A politikai belharcok néha éles és határozott megoldásokat igényelnek. Ennek régebben Dzurinda volt a mestere, de a Dzurinda.korszak már rég elmúlt.
Ha valaki azt gondolta, hogy az elmúlt hónapokban a szlovák jobboldal fokozatos eltemetését láttuk, akkor ma már világos, hogy a temetési utáni halotti tor időszakát éljük.
A párton belüli elnökválasztás művi előidézése és a rendkívüli kongresszus összehívása gyakorlatilag ok nélkül, ahogy azt Sulík csinálta, annak a bizonyítéka, hogy a halál előtti görcs az SaS-t is elkapta.
Nem kell Sulík rajongónak lenni ahhoz, hogy elismerjük, a választások után ő és az SaS maradt az egyetlen élő, jobboldali alternatíva.
A párt gazdasági ismeretei nem vonhatók kétségbe, ahogy az sem, hogy ők az egyetlen ellenzéki tömörülés, akik a gusztustalan önmutogatáson kívül képesek érdemi vitára alkalmas javaslatokkal előállni.
Az ilyen javaslatokra nagy szükség lesz, mivel már nem csak a ráncfelvarráson átesett Fico kormánnyal állnak szemben, hanem harcolniuk kell a populizmus, a demagógia és sajnos a rejtőzködő fasizmus ellen is.
Először Sulík migrációellenes retorikája indította be a vészjelzőt a liberálisoknál és a városi jobboldaliaknál arra vonatkozóan, hogy a szolidaritás talán csak egy kiegészítő jelző a párt nevében.
A pártelnök mostani lépése pedig olybá tűnik, mintha a hatalom megtartására irányulna.
A politikai belharcok néha éles és határozott csapásokat igényelnek. Ennek régebben Dzurinda volt a mestere. A mostani jobboldali szavazó azonban nem híve a széttöredezettségnek, főleg, ha azok egyes politikai szereplők hatalmi érdekeit szolgálják. Dzurinda kora már elmúlt, erről már az őt követő Frešo, de Prochádzka és Lipšic is megyőződhetett.
Helyén való lenne azt mondani, hogy a jobboldalon megérett az idő egy új szereplő érkezésére. Olyas valaki kellene, aki képes, legalább egy ideig igazat mondani, tartja az együttműködésről szóló szavait, önös érdekei nem nőnek túl a pártérdekeken, nem csinál kabarét a politikából, és főleg képes reális javaslatokkal előállni.
Ha nem akad valaki, akkor alternatívaként Boris családja (SME Rodina) vagy Marián közössége (ĽSNS) marad.
Az Ő politikai víziójuk már most ijesztő.
SME.sk – Jakub Filo: Sulíkov posledný kŕč je koncom súčasnej pravice
Megosztás:
Címkék: Boris Kollár Daniel Lipšic jobboldal Marian Kotleba Pavol Frešo rendkívüli kongesszus Richard Sulík SaS szlovák jobboldal
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.