Egész évben adakozás – Emberségből jeles, avagy az ipolysági Human International története

A keresztény kultúra legszentebb ünnepének, a karácsonynak a közeledtével sokunkban felerősödik a mások iránti együttérzés, a nehezebb sorban élők iránti empátia. Ilyenkor hajlamosak vagyunk az adakozásra, a megunt vagy esetleg feleslegessé vált dolgaink jótékony célra való fordítására. Vannak köztünk olyanok, akik életvitelszerűen űzik ezt és egész évben segítő kezet nyújtanak a rászorulóknak.

Ilyen az ipolysági székhelyű Human International segélyszervezet, amely 2006-ban polgári társulásként alakult, hogy az ausztriai Ora Internationallal karöltve segítse a betegeket, kórházakat, öregotthonokat, vagy az idős egyedülálló embereket.

Molnár László, a társulás elnöke készségesen körbevezetett a szervezet telephelyén, ahol a kezdeti 240 négyzetméteres raktár mára 1240 négyzetméterre duzzadt, ám még mindig helyhiánnyal küzd.  Elmondta, hogy éves szinten mintegy 80 kamionnyi felajánlás érkezik, bútorok, tolókocsik, járókeretek, kórházi ágyak. Sokszor nem a legjobb állapotban, ezért ezeket javítani kell.

   

Érdekes emberi történetek

A szervezet egy alkalmazottat foglalkoztat és vannak, akik jótékonyságból önkéntesen segédkeznek.  A szállítás, a bérleti díj az üzemeltetési költségek a szervezeten belül kialakított vállalkozásból van finanszírozva.  Minimális összegért bútor, dísztárgyak, ruha és egyéb holmik vásárolhatók a telephelyen.  A heti három napon keresztül nyitva tartó bazárjuk érdekes emberi történeteket szül.  Vannak olyan idős emberek, akik hosszú órákat töltenek el az áruk között járkálva, ám mégsem vesznek semmit.

Elmondásuk szerint magányos idejüket szeretnék mások társaságában eltölteni, ezért járnak ide. E célból tervben van egy közösségi hely kialakítása, ahol egy meleg pohár tea mellett az erre vágyó emberek egymás társaságát élvezhetik.

Semmi sem vész kárba

11 éves működésük alatt rengeteg érdekes dologgal találkoztak.  Előfordult olyan, hogy egy walesi szálloda cserélte le berendezését és szinte vadonatúj bútorokat ítélt kidobásra. Ilyenkor a társszervezeteken keresztül érkezik a megkeresés, majd egy kisebb csoport kiutazik és bizonyos feltételek teljesítése mellett elvégzi a szükséges munkát és hazaszállítja a számukra hasznos dolgokat.

Sokszor olyan feltételek mellett, hogy szinte mindent el kell hozni. Ám semmi nem vész kárba. A már felhasználhatatlan bútor feldarabolásra kerül és tűzifaként van hasznosítva. A Human International közvetítői szerepet is vállal. Volt rá példa, hogy egy ausztriai felajánlást Romániába továbbított, a szállítási költségeket magukra vállalva.  Több mint száz más szervezettel működnek együtt, akik éves szinten több tonna élelmiszert kapnak tőlük.

Főleg Magyarországról érkeznek megkeresések

Főleg Magyarországról kapnak megkereséseket, Felvidéken inkább az a jellemző, hogy mások ajánlják figyelmükbe egy-egy család rossz helyzetét. Ez egyrészt szégyenérzetből fakad, de sokan nem tudják, sőt el sem hiszik, hogy vannak olyanok, akik önzetlenül készek segíteni. Igyekeznek az önkormányzatokkal együttműködni, volt egy időszak, amikor kultúrházakat béreltek ki egész napra. Itt ruhákat és egyéb más dolgokat árultak olcsón, majd a befolyt összeget a helyi templom felújítására vagy egyéb hasznos célra ajánlották fel.

Tehát a helyiektől kapott összeget az ő javukra igyekeztek fordítani. Emberi mentalitás az, hogy hamarébb adakoznak úgy, ha konkrét cél lebeg a szemük előtt. Vannak viszont olyanok, akik heti rendszerességgel hoznak élelmiszer csomagot vagy kisebb-nagyobb összegekkel támogatják a szervezetet.

Értéktelen státuszszimbólum

A közösségi médiának köszönhetően idén is nagy versengésre számíthatunk a karácsonyra kapott ajándékokról feltöltött képek sokaságában. Már nem az a fontos, hogy együtt a család, egészségben, szeretetben.  A sokszor haszontalan kacatok a mérvadóak, amikre igazából szükségünk sincs. De státuszszimbólumként sokat nyom a latban, hogy ki mennyit és mit kapott.

Ez csak akkor ér valamit, ha mindenki tud róla. Álljunk meg egy pillanatra a rohanó hétköznapokban és tegyük szebbé másnak a nehezebb sorú mindennapjait. Kapni jó, de adni jobb. Ha ennek a gondolatnak vetjük alá magunkat, a csillagszórók fénye mellett talán a karácsony üzenete is visszakapja igazi mivoltát.

Dian Csaba

Nyitóképen: Molnár László a szervezet elnöke