Jozef Šátek: Ki és miért ölte meg Ján Kuciakot és Martina Kušnírovát

(…) Roberto Saviano a „A gyilkosság a terror üzenete minden újságírónak” című könyvében azzal a verzióval foglalkozott, hogy Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolását a calabriai maffia, az ’ndrangheta rendelte el.

A gyilkosság elkövetésének módja: kivégzés az áldozat otthonában. Savianoban ugyanakkor kétségeket ébresztett a menyasszonyt ért fejlövés, mert „nem vall a maffia szokásos módszereire”, sem az Olaszországban már bevett maffiamódszerekre – először megfélemlítés, és ha ez nem válik be, jöhet a hiteltelenítés.

Ehhez azonban hozzátette, hogy kivételes esetekben a maffia megteheti, hogy feláldozva a biznisz és a szervezet egy részét nem alkalmazza a fenti két eszközt, és radikális lépésre szánja el magát, hogy védje saját magasabb rendű, összetettebb érdekeit.

   

A megrendelő

Jogos feltételezés lenne, hogy a calabriai maffia elmélete esetében (…) a magasabb rendű cél az volt, hogy a hozzájuk kötődő regionális és a piramis tetején lévő politikusokat megvédjék a kompromittálódástól.

Azt sem lehet kizárni, hogy az elkövető nem volt tagja a calabriai klánnak és nem kellett olyan személynek lennie, aki személyesen érintett Kuciak valamelyik cikkében. De lehetett egy olyan személy, akinek a feladata egy adott személy vagy a kapcsolati rendszer védelme volt. De még ennek a személynek sem kellett saját kezűleg beavatkozni, felbérelhetett valakit a gyilkosságokra – egy magasan képzett profit. Ettől ez a személy a törvény előtt még mindig „megrendelőként” felelhet tettéért.

Ugyanakkor az érintett személyeknek három szintjét különböztethetjük meg:

Először: a Kuciak cikkeiben negatívan szereplő érintett személy, aki egyúttal lehet a gyilkosság megrendelője is.

 

Másodszor: egy olyan személy, akinek feladata az adott érintett személy vagy a fennálló kapcsolati rendszer védelme volt.

 

Harmadszor: a gyilkosság végrehajtója, vagyis a gyilkos.

(…)

A felkészülés

Az előkészítés fázisa nem órákig vagy napokig, hanem hetekig tarthatott – erre utal a művelet előkészítésének jellege, amelyhez szükség volt részletes információkra az áldozatok munkával kapcsolatos és magánéleti szokásairól, a napi rutinjukról, személyes kapcsolataikról, az elkövetés helyszínéről, a lehetséges menekülési útvonalakról.

(…) Nem zárható ki, hogy ezekre az információkra a titkosszolgálatok vagy a rendőrség legális hírszerzése (lehallgatás, megfigyelés, adatforgalom követés) útján tett szert a gyilkos – akár visszaélés útján (megvásárolta az egyébként legálisan begyűjtött adatokat). (…)

Az elit tagja

A gyilkosság megrendelőjét úgy jellemezhetjük, mint aki erősen kötődik az „elithez”, vagyis erős felsőbbrendűségi érzés és a rendkívüliség énképe hajtja. Csillogásban él, elég pénze van, hogy felbéreljen egy profi gyilkost. Az együttérzés számára ismeretlen, pillanatig sem mérlegel, ha valaki mást kell feláldoznia saját céljaiért, a hozzá hasonlókért vagy az ő által élt „világért”.

Számára az újságírók csak paraziták, idegesítő legyek, akik kellemetlenségeket okoznak bohém életében. (…)

A nyomozás sikere kérdéses

A helyzetben, amikor a rendőrség egyes tagjai maguk is alanyai a nyomozásnak, de egyúttal befolyásolhatják is a nyomozás menetét, már nem tartható fenn sokáig. A rendőrség jelentős perszonális változásai nélkül nincs remény a kettős gyilkosság gyors, objektív és teljes kivizsgálására. Sem azon ügyek kinyomozására, amelyekre a meggyilkolt Ján Kuciak hívta fel a figyelmet cikkeiben.

Aktuality.sk, Analýza Jozefa Šáteka: Kto a prečo zavraždil Jána Kuciaka a Martinu Kušnírovú?

Nyitókép: Aktuality.sk