László Csaba a Körképnek: Daccal győztünk

A DAC-Slovan (1:0) mérkőzés után László Csaba portálunknak nyilatkozott a mérkőzésről és érzéseiről a győzelmet követően: 

Elégedettek lehetünk a három ponttal, mert úgy érzem, hogy jobbak voltunk mint a mai ellenfél. Az is kérdés, hogy egy olyan ellenfelet sikerült legyőzni aki ősi rivális, ez egy örökrangadó, de hívhatjuk úgy is, hogy érzelmek rangadója. 

Én annak örülök a legjobban, hogy a csapat tudott adni valamit a közönségnek és így még jobban összekovácsolódunk. Ennek a mérkőzésnek nem is a taktikai részét boncolgatnám, hanem a fontosságát. A legfontosabb üzenete, hogy ilyen reklámot a dunaszerdahelyi futballklub még nem tudott magának összehozni,pláne azt a szempontot teszem előtérbe, hogy az M4, vagyis egy országhatáron kívüli stúdió közvetítette élőben a mérkőzést és biztos vagyok benne, hogy Szlovákia határán túl is sokan nézték és a szlovák futballnak csináltunk egy nagyon jó reklámot, ezen belül ugye a DAC-nak. 

   

Ha a taktikai részére akarok kitérni, voltak a játéknak olyan periódusai, amikor a mi akaratunk érvényesült abból a szempontból,hogy taktikailag megpróbáltam a Kubíkot kivenni a jobb oldalon, hogy ne jöjjön fel annyit, azért megváltoztattuk a felállásunkat és Pačindát vittem hátra a jobb oldalra. A másik nagyon fontos dolog az volt, hogy megpróbáltuk fizikálisan nyomás alá helyezni a játék minden pillanatában az ellenfelet – persze ezt nem tudod 90 percen keresztül megakadályozni a Slovan felépített támadását, hiszen nagyon jó egyéni erőkből áll. Ezért gratulálok a fiúknak, mert megtették, amit egész héten gyakoroltunk, azokat a momentumokat a játékba be tudták vinni.

Ez az ő munkájuk, ő győzelmük, én megadom azt a lehetőséget minden edzésen mindenkinek, hogy legyen jól felkészülve, a többit ők kell, hogy megvalósítsák. Ezért vagyok büszke rájuk, ez nem az én munkám, ez a mi munkánk, azt hiszem, így közösen ilyen mérkőzéseket élvezettel tudunk nézni. Ha döntetlen lett volna, akkor is ezt mondtam volna, mert a játékban egy derbit gólhelyzet nélkül is meg kell nyerni. Azt hiszem, hogy az első félidőben Ljubicic kihagyta a legnagyobb gólhelyzetet és azzal, hogy az utolsó percben tudtuk berúgni ezt a gólt, föltettük a pontot az i-re és megszereztük a három pontot. Amire nagyon szükségünk volt, mert sok döntetlent játszottunk. Most kérdezgetnek mi a klubrekordról, azt se tudom mennyi a klubrekord, nekem az rekord, ha minden meccset megnyerek. 

Most tíznél tartanak, mit jelent ez a mérkőzés a csapat jövője szempontjából? Eddig könnyű gyors gólokat kapta, nem tudtak gólt rúgni. Most nem kaptak gólt, sőt, nagyon kevés olyan szakasza volt a mérkőzésnek, amikor a Slovan fölékerült volna a DAC-nak.

A csapat és a fiúk a gyakorolt gólokat a szívükre vették, úgy kezdtünk minden mérkőzést, hogy 1:0-ra vezet az ellenfél. Akkor vissza kell jönni, volt 1:1, meg 2:2 és lényegében kihagytuk a helyzeteket. A Trnava ellen is – az a 0:0- nem is tudom, hogy mennyi gólhelyzetet hagytunk ki. Az egy pszichológiai hullám, amin át kell esni. Most azt mondom, hogy ha felülsz egy szörfdeszkára akkor  meg kell lovagolni nap mint nap,  hogy igenis képes vagy ezt megoldani. Mert ilyenkor pszichésen is beleévül az emberbe, hogy megint jön a szöglet és megint lehet gól. Na most jött a szabadrúgás és lett a gól számunkra, ez a fiúknak a mindennapi munkájában van benne.  Legyünk őszinték, ha megnézném hogy mennyit futottunk, akkor jó párral többet, mint az ellenfelünk.

Volt olyan momentum a mérkőzés során, amelyet esetleg ki tudna emelni?

Szerintem nem, szóra sem érdemes ami történt a nézőtéren.