Íme, öt forgatókönyv arról, hogyan érhet véget a kormányválság és mi jön utána

Nyitókép forrása: SITA/Branislav Bibel

Valószínű, hogy a kormányválság egész nyáron húzódni fog, az uborkaszezon így nem igazán lesz politikai csatározásoktól mentes. Nem tudni, mi lesz a sorsa a koalíciónak, a jelen állapotokat nézve azonban nehéz elképzelni, hogy egyik vagy másik oldal súlyos arcvesztése nélkül lehet-e találni új egyensúlyi pontot. Ráadásul a tapasztalat is azt mutatja, hogy még ha valami csoda folytán rendeződnek is a viszonyok, a nyugalom csak ideiglenes lesz. Mutatunk öt lehetséges forgatókönyvet a kormánykoalíció sorsáról.

1. Matovič távozik

Az első forgatókönyv szerint az OĽANO elfogadja az SaS feltételeit, elmozdítja saját pártelnökét a kormányból. Ez sem lenne azonban a tartós béke garanciája. Matovič visszakerülne a parlamentbe, és képviselőként tevékenykedne tovább, nyilván nem kímélve az SaS-t felszólalásaiban.

Ez a forgatókönyv nagyon kedvezne az SaS-nek. Mind belsőleg, mind a nyilvánosság előtt sikerülne meggyengítenie az OĽANO-t, kitúrnia a mozgalom legütőképesebb politikusát, felszabadítania a pénzügyminiszteri posztot, amire Sulík mindig is áhítozott, saját javára módosítania a koalíciós szerződést, megerősítve pozícióját a koalícióban.

   

És épp emiatt valószínűleg ez a forgatókönyv a legkevésbé reális, hiszen felérne az OĽANO önkéntes kasztrálásával, ráadásul további belső és külső konfliktusok magját vetné el. Ha valóban a fenti célok elérése lenne Richard Sulík terve, tudnia kell, hogy Matovičék ezt nagyon-nagyon nehezen fogadják el. Még akkor is, ha cserébe a pozíciójával elégedetlen és a koalíciós ülésekre időt nem szívesen „pazarló” Richard Sulík is távozik a posztjáról. Bár ez az ajánlat is inkább csak taktikai lépés, hiszen a 2021 tavaszán kitört kormányválságkor Sulík gyorsan meggondolta magát, és váratlan vehemenciával kezdett ragaszkodni saját székéhez.

2. Az OĽANO nem enged, az SaS megtörik

Az elhangzott nyilatkozatokból kiindulva ez talán a legvalószínűbb forgatókönyv. Az OĽANO az elmúlt héten többször is felszólította az SaS-t, hogy térjen vissza a tárgyalóasztalhoz, és jelezte, hogy nem fog eleget tenni „egy hatszázalékos koalíciós partner ultimátumainak”. Azzal, hogy felemlegetik az SaS szerény 6,22 százalékos választási eredményét, gyakorlatilag az OĽaNO arra utal, hol van a valódi helye a koalícióban az SaS-nek és a reális esélye egy új választásokon.

Márpedig egy sorozatban kormányokat buktató pártnak Szlovákiában a lakosság nem nagyon szokott bizalmat szavazni. Lehet 15 százalékkal szerepelni a felméréseken, de szavazatra váltani rendszerint ennek csak töredékét sikerül – ahogy azt a 2020-as választások is tökéletesen megmutatták.

Így ha nem is túl életszerű elképzelés, lehet, hogy az SaS végül megijed, és némi arcvesztés árán, illetve a sajtóban látványosan eladott, de valójában nem húsba vágó engedmények kicsikarásával visszaül a tárgyalóasztalhoz.

3. Az SaS borítja a kormányt

Ez már csak azért is tartozik a valószínű forgatókönyvek közé, mert az SaS csinált már ilyet (kétszer is). Másrészt, az SaS eddig ebben a koalícóban két kormányválságot robbantott ki, tavaly a Szputnyik V vakcina megvétele miatt, most a családtámogatási csomag miatt, és egyik sem tűnik olyan fajsúlyos témának.

A családtámogatási csomag 1,2 milliárd eurós kerete hatalmas összegnek tűnik, de ha azt vesszük, hogy a haderőfejlesztés tíz évre szóló 35 milliárdos (tehát évi átlag 3,5 milliárd eurós) kiadása gond nélkül átment a kormányon, nem indokolt az SaS hisztériája.

Azt az SaS-en kívül senki sem vitatja, hogy a liberálisoknak jelenleg érdekében áll dobbantani a kormányból – még a gazdasági- és energiaválság teljes kibontakozása előtt. A felmérések azt mutatják, hogy 15 százalékon állnak, és ennek az adatnak az SaS politikusai láthatóan hisznek. A kérdés az, hogy előrehozott választás lesz, vagy kisebbségi kormányzás.

4. Kisebbségi kormány

Nem véletlenül hangsúlyozta ki az elmúlt héten az OĽaNO, hogy nem szavazzák meg az előrehozott választásokat. Ehhez ugyanis a parlamentnek kell alkotmányos többséggel (tehát legalább 90 támogató szavazattal) lerövidítenie a saját mandátumát. Az OĽaNO nélkül ez nehezen játszható meg, ettől függetlneül az OĽaNO-nak meggyőződése, hogy Sulík valódi célja egy új választások kiírása lenne.

Matovičék burkoltan kvázi a lassú elsorvadást jelentő ellenzéki szereppel fenyegették meg az SaS-t, ám nem biztos, hogy a liberálisok ettől kicsit is tartanak. Küszöbön áll a gazdasági- és energiaválság kibontakozása, még a koronavírus-időszakban tapasztaltnál is kényelmesebb lenne ellenzékinek lenni – függetlenül attól, hogy Richard Sulík történelmi mulasztásai nagyban hozzájárultak az előttünk álló nehézségekhez.

A kisebbségi kormányzás azt jelentené a gyakorlatban, hogy a 2020-ban 95 mandátummal rajtoló koalíció 73 mandátumúra zsugorodna. Persze, ez sem egy kőbe vésett szám.

Az OĽaNO-nak 50 mandátuma van, amivel magabiztosan számolhat, a Sme rodina pedig 17-ről 20 mandátumra erősítette magát a parlamentben (frakción kívüli képviselőket vett fel).

Erre Boris Kollárék azért szánták el magukat, mert az SaS tavaly felőrölte a Za ľudít, a legkisebb kormánypártot, amelynek liberális darabjait magába olvasztva 19 parlamenti mandátumúra hízott. Ezzel a második legerősebb kormánypárttá lépett elő a gyakorlatban.

Most Sulík a koalíciós szerződés újratárgyalását követeli, ami azt jelentené, hogy az íratlan szabály szerint az SaS-hez kerülne a házelnöki poszt (jelenleg Boris Kollár tölti be) és a SIS igazgatójának kinevezési joga. Ezt elkerülendő a Sme rodina lépett.

Papíron akár össze is jöhetne a parlamenti többség, ám az sem kizárt, hogy a koalíció elvérezne a frakción kívüli és a szabadúszó képviselőkkel kötött apró alkuk sorozatában, amit minden egyes szavazásnál el kéne játszani.

5. Előrehozott választások

Ha mégis sikerülne előrehozott választásokat kieszközölni (a Sme rodina nem akar kisebbségi kormányt, így hajlandó támogatni a választási ciklus lerövidítését), a liberálisoknak arra is megvan a tervük.

Már másfél éve téma, hogy Sulíkék valójában szét akarják verni a koalíciót, hogy előrehozott választásokat kieszközölve a Pellegrini-féle Hlasszal és a Progresívne Slovensko balliberálisaival alakítsanak kormányt, úgy, hogy az uniós újjáépítési alapból élő milliárdokat majd egy SaS-es pénzügyminiszter ossza el.

Sőt, már a hivatkozási alap is megvan arra vonatkozóan, miért kell Pellegriniékkel szövetségre lépniük: hogy megakadályozzák egy „fasisztákkal” működő kormánykoalíció létrejöttét (Hlas-Smer-Republika). Ugyanezzel magyarázta Bugár Béla most-hidas pártelnök emlékezetes árulását 2016-ban.

Attól függetlenül, hogy milyen lesz egy választások utáni kormány összetétele, a felmérések egyértelműen arra utalnak, hogy jobboldali kormányra esély sincs. Egy egyébként esélytelen OĽaNO-KDH koprodukció is messze el lenne maradva többséget jelentő mandátumszámtól, ráadásul nem egy, hanem mindjárt két koalíciós partnerre lenne szükségük, ami vagy liberális vagy baloldali dominanciájú kormányt jelent. Akárhogy is, ha mostanában kerülne sor előrehozott választásokra, borítékolható a balliberális parlamenti dominancia.

Körkép.sk