Vasárnap délután az Úrbéri Társulat emléktáblát avatott fel Egyházasbáston. Az emléktábla 1893-tól állít emléket mostanáig az úrbéreseknek.
„Az úrbéresek összetartása legyen üzenet. Szimbolizálja azt az emléktábla az úrbéresek tagságának és mindenkori vezetőségének. Ha a jövőben meg akarjuk menteni a szervezetet, csak az összetartásban bízhatunk.”
– mondta az emléktábla egyik leleplezője,Vincze Dezső.
A jelenlevőkkel megismertette az úrbéresség történetét, amely szerint az első írásos emlékek már fellelhetők voltak a 15. század második felében. Nagy változást hozott Mária Terézia 1767-ben kiadott rendelete, amely szerint a földesúr köteles volt a nála dolgozó személyeket nyilvántartani. Az igavonóval rendelkező gazdák földet kaptak megművelésre, aminek nem váltak tulajdonosává, csak használójává.
Ellenszolgáltatásként le kellett dolgozni a földesúrnak 52 napot fogattal, 104 napot gyalogmunkán, be kellett segíteni a hosszabb fuvarozásokban, részt kellett venni a favágásban és a szállításban. A termésből kilencedet kapott a földesúr, tizedet pedig az egyház. A házzal rendelkező zsellérek 18 napot dolgoztak a földesúrnak, a ház nélküliek pedig 12 napot.
1767 és 1774 között aztán megtörtént az úrbéri rendezés, vagyis a föld tulajdonosává váltak azok, akik addig csak a föld használói voltak. Még nagyobb változás történt az úrbéresek életében, amikor 1853-ban a Pozsonyi Országgyűlés eltörölte a jobbágyságot.
Egyházasbáston az első földrendezési iratok 1893-ból valók, amikor a gazdákat hivatalosan is bevezették a telekkönyvbe. Ekkorra már csak 4 nagybirtokos maradt a faluban: Ákosfalvi Szilágyi Bertalan (250 ha), Spiczer Salamon (109 ha), Ebecky Emil (96 ha), Mede István-köböl (40 ha).
Az úrbéres gazdák ezután fokozatosan gyarapodtak. 1907-ben kocsmát nyitottak, amiről még megvannak a dokumentumok. Kinek mennyit kellett befizetni, vagy megszabott érték ellenében ledolgozni. Az úrbéri kocsmárosnak a bruttó bevétel 6%-a járt, lakást és kertet kapott használatra és 6 erdei méter fát fűtésre.
1914-ben megvették Ebeczkytől (14 gazda), 1921-ben Szilágyitól az erdőt (48 gazda). 1928-ban aztán megvették a szántót is. Volt kovácsműhelyük lakással, lakást biztosítottak idegenből jött pásztoroknak. Malom is lett, fuvarozást vállaltak a községnek. Gyarapodtak.
Aztán jött a szoci. 1948-ban államosították a kocsmát, az erdőt az állam 1953-tól, a földeket a szövetkezet 1958-tól használta. Megszűnt a volt Úrbéri Társulás.
Az 1989-es Bársonyos Forradalom aztán megint változást hozott.
„Az öregjeink biztattak bennünket, gyerekek intézzétek a papírokat, kezdjetek neki a gazdálkodásnak, hiszen azon nem veszíthettek. Főleg Mede József-gazsi nevét említeném meg. Az ő lelkesedésüket fokozatosan átvettük, gazdálkodtunk. Nagyon sok bizonytalanság után elmondhatjuk, hogy gazdálkodásunk ma biztos alapja a tagság tüzelővel való ellátásának. Az emléktáblával a munkánkat szerettük volna szemléltetni tagságunknak, a lakosságnak, de főleg a fiataloknak.” mondta Vincze Dezső.
Az emléktábla Nagyferenc Katalin szobrászművész alkotása.
Mede Géza
A képek a szerző felvételei
Megosztás:
Címkék: földesúr Főoldal jobbágy lövés az űrben Mede Géza Medvesalja tized urbariát úrbéresek úrbéresség úrbéri rendezés
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
