Nemrég hallgattam egy Solti Károly nótát. Nem tudom, hogy mi teszi, de sokszor van, hogy megfogja az embert a nóta, hiába akar tőle szabadulni, ott mocorog benne, még a sejtekbe is bemászik.
Rimaszombatban tavaszi vásár volt. A város minden évben májusban, ötödike körül rendezi meg a vásárt a Városnapok keretén belül. A jó idő, az új Főtér a történelmi templomokkal, a koranyár hozta gyönyörű fák és egyéb növényzet látványa is élményt adott az embernek. Emellett van a vásároknak egy bizonyos sajátságos hangulata, vannak emberek, akik szeretik. Én is ezek közé az emberek közé tartozom.
A vásár tulajdonképpen sátrak sokasága körben a Főtéren. Ahogy az lenni szokott, van mézeskalácsos sátor, ruhás, cipős, játékok, bizsu. És ez megint és megint elölről kezdve ismétlődik. Ebben az évben nem sok látogatója volt a vásárnak. Hiába, a népnek nincs pénze vásárolni. Az emberek csak nézelődnek.
Végigsétálva a sátrak közt, én is csak nézelődtem. Elhatároztam, hogy veszek a feleségemnek vásárfiát, egy tükrös mézeskalács szívet. Nem vettem. Azt mondták, hogy a tükröset már nem gyártják, mert veszélyes. Így kürtös kalácsot vettem, hálistennek ennek is nagyon örült.
Mentemben fényképeket készítettem, azzal a szándékkal, hogy a Körkép kedves olvasói is bekukkanthassanak a sátrakba, és így talán sejtésük lesz egy vásár hangulatáról.
Hazafelé a kocsiban megint elővett a nóta hangulata. Solti Károly énekelte, hogy a Keresztúri Nagyvásárból vásárfiát hoztam. Engedtem a kísértésnek, és teljesen átadtam magam a hangulatnak.
Mede Géza
A cikkben szereplő képek a szerző felvételei
Megosztás:
Címkék: Főoldal Mede Géza Rimaszombat vásár
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
