Jaroslav Daniška: Erdogan és Merkel között

Vasárnap rendkívüli választásokat tartottak Törökországban. Egyszerre az elnökit és a parlamentit is, melyek megerősítették Erdogan államfő hatalmát.

A tavaly áprilisban elfogadott új alkotmány putyinizálja a török rezsimet. Erdogan, miközben háborúban áll a kurdokkal Szíriában, a török gazdaság alakulásától való félelmében is úgy döntött, hogy évekre előre megerősíti hatalmát.

A másik fontos vasárnapi esemény az informális migrációs témában összehívott „uniós mini-csúcs“ volt Brüsszelben. Merkel kérésére és a V4-ek és más kelet-európai országok részvétele nélkül.

A csúcs reakció volt a Merkellel szembeni nyomásgyakorlásra otthon. A találkozó premiert jelentett két fontos dél-európai ország kormányfőjének is – az olasz  Giuseppe Conte és a spanyol Pedro Sanchez számára. Eredmény lényegében nincs semmilyen, ha csak nem vesszük annak a Kelettel szembeni jelzést. De ezzel kapcsolatban is jóval összetettebb minden.

Mindkét hír fontos Közép-Európa számára. Úgy lehetne összefoglalni őket, hogy fel kell készülnünk az Erdogannal töltendő évekre, az emancipált iszlámra keleten, és a Merkel nélküli Németországra és EU-ra nyugaton.

(…)

A tegnapi mini-csúcs Merkel kérésére lett összehívva és menekülésként szolgált az otthoni, CSU-val való viták elől. Ezzel próbálta europaizálni az otthoni gondjait, de sikertelenül. Már az ötlet is, hiszen nem hivatalos csúcstalálkozót az Uniós elnöki posztot betöltő országok szerveznek, a tegnapi találkozó azonban Bulgáriát egyáltalán nem érintette. Kurz osztrák kancellár, aki a soron következő elnökséget egy hét múlva átveszi, előtte találkozott a V4-ekkel Budapesten, ahol körbeudvarolták egymást.

A valóság olyan, hogy Ausztria és Bajorország ma igencsak jól megérti egymást a V4-ekkel, így nincs most jó lapjárás a Brüsszel által erőltetett, V4-ekkel szembeni konfliktusra.

A nem formális csúcstalálkozó ötlete, hogy valaki úgy dönt, nem hívják meg a kelet-európai országokat, mert nem ért velük egyet, természetesen botrányos. Vagy az arrogancia jele, vagy pedig annak előszele.

(…)

Merkel vége közeledik, ami Németországban politikai konfliktushoz fog vezetni. Uniós szinten a vitás kérdések felaprózódása várható. Ahogy Erdogan megváltoztatja Törökországot, változik a NATO értelme és jövője is, beleértve az Unió külső politikáját. Mindkettő elég indok arra, hogy a V4-ek összetartsanak.

(…)

Szlovákia számára nincs jobb perspektíva, mint összefogni Varsóval, Budapesttel és Prágával. Ha szeretnénk, hogy a szavunknak legyen legalább valamilyen súlya a nagy közös asztalnál (ahonnan Merkel hamarosan kiesik.)

Végső esetben ezért nem támogatja Orbán a magyar kisebbség nacionalista törekvéseit Szlovákiában, és ezért növelték a lengyelek a visegrádi találkozók gyakoriságát – a V4-ek értelme növekedik nemcsak számunkra, hanem a nagyobb országok számára is.

Ha a szlovákiai politikusok közül ma valaki feláldozná a V4-eket, az őrült.

Postoj.sk – Jaroslav Daniška: Medzi Erdoganom a Merkelou