A magyar labdarúgás első nyomait éppen olyan homály fedi, mint általában a labdarúgás kezdetét. Az első fennmaradt adatok alapján az 1870-es évek végén Molnár Lajos „Atlétikai gyakorlatok” című művében ismertette magyarul először a futball-játékot is.
Az 1886-ban megjelent „Képes sportnaptár”-ban Szokolay Kornél írt a labdarúgásról a „Három angol labdajáték” című cikkében.
Utána az 1890-es évek első felében az akkori „Sportvilág” állandóan ismertette az angol, majd a kontinentális futball híreit, eredményeit. Bély Mihály és Szaffka Manó kis füzetekben írtak az „Angol rúgósdi”-ról.
Különböző történetek keringenek arról, hogyan került az első futball-labda az országba. Az egyik forrás szerint a „footballt” Esterházy Miksa, a Monarchia attaséja hozta be 1875-ben, a másik szerint Harry Perry, az atléták angol edzője, aki a Ludovika Akadémia tanárait és növendékeit tanítgatta. Biztosat nem lehet tudni. Az első meccs megrendezésének ötlete viszont miden kétséget kizáróan Löwenrosen Károly nevéhez fűződik. Ő vol taz, aki előbb bejárta Angliát és Amerikát és futball-labdát hozott magával, két csapatot szervezett s azokkal a Pék erdőben „meccset” is játszatott.
Ennek történetét a népszerű „Csarli bácsi” később így írta le (eredetije az MLSZ archívumában van):
1895-ben jöttem haza Amerikából és magammal hoztam két football-labdát. A MÁV-hoz léptem be, mint mintaasztalos, majd 1896-ban tagja lettem a Törekvés dalárdának, s ennek tagjaiból verbuváltam egy csapatra való játékost. Három hónapig gyakoroltunk, s utána megrendeztem az első football-match-et. Háromszáz jegyet sikerült előre eladnunk, egy jegy ára 10 krajcár volt, tehát gazdagok voltunk. A felszerelést úgy állítottuk össze, hogy a hosszú alsónadrág szárát, valamint a gyári kék munkanadrágot rövidre vágtuk, a bakancsokat pedig megstoppliztuk. A mérkőzés napjával azonban rettenetes pechünk volt. 1896. november 1-én délelőttre ugyanis 25 cm magas hó esett le. Ezek után nagyon meglepődtünk, hogy mégis mintegy 300 néző volt kíváncsi a játékra. A játékosok azonban nem akartak levetkőzni. Sok rábeszélésre végre kaphatók voltak arra, hogy úgy bekecsben, csizmában mégis játsszanak.
Csak Winkler József (a későbbi válogatott Winkler fiúk édesapja) és magam öltöttünk dresszt. A nagy mérkőzés 20 percig tartott, mert ezalatt három bokatörés történt, s a további játékot be kellett szüntetni. Engem az összes asszonyok diszkvalifikáltak (Csarli bácsi nyelvén ez azt jelenti, hogy őt tették felelőssé a balesetekért) s fél évig nem mehettem közéjük, mert szemükben én gyilkos voltam.
Mivel a pálya sem volt tökéletes és a játékosok sem voltak képzettek – legalább annyit rugdosták egymást, mint a labdát -, több sérülés történt, köztük három bokatörés. A mérkőzést húsz perc elteltével lefújták. Az összecsapás a játék durvasága miatt „a pékerdei csataként” vonult a honi futball történelemkönyvébe.
A meccs végeredménye nem ismert, de szállóigeként fennmaradt, hogy a „Rókus Kórház csapata győzött 3-0-ra”. Gerhárd Lajos sportújságíró is gúnyosan utalt arra visszaemlékezésében, hogy a három bokatörést szenvedett játékost – Lászlót, Hajóst és Schaffhausert – a Rókus Kórházban ápolták. Gerhárd szerint a súlyosan sérült játékosok feleségei bosszút esküdtek Charly, „az amerikai bolond” ellen, aki hetekig, nem mert hazamenni.
A mérkőzés után néhány hónappal, 1897 januárjában megalakult az első labdarúgó klub, a Budapesti Torna Club (BTC), amely Löwenrosen kezdeményezéséből nőtt ki.
A „hivatalos” magyar labdarúgó-kezdetet azután Hajós Alfréd, olimpiai úszóbajnokunk így jegyezte fel:
Stobbe Ferencnek, a „Sportvilág” akkori szerkesztőjének, egyébként építésznek társa volt Ray Rezső építész. Ennek Svájcban, Lausanne-ban tanuló és ott futballozó fia, Ferenc magával hozott Budapestre egy valódi angol labdát. Ezt Stobbeval 1896 decemberében magával vitte a BTC tornatermébe s az ott gyakorlatozók közé dobta. Valamennyien a labdára rontottak, rúgták, dobták, ütötték, mígnem Iszer Károly, a BTC művezetője és vezére meg nem állította a labdával viaskodókat és Ray el nem magyarázta a labdarúgás lényegét.
A jelenlevő tornászok, atléták és egyéb sportolók közül mindjárt két csapatra való is jelentkezett a további gyakorlatozásra és 1897 januárjában megalakulhattak a BTC első magyar football teamjei. Szorgalmasan gyakorlatoztak a sokszor hóval borított, vagy sáros Millenáris pályán, majd 1897. május 9-én megtartották az első kétkapus tréning-mérkőzést, amelyen, az időközben meghozatott felszerelésben, a BTC kék-fehér és piros-fehér csapata állottak egymássai szemben. A kék-fehérek azért nyertek 5:0-ra, mert náluk játszott Ray Ferenc, aki a tapasztalatlan védők mellett zavartalanul rúghatta a gólokat.
1897. május 9-én tehát lejátszották az első hivatalos magyar labdarúgó-mérkőzést a Millenárison a BTC két csapata között. Az esemény sikeres volt, az izgalmas játékról hetekig beszéltek Budapesten, amivel kedvezően alakult a magyar labdarúgás sorsa, a kerek bőrlabda csatát nyert.
Kezdetben minden játékos amatőr volt, a játékot kedvtelésből űzték. A futball hőskorának játékosai számára a labdarúgásnak semmiféle anyagi vonzata nem volt, hacsak az általuk fizetett tagdíjat nem számítjuk. A tagok csekély összegű éves díjat – a BTC-nél például évi két koronát – fizettek az egylet pénztárába, melynek fejében szabadon használhatták a csapat felszerelését, játékterét, részt vehettek a játékokban és a mérkőzéseken.
A BTC példája nyomán egymás után alakultak meg a futballcsapatok: Óbudai Torna Egyesület, III. kerületi Torna és Vívó Club, Műegyetem, Magyar Athletikai Club, Ferencvárosi Torna Club, Törekvés Sport Egyesület, Újpesti Torna Egylet, Postások Sport Egyesülete, „33” Futball Club. A századfordulóra megalakult a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), amely irányító, ellenőrző, esetenként fegyelmező szervezetként jött létre. Az MLSZ első elnöke Jász Géza lett, akinek vezetésével 1901. február 4-én kiírták az első bajnokságot.
Nyitókép: nemzetisport.hu/illusztrációs felvétel
Megosztás:
Címkék: btc első meccs foci focimeccs Főoldal FTC magyar foci
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
