Karaffa Attila: Egy nap, amely más, mint a többi!

Az ember életében vannak pillanatok, életesemények, amelyeket különösképpen vár. Egy szurkoló életében ez: „A meccsnap”. A nap, amikor kedvenc csapatának szurkolhat, teli torokból buzdíthatja kedvenceit, klubszínekbe öltözik, és az aréna felé veszi az útját.

Mi, dunaszerdahelyi szurkolók is így vagyunk vele, ahogyan a nagyvilágban sokan mások. Kedvenc csapatuknak szurkolnak egy életen át. Klubot, szívet nem cserél az ember! A szurkoló ismeri csapata ellenfeleit, az ősi riválisokat. Kiérdemelték azt egyes csapatok, hogy róluk sok jót, vagy egyáltalán semmi jót sem tud mondani az ember. A pozsonyi Slovan is ide tartozik. (…)
(…)

A pozsonyiak mindig magabiztos győztesként érkeznek, szurkolóikat jól ismerjük. Bár eléggé megfogyatkoztak az utóbbi időben, mégis Dunaszerdahelyre többen szoktak eljönni. Sokszor csak azért, hogy rendetlenséget okozzanak, szidjanak bennünket, és amiben csak lehet, kárt tegyenek. A fülünkbe csengenek a gyalázkodó rigmusok és tettek. 2008. november 1-je óta pedig különösen. Azon a bizonyos mérkőzésen, amikor a rendőrattak közben „Üsd a magyart fejbe!” rigmust kiabáltak és petárdákat dobáltak a mentősök felé, amikor Krisztián életéért küzdöttek a pálya szélén.

   

Mindenki készül az összecsapásra. A játékosok és a szurkolók mellett, a klub apraja-nagyja és a rendvédelmi szervek is. 2008-ban is készültek…Az aréna megtelik. Történelmi pillanat lesz, amikor a Magyar Televízióban az otthonülők a DAC mérkőzését nézhetik. Ilyen még nem volt! Felvidék számos helyéről és az anyaországból is sokan érkeznek. Együtt, erősek vagyunk! Ezt kell sugallnunk a televízió képernyője előtt ülőknek.
(…)

Hamarosan eljön az nap, a meccsnap. Már csak egyet kell aludnunk, és itt a DAC-Slovan örökrangadó. Addig is készüljünk arra a különleges napra, hogy tiszta szívből és teli torokból tudjuk kiáltani: Hajrá DAC!

dunaszerdahelyi.sk, Karaffa Attila: Egy nap, amely más, mint a többi!