Nyitókép: news.mongabay.com

 

Megfigyelések alapján derült fény rokonaink taktikájára, a rivális majomcsapat megfigyeléséhez gyakran másznak meg dombokat.

 

Egész eddig úgy hittük, csupán az ember harci taktikájának része, hogy magaslatokról igyekszik felderíteni az ellenség elhelyezkedését. Azonban nemrégiben ezt az ősi hadászati módszert a legközelebbi evolúciós rokonaink körében is megfigyelték, számol be róla a National Geographic.

 

 hirdetes_810x300  

Egy nemzetközi csoport tagjai 3 éven át figyelték Elefántcsontpart csimpánzainak viselkedését, és azt vették észre, hogy az állatok, ha rivális csoport területéhez közeledtek, gyakran másztak fel dombokra, magaslatokra, és onnan nézték a szomszédokat. A PLOS One folyóiratban közzé tett eredmények szerint ezzel a viselkedéssel igyekeztek elkerülni a felesleges konfliktusokat. A kutatásról a Cambridge-i Egyetem számolt be.

Chimpanzees using sticks to drink water.
Illusztrációs felvétel. Forrás: news.mongabay.com

 

A két szomszédos területen élő csimpánzcsapat, ha összetalálkoztak a területeik határvidékén, gyakran keveredtek konfliktusba egymással. A majmokat követő és azok helyzetét feljegyző megfigyelők arra jutottak, hogy az állatok több mint kétszer akkora eséllyel másztak meg magaslatokat, ha a határvidéken jártak, mint akkor, ha a saját területük közepén. Ráadásul, amíg a dombtetőkön voltak, addig tartózkodtak a hangoskodástól, s csöndben pihenve lesték az ellenfelet. Ez lehetővé tette számukra, hogy meghallják a másik majomcsapat hangjait.

 

Minél távolabb volt a rivális csapat, a dombon lévők annál nagyobb eséllyel másztak le és hatoltak be annak territóriumára, így elkerülték a másik csapattal való összecsapást.

A két szomszédos csimpánzcsapat területe, pirossal és kékkel határolva. Az alapszín a domborzatot jelöli (tszf. magasságban, skála a kép felső sarkában). A párhuzamos szaggatott vonalak közti sáv a határrégió. A piros és a kék pontok az egyes csoportok által időről időre felkeresett kémkedőhelyek, dombok. Kép: National Geographic

 

Nem ismeretlen, hogy az állatok magaslatokról kémlelnek körbe, például a szurikáták is így lesik, nincs-e ragadozó a közelben. Azonban (az emberen kívül) a csimpánz az első olyan állat, amely a fajtársaival való konfliktushelyzet felmérésére használja ki ezt a taktikai lehetőséget.

 

„A taktikai hadviselést az emberi evolúció mozgatórugójának tartják” – mondta Dr. Sylvain Lemoine, a kutatás vezetője. „A csimpánzok viselkedése komplex kognitív képességeket igényel, amelyek révén képesek megvédelmezni saját területüket, vagy kiterjeszteni annak nagyságát, így ezt a természetes kiválasztódás is segítette.”

 

A kutatók szerint a vadászó-gyűjtögető ember evolúciós múltja hasonló territoriális viselkedésen alapult, ezt amolyan proto-hadviselésnek is tekinthetjük.

 

A 30-40 fős csimpánzcsapatok rendszeresen bejárják a területük határvidékét, határőrzési céllal, ezen őrjáratokat gyakran a csoport egy kisebb része végzi, csendben maradva. A vizsgált csapatok határvidékén „szigethegyek” találhatóak, vagyis a tájból magányosan kiemelkedő magaslatok – hegynek nem illene nevezni, de az erdő fái fölé emelkedő szirtek ezek. A csimpánzok rendszeresen visszatértek e magaslatokra, és annak tetején csendben figyeltek.

 

„Ezek nem is annyira kilátó, mint inkább kihalló pontok. A csimpánzok a fatörzseken dobolva vagy izgatott huhogó hangon kiabálva (ezt a hangot szokták egyes focidrukkerek utánozni rasszista céllal) kommunikálnak csapattársaikkal a saját területükön. E hangokat a sűrű erdőben is több mint egy kilométerről meg lehet hallani”

 

– magyarázta Lemoine. A dombtetők tehát ideális helyszínt biztosítanak az ellenfél távolságának kifüleléséhez.

 

A csimpánzok határterületei folyamatos átalakulásban vannak, a két szomszédos csoport igyekszik átmenni a másik területére és abból kicsípni egy kicsit. Ha ezt akkor teszik, amikor a terület tulajdonosa messze jár, konfliktus nélkül hasznosíthatják a kérdéses régiót. Bár a nyílt erőszak ritka a szomszédok között, kisebb verekedések, a kölykök elrablása és megölése viszont előfordulnak a rivális csoportok tagjai közt.

 

„Esetenként 2-3 hímből álló portyázó csapatok merészkednek mélyen az ellenfél területére, ez pedig verekedéshez vezet. A rivális csimpánzok közti konfrontáció igen nagy hangzavarral jár. Ilyenkor egymást megfélemlítendő őrült kiabálásba kezdenek, ürítenek is, és egymás nemi szervét tépik.”

 

National Geographic

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.