Pragmatikus és praktikus közeledés az államfőválasztás árnyékában – mi várható az Orbán-Fico találkozótól? – Körkép-elemzés

Nyitókép forrása: Orbán Viktor hivatalos facebook-oldala

Kedden utazik Budapestre Robert Fico szlovák miniszterelnök, hogy Orbán Viktor magyar kormányfővel tárgyaljon. A találkozót nagy sajtófigyelem, a nyilvánosság részéről pedig kiemelt érdeklődés kíséri. Kivételesen nem a szlovákiai magyar közösség helyzete miatt, hanem a két ország külpolitikájának látványos közeledése okán. Felvidéki magyarként a találkozótól túl nagy áttörést nem várhatunk, és ennek leginkább a közelgő elnökválasztások, valamint a liberális-atlantista erőtér mozgolódása az oka. Fico és Orbán is rendkívül realista és pragmatikus politikus, így a találkozót feltételezhetően ideológiai szembenállás nem fogja terhelni. Vannak kényelmesen megnyitható ügyek, ahol valószínűleg könnyen megtalálják közös hangot, de vannak kényelmetlen kérdések, amelyek szlovák belpolitikai okokból nagy valószínűséggel nem kerülnek terítékre. Mutatjuk, mi várható a szlovák-magyar csúcstalálkozótól.

Fontos leszögezni, hogy Magyarország és Szlovákia helyzete nagy mértékben eltér. Magyarországon stabil kormányzat, világos politikai irány, saját nemzeti fizetőeszköz és jól kiépített intézmények vannak, nem nehézségek nélküli gazdasági fejlődés és haderőfejlesztés mellett.

Fico a miniszterelnöki csúcs előtt: Orbán egy szavatartó, józan paraszti ésszel rendelkező politikus

   

Vannak ugyanakkor magyar gyenge pontok is. Az egyik ilyen, hogy Brüsszel folyamatosan növeli a nyomást Magyarországon. Teljesen nyilvánvaló, hogy az Európai Bizottság nem elégszik meg azzal, ha Magyarország besorol a nyugati mainstreambe, ők kormányváltást akarnak kieszközölni (lásd Lengyelország esetét). Magyarország ellen hetes cikkely szerinti eljárást indítanának (megint), és továbbra is visszatartják a Budapestnek járó 22 milliárd eurónyi uniós forrást. Ráadásul, Brüsszel ellensúlyának tetemes része a lengyel kormányváltással megszűnt létezni. Ebből a szempontból Magyarországnak van mit ajánlania, de van mit kérnie is Szlovákiától, akivel lényegében magára maradt a V4-en belül. 

Szlovákiában ingatag a politikai rendszer, az euró ellenére is magas infláció, hanyatló gazdaság és versenyképesség, folyamatos belpolitikai válság van, ráadásul koalíciós kormánnyal, ahol az egyik koalíciós partner elég világosan liberális vonalat követ (HLAS). Ez már önmagában is behatárolja Szlovákia mozgásterét és viszonyulását Magyarországhoz és Brüsszelhez.

Blanár: A kettős állampolgárság számunkra vörös vonal, ebből nem engedünk

De mindehhez még hozzá kell venni a liberális államfőt, azt, hogy Szlovákia az eurót használja, és ezzel szuverenitásának egy igen érzékeny részével nem rendelkezik (értsd: monetárisan ki van szolgáltatva az EU-nak), miközben a liberális-progresszív ellenzék élvezi Brüsszel és Washington támogatását. Mindkét külső tényező NGO-k hadával dolgozik alá a progresszív pártok narratíváinak. A most folyó, Speciális Ügyészségért szervezett politikai tüntetéshullám valójában csak a jéghegy csúcsa.

Ilyen körülmények között Fico igen óvatos egyensúlyozó politikára kényszerül.

Érdemes még kiemelni az előfeltételek között a szlovák ellenzék szerepét, amely már nagyban készül a tavaszi elnökválasztásra, és Ivan Korčok volt külügyminisztert támogatja a versenyben. Márpedig Korčok első komolyabb elnökjelölti beszédében világossá tette, hogy meg akarja nyitni a szlovák-magyar történelmi kérdéseket. Ez magyarul annyit tesz, hogy nemzeti sérelmek felemlegetésével provokálni fogja a szlovák közvéleményt és kormányt, hogy éket verjen Szlovákia és Magyarország közé. 

Épp ezért Robert Fico és a Smer még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy engedményeket tegyen a magyaroknak, mert azzal a progresszív jelöltek malmára hajtaná a vizet.

Közös nevezők

Juraj Balnár (Smer) külügyminiszter több interjúban is világossá tette, hogy a magyar kettős állampolgárság kérdése vörös vonal számukra, így az valószínűleg szóba sem fog kerülni az Orbán-Fico találkozó hivatalos részében.

És hogy megtartsák nemzeti érzelmű választóikat, továbbra is fenn fogják tartani a „magyar kormány szlovákiai ingatlanvásárlásainak” még Korčok külügyminisztersége idején elkezdett hisztériáját. Egyszerűen azért, mert a sajtóban jól mutat, hogy egy ilyen kényelmes és nem fajsúlyos műbalhé kapcsán keménynek lehet tűnni a magyar féllel szemben.

A kettős állampolgárság ügye tehát nem, de a magyar ingatlanvásárlások kérdése elhangzik majd a közös sajtótájékoztatón.

A fő téma: külpolitika

Sokkal fontosabb lesz a két ország külpolitikájának összehangolása olyan kulcskérdésekben, mint az EU-ban történő érdekérvényesítés, migráció, háború, szankciós politika, Ukrajna uniós csatlakozása.

Főleg azért, mert februárban rendkívüli uniós csúcs lesz, ahol Brüsszel ismét megpróbálja keresztülnyomni az Ukrajnának szánt, főleg közös adósságvállalás útján biztosított 50 milliárd eurós támogatási keretet, amit Magyarország egyedüliként vétózott meg decemberben.

Szlovákia tehát nem vétózott, ahogy egyébként végül igennel szavazott Ukrajna uniós csatlakozási tárgyalásaira is.

Az eltérő hangtartománytól eltekintve azonban Szlovákia és Magyarország külpolitikája igencsak egy vonalon halad. Orbán Viktor magyar miniszterelnök legutóbbi nemzetközi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy új életet kell lehelni a V4-be, ami külső és belső tényezők miatt nem működött.

Néhány héttel később pedig Juraj Blanár szlovák külügyminiszter nyilatkozott a TASR hírügynökségnek, kijelentve, hogy fel kell éleszteni a V4-es együttműködést, amely olyan területeken működhetne együtt, mint az agrárpolitika (értsd: közép-európai agrárium védelmi az ukrán gabonadömpinggel és az uniós forráselvonásokkal szemben) és a migráció.

Kimondatlanul azonban Szlovákia számára azért is fontos a V4-es (jelenleg pillanatban a szlovák-magyar) együttműködés, mert nem kizárt, hogy a jövőben Brüsszel hasonló eszközökkel próbálja majd meg megszorongatni a szlovák nem liberális kormányt, mint Magyarországot. A szlovák kormány tehát valahol rászorul a magyarok szövetségére. Például úgy, hogy egymás hátát védik a jogállamisági eljárások során – ahogy korábban a magyar-lengyel kormányok tették ezt.

Blanár más interjúkban is világosan felvázolta, hogy

a szlovák és magyar külpolitika közös pontjai közé tartoznak az uniós tagállami vétójog eltörlésének elutasítása, és a brüsszeli migrációs paktum elutasítása.

Ezek szintén biztosan sarkalatos pontjai lesznek az Orbán-Fico találkozónak.

Hasonlóan közös nevező az is, ahogy Szlovákia és Magyarország (és az EU-ban senki más) nem fogadta el azt az elítélő határozatot, amelyet Brüsszel és Washington közösen adott ki arra reagálva, hogy Észak-Korea ballisztikus rakétákat adott át Oroszországnak. Külön cikk témája lehetne, hogy mit is jelent az, hogy Brüsszel most már nem csak de facto, hanem de jure is az amerikai külpolitika meghosszabbított kezét játssza. Nem meglepő, hogy a szuverenista kormányok, akik Európa autonómiája mellett érvelnek, elutasítják az ilyen gyakorlatot, még ha a hivatalos álláspont a szlovák külügy részéről, miszerint nincs elég bizonyíték Észak-Korea elítélésére, eléggé vérszegény indoklás.

Gazdasági és energiaügyi kérdések

Szlovákia és Magyarország kitettsége az orosz energiahordozóknak továbbra is nagy. Magyarország azonban jobb összeköttetésekkel rendelkezik, erősebb pozícióból képes tárgyalni, mint Szlovákia.

A MOL és a pozsonyi Slovnaft finomító kérdése biztosan téma lesz. A Slovnaft kapacitásának kétharmad részében továbbra is orosz kőolajra szorul, miközben az olajembargó folyamatosan ott lóg a levegőben. Az orosz kőolaj cseréjét az energiaválságon nyerészkedő országok maguk is nehezítik. Horvátország például valósággal megsarcolja a többszörösére emelt tranzitdíjakkal a Magyarországra és Szlovákiába érkező nem orosz kőolajat.

Ráadásul az EU pénzt továbbra sem hajlandó adni a tengeri kikötőktől Európa szívébe érkező energiafolyosók kapacitásbővítésére. Így például, ha egyik napról a másikra elzárnák az orosz kőolajat, akkor nincs olyan vezeték, amellyel el lehetne látni a magyar MOL-t és a szlovák Slovnaftot is a megfelelő mennyiséggel.

A szlovák extra profitadó, amivel a Slovnaftot sújtják a találkozó nem hivatalos részében valószínűleg szintén téma lesz. Főleg azért, mert a Slovnaftnak több százmillió eurós beruházást kell lebonyolítania, hogy finomítóját átállítsa a nem orosz kőolajra – amit azonban nincs értelme megtenni, ha nincs szavatolva a horvánt Omisalj kikötőből behozott kőolaj folyamatos ellátása megfizethető áron. Ez a két ország számára stratégiai kérdés. 

Ahogy a nukleáris energia is, amely kettős nyomás alatt van. Mindkét országban folyamatban van egy-egy atomerőmű bővítése. Szlovákia Mohi 4. blokkja vár a befejezésre, Magyarország a Paks II. beruházás zajlik. Szlovákia és Magyarország számára kulcsfontosságú, hogy az EU zöld energiaberuhuzásái forrásait a nukleáris iparban is hasznosítani lehessen. Ebben egyébként nincsenek egyedül, a cseh és francia érdekekkel is összhangban vannak.

Más kérdés a fűtőelemek kérdése. Szlovákia ugyanis a progresszív kormányok idején elindította az átállási folyamatot az orosz fűtőelemekről az amerikai fűtőelemekre. A dolog pikantériája, hogy az amerikai fűtőelemek is orosz uránból készülnek, csak épp drágábbak, hogy az USA is kereshessen rajta. Ezek mind beépülnek majd a lakossági energiárakra. Szlovákia tehát keresni fogja a rendszerszintű megtakarítási lehetőségeket és ellátásbiztonságot, amiben Magyarország természetes partner tud lenni.

Magyar ügyek és regionális fejlesztés

Ahogy azt fentebb írtuk, a kettős állampolgárság kérdését nem a magyar-szlovák csúcs fogja megoldani. Viszont valószínűleg előmozdítja majd a vegyesbizottságok munkáját, ami hosszútávon érezhetően javítani fogja a magyar-szlovák kapcsolatokat határon innen és túl.

Kiemelt téma lehet még a Kisebbségi Kulturális Alap sorsa. Mivel ez egy szlovák intézmény, a magyar fél legfeljebb javaslatokat fogalmazhat meg, vagy jelezheti, hogy olyan megoldást vár el, ami nem gyengíti a felvidéki magyar közösség helyzetét.

Fico valószínűleg el fogja mondani, hogy Szlovákia példaértékű kisebbségvédelmi intézményekkel rendelkezik és sok más európai ország is példát vehetne róla. Ez természetesen nem igaz, de ettől még a szlovák politikai retorika része. Egyébként is, a mindenkori szlovák kisebbségi politika javítása nem Magyarország, hanem a felvidéki magyar közösség politikai képviseletének a dolga lenne.

Mivel az igazán kényes kérdések felvetése egyelőre nem időszerű, ezért a magyar kormány várhatóan a határmenti régiók körülményeinek gazdasági javítására fog fókuszálni.

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter a minap egy interjúban arról beszélt, hogy a szlovák-magyar miniszterelnöki találkozó egyik fő napirendi pontja a határon átmenő tömegközlekedés lesz.

„Mi lenne, ha a Drégelypalánkig közlekedő autóbusz átmenne a túloldalra is, vagy a túloldalon Ipolyhídvégig közlekedő autóbusz átjönne és itt fordulna meg. (…) Aztán van három olyan vasúti átkötés itt, Közép-Szlovákia és Közép-Magyarország között, ahol van vasútvonal, de nincs vonatközlekedés. Tehát a vonatközlekedés újraindításával teljesen új életminőséget lehetne teremteni [az ott élőknek]. (…)”

mondta Szijjártó, hozzátéve, hogy más területeken is lehet átkötéseket keresni. Példaként említette, hogy a legnagyobb szlovák egészségbiztosítónak van szerződése az esztergomi kórházzal is. Hasonló modellt pedig lehetne alkalmazni Közép-Szlovákiában is, például a balassagyarmati kórház esetében, amelynek épülésekor figyelembe vették a határ túloldalán lévő népesség idényeit is. Az ilyen kötődések kialakítása Szijjártó szerint csak politikai akarat kérdése.

Körkép.sk