Harmincas éveimben járok. Az én generációm egyelőre nem nagyon jutott előre Szlovákiával. Nem tudjuk felszívni magunkat, sem cselekedni. Megmenthetnek minket a tizenévesek és a huszonévesek? Nem tudom. De írtam nekik.

 

Kedves Karolina és Dávid!

 

Mikor megszerveztétek az első korrupcióellenes menetet Pozsonyban, biztosan volt néhány álmatlan éjszakátok. Ez teljesen érthető. Sokan nagy elvárásokkal voltak irántatok. Második Bukarestet akartak látni, elégedetlen embereket a tereken. Némelyek bizonyára örültek volna valamilyen erőszakos végkifejletnek, talán erőszakosabbnak, mint amilyen a banándobálás vagy a parlament ajtajának betörése volt a Gorilla-tüntetések idején.

 

 

 hirdetes_810x300  

(…) Én is nagyon jól emlékszem az eufóriára és az ideges várakozásra. Tizenhat voltam, és osztálytársaimmal a geodéziai szakközépből az elnöki palota előtt álltunk a Hodža téren, ahol Vladimír Mečiar magabiztosan kikísérte Kováč elnököt. Mečiar már akkor tudta, hogy nem sokkal később aláírja majd a megbocsáthatatlan amnesztiákat. És mi fütyültünk, ahogy a SNP téren pár héttel később is. Éreztük, hogy nem akarunk fekete lyuk lenni Európa közepén. Éreztük, hogy a Nyugat felé visz a szükség, vagy ahogy akkor mondták, Európába (nem is foglalkoztunk vele, hogy milyen Európába). Mečiar ezt akadályozta.

 

Mikor láttalak titeket a téren, hasonló borzongás tört rám. Már a harmincas éveimben járok, aki mindenkinek azt mondja, hogy a tőlünk idősebb generációk, a negyvenesek és ötvenesek politikailag kudarcot vallottak. Megbocsátották a kommunizmus megbocsáthatatlan vétkeit (…). Nekünk kellene felszólalnunk, de mi csendben vagyunk vagy túlságosan az idősebbek útját akarjuk járni.

 

Ti, tizen- és huszonévesek változtatjátok meg ezt az országot? Hiszem, hogy igen. Hiszem, hogy magatokkal ragadjátok a harmincasokat is. Fogadjatok el ezért néhány tanácsot egy jószándékú kívülállótól. (…)

 

A korrupció ellen harcolni és valakik lemondását követelni jogos, de néha olyan, mint az árral szemben úszás. (…) Az embereknek van elég ítélőképességük, látnak, megélnek dolgokat. Feldühödnek, de már jó ideje azt láthatjuk, hogy az a düh (és azok a tiltakozó hangok) sehova sem vezetnek. Adjatok hát pozitív célt, beszéljetek a jövőről, arról, hogy milyen Szlovákiában akartok élni. És milyenből nem akartok majd elmenekülni. Mutassatok olyan célokat, amelyek túlmutatnak a mi egónkon. (…)

 

tyzden.sk, Protestujúcim študentom na cestu

Nyitókép: Topky.sk

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!