Jozef Majchrák: Orbán megérdemli a kritikát, de Boris Kollár túloz

Nyitókép: SITA/Branislav Bibel

(…)

Boris Kollár arra célzott, hogy Orbán Viktor kulcsmotivációja a revizionizmus. Ez egy vitatható állítás, amely a tárgyilagos síkról a populizmus irányába tolja el a vitát. Többek között azért is, mert figyelmen kívül hagy két olyan jelentős mozzanatot, amelyek fontos hatással vannak a jelenlegi Ukrajnával szembeni magyar álláspontra.

Az első a magyar belpolitika. Az ukrajnai háború erőteljesen befolyással volt a választások előtti légkörre, és a Fidesz „spin doktorainak“ erre reagálniuk kellett.

   

Mivel a magyarok többsége úgy érzi, hogy ez a konfliktus nem igazán érinti őket, arra a narratívára tettek tétet, amely Orbánt az ország háborún kívül tartásának biztosítékaként ábrázolta. Ez működőképesnek bizonyult, az ellenzéket pedig még inkább térdre kényszerítette a kampány finisében. Helyenként már ízléstelen machiavellizmus volt, viszont a revizionizmussal köszönőviszonyban sem volt.

Sajnos szomorú, hogy az Ukrajnával szembeni alacsony empátiájú retorikát a Fidesz a választások után is tartja. Bár ezt is inkább a hazai publikum és nem a Putyinnal közös sötét tervei miatt. Sőt, azt is hozzá kell tenni, hogy az EU szintjén Magyarország eddig az összes Oroszországgal szemben elfogadott szankciót támogatta Ukrajna esetleges uniós csatlakozásával együtt.

(…)

A másik fontos mozzanat a Magyarország és Ukrajna közötti rossz bilaterális kapcsolatok. Ezek 2014 után kezdtek romlani, amikor Ukrajna a krími és donbaszi eseményekre reagálva olyan törvény fogadott el, amely a Kárpátalján élő magyar kisebbséget is negatívan érintette. Elsősorban arról az iskolatörvényről volt szó, melynek értelmében az alapiskola ötödik osztályától a tantárgyak többségét ukrán nyelven kellett oktatni.

Emellett Kijev többször is megvádolta a magyar kormányt azzal, hogy beavatkozik a választásokba, mivel némelyik magyar politikus az ukrajnai választások előtt nyíltan támogatta a helyi magyar pártot.

Mindez a környező országok magyar közösségeiről való gondoskodás alá sorolható, ami minden magyar kormány hagyományos tennivalója közé tartozik. Természetesen az érintett országokban ez néha zavart válthat ki, viszont ezt revizionizmusnak nevezni hajánál fogva tépés lenne.

Amennyiben Orbánról és Szlovákiáról van szó, meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években a köztünk és Magyarország közötti kapcsolatokban a 2010 előtti évekhez hasonlítva sokkal kevesebb volt az érzelem, viszont annál több volt a pragmatizmus. Elég, ha visszaemlékszünk 2009-re, amikor az akkori magyar államfőnek, Sólyomnak megtagadtuk a belépést az országunkba, mert részt akart venni a komáromi Szent István-szobor ünnepélyes leleplezésén.

A korrekt kapcsolatokra való törekvést maga Orbán Viktor is többször demonstrálta. Utoljára tavaly, amikor Szlovákia kritikája után a magyar kormány hatályon kívül helyzete a szomszédos országokban való mezőgazdasági földterületek vásárlásáról szóló határozatát.

Magyarországnak megvannak a történelmi traumái, amelyek a szomszédaival való kapcsolataiban valamilyen módon mindig jelen lesznek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar politikusok kijelentései és véleményei mögött azonnal határmódosítást kell látni.

(…)

Postoj.sk, Jozef Majchrák: Populizmom proti populizmu/Orbán si kritiku zaslúži, ale Boris Kollár to preháňa