Itt nyugszom. Végre megnyugodtam
a hosszu szenvedés után.
Keserű lelkemet kiadtam
s mint dőlt fatörzs, fekszem sután.
Keserű lelkemet kiadtam
mint fájó gennyet a beteg:
magamtól is védve maradtam:
akarva sem szenvedhetek.
Nincs jobb világ a másvilágnál
a másvilágon nincs világ
s nincs jobb világ a nincs-világnál,
mert féreg nélkül nincs virág.
Nincs jobb világ a nincs-világnál,
hor féreg van csak, nincs virág,
hol féreg nem kár, hogyha rágcsál,
hol féreg nem fáj, hogyha rág.
Itt nyugszom.Végre megnyugodtam.
Elszállt az álom és a láz.
Ma föld fölöttem, föld alattam
és nem emel, és nem aláz.
Ma föld fölöttem, föld alattam,
koporsó kerit, néma ház.
Keserű lelkemet kiadtam
és nem bosszant a léha gyász.
Nincs jobb világ a másvilágnál,
mely halkan létlen létre ont,
mert jobb ha nem látsz minha látnál,
s hol semmi érzés, semmi gond.
Mert jobb ha nem látsz mintha látnál
és jobb a száraz, púszta csont
ez ideges, husos világnál,
mely oly keserves és bolond.
oszk.hu, Babits Mihály: Sírvers
Nyitókép: taj-kert.blog.hu
Megosztás:
Címkék: Babits Mihály sírvers Szemle
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.