Az volt bennünk, hogy mindent bele kell adni

Nagyon fáradt?

Még nem igazán sikerült kipihennem magam. Mióta megérkeztünk folyamatosan keres a média. De hát ennek van most itt az ideje. Ennek ellenére tovább kell dolgozni, ma délutánra már edzést tervezek.

(..)

Amit a kapusok sokszor csinálnak, azt sokan nagyon vakmerőnek tartják, és a mezőnyjátékosoktól is gyakran hallani, hogy a kapusoké az egészen másvilág. Ez a kapuból is úgy tűnik?

Igen, ez a pozícióból adódik. Egy kapus másfajta terhelést kap, és itt a pszichikaira gondolok, holott én is egy mérkőzés alatt 5-6 kilométert megteszek, tehát azért a fizikaiból is jut. Ezeket más módon is kell kipihenni, mint egy mondjuk egy csatárnak, szóval valóban igaz, hogy teljesen más egy kapus és egy mezőnyjátékos.

   

Ennek a pszichikai terhelésnek is tudható be az a rengeteg babona, amit hallani önnel kapcsolatban? Mert a szürke mackó mellett még tigrises polóról, kosármezről is lehetett olvasni.

Ezek összegyűjtésére egy könyv sem lenne elég, hiszen az ételektől elkezdve a ruházaton át minden mindennel kapcsolatban van. De valamilyen apró babonája minden embernek van, a kapusoknak talán egy kicsit több.

És a mackónadrágos őrülethez mit szólt? 30 fokban mindenki abban dolgozott.

Hát az valóban egy őrület volt, de én sajnos több ezer kilométerről nem érezhettem át teljesen. De a képeket és felvételeket láttam és nagyon jó érzés volt.

(..)

 
Az Eb alatti felhajtást milyen volt megszokni? Más volt ott kint, mint itthon?

Teljesen, ott kint csak a játék és csak a csapat volt a fontos, a feladatunkkal foglalkoztunk. Itthon viszont egészen más volt, többször beszéltük, hogy furcsa belegondolni, hogy mi ott kint szerepelünk, a dolgunkat végezzünk, itthon pedig ünnepelnek minket. Ebből valamennyit azért éreztünk, mert több ezer szurkoló volt kint – és ez nagyon fontos volt számunkra!

Rengetegen kimentek, rengetegen szurkoltak itthon, volt valamilyen megfelelési kényszer?

Bennünk az volt, hogy mindent bele kell adni, hogy ne legyen hiányérzetünk. Mindegy, hogy mi az eredmény, de úgy jöjjünk le a pályáról, hogy mindent megtettünk. De szerencsére elmondhatom, hogy ezt sikerült teljesítenünk, és a mutatott játék is azt mutatja, hogy fejlődtünk.

Ez a fejlődés nagy részben Bernd Storcknak és az ő német precizitásának is köszönhető. Mit gondol, miért van az, hogy annak idején Lothar Mättheus személyében már volt német szövetségi kapitánya a válogatottnak, mégsem sikerült eddig eljutni?

Mások a körülmények. Nagyon fontos, hogy ha jó pályán edzenek a játékosok, akkor nem azzal kell foglalkozni, hogy a rossz talaj miatt elpattant labdát vissza kell hozni. Minőségi munka van a minőségi pályákon. De ez nem elég, ehhez jó edzők is kellenek, akik tudják a játékosokat vezetni.

Most került a helyére minden puzzle darab. Nem csak a pályák, hanem a táplálkozás, a szállás és minden apróság most állt össze úgy, hogy ez a kis plusz előjött, amivel sikerült kijutnunk.
 

(..)

Fontosnak tartja, hogy edző mögött legyen játékospályafutás?

Nagyon is, ne csak könyvből tanuljon! Persze vannak kivételek, például Mourinho, aki jelentősebb labdarúgókarrier nélkül lett az egyik legjobb edző. De nézzük meg a többi milliót, akik mögött nincs játékostapasztalat. Fontos, hogy ismerjék a magas szinten előforduló játékhelyzeteket, és tudják, hogy egy-egy szituációnak milyen súlya van.

 
És akkor most mi jön még? Van egy kapusiskolája és edzői végzettsége, de mégis melyik vonzza jobban? Az edzősködés, vagy inkább irányítaná ezt, amit itt létrehozott?

Mindegyik érdekel, szerencsés vagyok, hogy a futballnak ennyi területébe beleláthattam. De én inkább összefogni szeretném az egyesületet, a kapusiskolát. Ehhez meg vannak itt azok az emberek, akikről tudom, hogy értenek ahhoz, amivel foglalkoznak és jó irányba viszik a gyerekeket is

Ez szerintem nagyon fontos, hogy legyen egy rendszer, aminek van egy vezetője, és legyen meg a megfelelő irány is. De egyértelmű, hogy ha valaki kapus szeretne lenni és igazán ambícíózus, akkor szívesen segítek neki.

A kisfia például a nyomdokaiba szeretne lépni?

Majd ő eldönti. Én mindenben támogatom, ahogy a kislányomat is. Ez az ő életük, én pedig elfogadom a döntéseiket.

Interjú Király Gáborral ( forrás: nyugat.hu )