada is felbukkant, akik sok esetben sikerre is vitték csalások sorozatát rejtő bűvészmutatványaikat.
Miből lesz a cserebogár
Az ilyeneknek a helyhatóság irányításával kapcsolatban többnyire halvány gőzük sincs. Lehet, korábban biciklijavítók voltak, börzéken árusító csencselők, „ajtózó” árusok, besúgó hátterű szóvivők. Önmutogató, folyamatosan jelen lenni vágyó, arrogáns, álságos jellemük révén, majd „győzelmük” után esetleg abban bízhatnak, hogy Micike, aki már az évek során jó néhány polgármestert kiszolgált titkárnőként, hátulról irányítja majd főnökét beiktatása után. Aki majd ezt néhanapján szépen csomagolt „studenstkapecsaty” csokival honorálja.
Megérett az idő az elemzésre
Tehát itt az idő, amikor már valóban jó rálátási rátával el lehet töprengeni azon, miként is zajlottak le a választások. Mint ahogy azon is, hogy az itt felmerülő negatívumok miként is teszik emberek ezreinek életterét silánnyá, vagy valóban élhetővé.
Arrogancia, mint tuti befutó?
Divat ma az arrogancia, a macsós fellépés, ami mit ad a jó Isten, begyűrűzött a választási folyamatokba is.
A jeles közösségi esemény alkalmával ugyanis az emberek sok esetben nem tudták eldönteni, hogy az általuk megválasztandó egyén éppen egy grafikailag gazdagon sztájlingolt, krétapapírra nyomtatott fitnesz-zsurnál címoldaláról lépett e közéjük, vagy kigyúrt karaoke harcosként.
Volt módomban több tetovált karú vagy nyakú, – őrület – kopaszra borotvált, ráncos tarkójú polgármester, vagy képviselő jelöltet is látni plakáton, szórólapon, mediális hordozó felületen, akiknek napbarnította, vagy nem tudom mi barnította sebhelyes arca/talán a fitnesz szerelmesei által használt testfesték?/ inkább egy amerikai horror film plakátján lehetett volna menő, néző csalogató, mint egy falusi, választási szórólapon.
Persze, mesteri módon ízesített körítésként nem maradt el a – lehozom néked a csillagokat is az égről – típusú ígérgetési cunami. Amit sajnos, nem egy választani vágyó tutira „bekajált,” mert hát, ugye, kapott hozzá egy szignózott örökírót is. De a jó, magyaros, csípős gulyás is karikát, no meg később jó, zaftos fizetést hozott a „fénylő csillagokat” ígérgető jövendőbeli faluvezérnek, vagy honatyának.
A busz is be volt ígérve, hogy ne kelljen gyalog menni a szavazóhelyiségig
Szlovákia a mai napig sem tudott megbirkózni a szavazatvásárlások mindannyiunk idegszálait borzolgató mivoltától. Nem mondok semmi újat azzal kapcsolatban, hogy ismét számos helyen történtek visszaélések, melyekről maga a központi választási bizottság adott jelentést.
A romaszavazatok vásárlása – a korábbi szigorítások beígérésének ellenére – most is virágzott, számos panasz érkezett be azzal kapcsolatban, hogy szervezetten, százasával árasztották el a szavazóhelyiségeket a pár euróért megvásárolt szavazók, aki természetesen az őket megvásárló, hatalomra, pénzre vágyó csalóra adták le szavazatukat.
S rendszerint mi történt a bejelentés után?
Előre mondom: semmi…
Kiszállt a rendőrség, az ellenőrző szerv, rendszerint már a jogsértés megtörténése után, felvették a jegyzőkönyvet, ezt iktatták, besorolták a „központi” kosárban már szép számban összegyűlt, más hasonló esetek lajstromaiba, majd a választások utáni jelentésekben azt olvashattuk: a választások komolyabb incidensek nélkül zajlottak, a választási eredmények érvényesek. Ezen a tényen nem segített az az egy-két, talán ma is vizsgálat alatt álló helyi intézkedés, ahol jogosan ügyet csináltak a z adott problémából.
Az ilyen szavazatvásárlási, számos helyen elhallgatott ténykedések óriási problémát jelenthetnek a későbbiek folyamán társadalmunknak. Amellett, hogy polgármesteri tiszteket rossz szándékú, egy-egy csoportot kiszolgáló, helyzetbe hozó emberek foglalnak el, falvak, városok sorsát béníthatják meg évekre, s ha nem lesz ez a probléma valóban komolyan felvállalva, a jövőben is ismétlődővé, vagyis gyakorlattá válhat – egész társadalmunk kárára.
Tiszta Amerika, ami egymás dehonesztálását illette
Bbarátaim falujukért, városukért a szívüket is kitevő ismerőseim, olvasóim révén bemutatott jó néhány, a konkurenciát dehonesztáló, lejárató választási szórólap elemzése folytán mosolyogva vettem tudomásul: honi kis világunkba is „befolyt” már az az Amerika, ahol a politikusi, köztisztviselői tülekedés szinte már kötelező eszköze a mások piszkítása, a szennyes előrángatása, a szociális hálókról, elektronikus postafiókokból illegálisan „leszedett” kompromittáló fotók mutogatása, a rejtett fenyegetés, megfélemlítés.
Komoly szakirodalma is van az ilyesminek, hiszen amerikai szerzők tollából, már a mai hatalmas „demokrációnk” indulásakor is tucatjával fordított, Miként válhatsz Te is milliomossá, vagy Hogyan állíthatod félre gazdasági, politikai ellenfeledet tartalmú könyvek százasával ontották azt a viselkedésmódot, mely kalmár viselkedésmód az európai keresztény kultúrával szöges ellentétben áll.
Persze, ehhez besegítenek még ma is azok az amerikai, felső tízezer köreiben tapasztalható konkurenciaharccal, az alvilág által témát szolgáltatott, kimondott disznóságokat feldolgozó filmek, amelyek szintén ontják azt a szennyet, viselkedésmódot, amely a ma már fejre állított világot erkölcsileg arra a mellékvágányra taszította, ahol az sajnos, ma leledzik.
A szemkinyomáson kívül, jóformán volt minden
A honi választások hoztak mindent, ami a becsületes emberi észjárás alapján – szinte elképzelhetetlen. A konkurencia kritikán aluli becsmérlése, az alantas, személyiség és emberi méltóság elleni progromok, mind-mind jellemezték a választási praktikákat.
Pozsony egyik városrészében olyan dolog történt, amikor az egyik polgármester jelölt nevében küldtek szét helyesírástól nyüzsgő szórólapot, melyben a gender, a melegházasság elismerésére biztatott a „jelölt,” mely szövegrészben elismerte, hogy ő bizony homoszexuális, s mindent megtesz majd a másként „orientáltak” jogainak a védelméért.
De – többször előforduló példaként megemlítve – Pereden, a választási moratórium durva megszegésére került sor, ezzel is bizonyítva azt, hogy a kampányvezérek – gondolhatunk itt a fentiekben ismertetett, akár Amerikától ellesett praktikákra – bevetettek minden aljasságot csak azért, hogy klienseik helyhatósági mandátumot szerezzenek, polgármesteri tisztet láthassanak el.
A közel „szabad” harminc év tapasztalásaiból – nem tanultunk
A felvidéki nemzetiségi politizálás művelői sem tanultak az elmúlt huszonkilenc év tapasztalásaiból. Jelenleg például ahelyett, hogy részletesen elemeznék azt, milyen hibákat is követtek el, mikor is kellett volna határozottan fellépniük, határozottan megszólalniuk, azt magyarázzák, hogy újfent milyen jellemtelenségről is tanúskodik a független képviselőjelöltek megjelenése a politizálás porondján.
No meg a régi nóta is sorozatosan kitrombitálásra kerül, hogy felkészületlen, műveletlen, nem tettre kész a választó. Persze, ha az ő véleményük szerint a választó tényleg ilyen, akkor a politikum mennyire felelős ezért az – általuk felnagyított – társadalmi precedensért? Persze, erre már választ – nem kapunk.
Hallgatni arany!?
A véleménymondó politikusok zöme ugyanis több évtized óta ott áll a politizálás porondján, így kibeszélés helyett nagyon is arról kellene szólniuk, hányszor is meglapulva hallgattak – mondjuk a parlamentben is – akkor, amikor szólniuk, tiltakozniuk kellett volna. Persze karrierjük fényesítése, képviselői posztjuk megmentése érdekében, hallgattak, mint hal a vízben, vagyis vállalták, a csakis számukra egyéni hasznot hozó szerepet: Ne szólj szám, nem fáj fejem.
Ugyanis – szerintük – pártpénzből, szponzorpénzből van elég, s hát, ilyen alapon: gumibugyi a világ.
A független képviselők megjelenése nagyon is mély, múltba nyúló trauma része, következménye, aminek elhallgatása, korrigálásának hiánya, egyenlő a jövőbeni egységes, nemzetiségi közösségépítő célok feladásával.
A látók látnak, az emlékezők bizony, emlékeznek
Ma már számos visszaemlékezés, felmérés, politológusi elemzés foglalkozik azzal, hogy a rendszerváltás kezdeti időszakában hány és hány olyan elem férkőzött be az éppen alakulófélben lévő nemzetiségi politizálás színtereire, akik az átkos leghűbb szekértolói, nomenklatúrái voltak, vagy korábban részt vettek a kommunista államvédelmi szervek munkájában ügynökként, besúgóként, vagy az ezek által mozgatott, előretolt, kisbetűs emberekként.
Akadt az ilyenekből a parlament soraiban is, a közösségszervezők, a médiák irányítóinak, a művészek soraiban, s szép számban a kultúra frontján.
A liberális beállítottságú, a bársonyos forradalom alkalmával alakult polgári pártok, melyeknek a háta mögött ott állt a Pozsonyban megnyitott Soros iroda, számos vörös, ügynök és „sima” besúgó, munkásőr múltú figurát foglalkoztatott, akik később média vezetőkké, parlamenti képvelőkké, hatalommal bíró közszolgákká léptek elő.
De nem volt kivétel a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom /MKDM/ sem, hiszen a Lépj az élére annak, amit tönkre akarsz tenni jelszó jegyében szintén volt besúgó irányította eleinte háttérből a pártot, aki aztán olyan „saját” kádereket hozott be a pártba, aki társaival együtt hosszú ideig végezték, nem a keresztény magyar közösséget építő, szintén csakis a saját enklávéjuknak szerepet, adó, mannát juttató ténykedésüket. Lásd, az évek folyamán magyar érdemrendekkel kitüntetett, vo lt kommunista besúgók sorát.
Itt sem léptek azok a tisztességesnek vélt, magyar politikusaink, akiknek lépniük kellett volna.
Nagy volt a csend – a parlamentben is
A sok példa közül hadd emeljük ki azt, amikor a szlovák parlamentbe olyan „peterweiss” szerű /aki történetesen a SZLKP Marx-Lenin ideológiai osztályának volt a vezetője/ figurák kerültek be, akik múltjuk révén teljesen szemben álltak az új demokrácia elveivel.
Nemzetiségi magyar képviselőink is csendben ültek a demokratikusnak, kommunista-ellenesnek mondott parlamentben a fentiekben megemlített, politikai „vörös” kalandorok mellett.
A parlament padsoraiban akkor sem lett megvédve nemzetiségi közösségünk, amikor magyarjaink, főleg a mečiari időkben felháborodottan kényszerültek tudomásul venni azt, hogy egy volt kommunista újságíró, a Népszabadság, majd a kommunista pártlap, az új Szó szerkesztője a változások után a szlovák és a cseh közszolgálati médiában rendszeresen, gúnyos hangon bírálja a magyarokat, s Magyarországot, elvetve minden objektivitást, a közszolgálati média rendszabályait. Vagyis – ő általa is szitokszóvá vedlett, a napi ismétlések révén még a velünk szolidáris szlovák honfitársaink előtt is a számunkra kedves szavacska: magyar.
Ebben az esetben sem szólalt meg annak idején egyetlen, kompetens, nemzetiségi magyar parlamenti képviselő sem. Ez is kimondottan súlyos hiba volt.
Akkor sem tiltakoztak keményen a magyar nemzetiségi parlamenti képviselőink, amikor 2001-ben a Dzurinda kormány atak szerű határozatokat hozott magyarságunkkal szemben.
Első lépésben a parlamentből való kilépés „beígérése” lett volna a megoldás, ekkor is persze a kemény hallgatás hozta meg a végszót, no meg továbbra is a vaskos képviselői fizetést.
Kihúzták a talajt a talpunk alól? Persze nem minden nemzetiségi magyar talpa alól…
A magyarok lakta területeken történő – szó szerint értendő – földrablások idején sem volt képes a nemzetiségi politizálás egy olyan védekező blokkot kialakítani, melyek megvédhették volna magyar falvainkat legjobb termőföldjeinek idegen kezekre való játszását. A témát jól ismerjük, annak idején számos tiltakozó írás született az én tollamból is./
Csak megjegyzésként írom le, hogy a legújabb parlamenti jelentés szerint az akkori nemzetiségi magyar földművelési miniszter birtokolja a legnagyobb kiterjedésű termőföldegységet Szlovákiában, aki ma független parlamenti képviselő, s egy negyedik magyar párt tervezett megalakítója. Ehhez aztán már valóban nem kell semmit hozzáfűzni.
Vagyis, nagy volt a parlamentben ülő kompetensek részéről a hallgatás a földrablások idején és most is. Talán a Több jut nekünk, ha hallgatunk – dallamos csasztuska alapján iktatták be a szájzárat a nemzetiségi parlamenti képviselők – önmaguk számára?
De nagy a hallgatás a ma a parlamentben üllő – elnézést a publicista, s politológusi baráti köröm által használt jelzőért – „vegyes felvágott” párt észbontó menetelése körül is. A „Hallgassunk el minden rosszat” narancsszínű színjátékban sajnos mi magyarok is szerepelünk. Vagyis, még a haladó gondolkodású szlovákok is egy kalap alá vesznek mindannyiunkat.
A koalíciós pártok, s maga a Most-Híd ámokfutása hozta el azokat az elégedetlenkedéseket, a sorozatos korrupciós, emberrablási botrányok által kiváltott sztrájkokat, melyek ma már világhírűvé” tették Szlovákiát. A „vörösben” villogó, a Most-Híd-dal, s a Szlovák nemzeti Párttal koalícióban „dübörgő” Smer párt, több mint valószínű, hogy hamarosan már csak az emlékezetünkben „dübörög” tovább. Talpnyalóival egyetemben.
Visszapillantás után – a pozitívumokról is
Az idei választások hoztak pozitívumokat is. Többek között azt, hogy helyhatósági választások alkalmával mind a függetlenek, mind az etnikai pártunk esetében, a magyar fiatalok aktivitása valóban dicséretre méltó.
Csak remélni lehet, hogy ez a pálfordulás eredményekkel jár majd abban az esetben, ha a helyhatósági szervekben feladatot vállaló, múltjukkal nem terhelt nemzetiségi fiataljaink nem dőlnek be azoknak a „mindent tudó” megélhetési politikusoknak, akik eddig – persze tisztelet a kivételnek – a karaktergyilkolászáson, a falusi színpadokon való villogáson, s a volt, szeretett vöröskéik, s besúgócskáik kiszolgálásán kívül, a világon nem értettek semmihez.
Ugyanis a múltban elkövetett hibákból – mind az idősebbeknek, mind a fiatalok esetében – elsősorban a tanulságokat kell levonni, s a mindannyiunk, nemzetiségiek sorsát nehezítő hibákat, korántsem szabad megismételni.
Kalita Gábor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
