Nem, a hiba nem az Ön készülékében van. Tényleg nem volt még “Finnországi levelek II”. Ez most azért kapta a harmadik sorszámot, mert a második már félkész állapotban van, viszont másról fog szólni, mint a mostani, aktuálisabb őszi tájképek.

 

A finn természetről biztos sokan hallottak már sok jót s szépet. És igen. A valóságban is úgy van, én csak megerősíteni tudom. Ha azt mondom, Finnország, valószínűleg legtöbbünknek a jut elsőre eszébe. Nekem is. Még ma is, kilenc hónap ottlét után is. Másodikra viszont épp az a gyönyörű ősz jut eszembe, amit szeptember végén, október elején szerencsém volt átélni Ouluban. Nem gondoltam volna, hogy rövid életem eddigi legszebb őszét épp Finnország északi részén, 350 km-re az Északi-sarkkörtől fogom látni.

Hogy miért lehetett ez? Úgy tapasztalatom, hogy itthon egyre inkább a szélsőségek felé tolódik el az időjárás: télen majdhogynem arktikus hideg, nyáron majdhogynem tropikus meleg van. A másik oldalon pedig mintha igencsak lerövidült volna a tavasz és az ősz időtartama. A nyári rövidnadrág után szinte azonnal téli kabátba kel bújnunk, és fordítva. Viszont Finnországban talán mintha megmaradtak volna a régi arányok, nem jelentkeztek volna effajta deformációk – bár a finn ismerőseim panaszkodtak, hogy a mostani telek már nem az igaziak…

Ebben talán szerepet játszhat az ott-tartózkodásom alatt megfigyelt nagyon kicsi napi hőmérséklet-ingadozás. Ez abban merült ki, hogy például ha reggel felkeltem, és a hőmérő 5 °C-ot mutatott, akkor délben, kora délután “felkúszott” 10-re, este pedig lehűlt 3 fokra. Szóval a napi legnagyobb hőmérsékletkülönbség egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán lépte túl a 10 °C-ot. (Ugye mindenki ismeri az érzést, amikor reggel nem tudja, mit vegyen fel, hogyan öltözzön, mert reggel 10 fok van, délben, délután 25, este pedig 5 – esetleg még nagyobb különbségekkel.) Így válhatott lehetségessé, hogy végigkövethettem a fák és bokrok lombkoronáinak színmetamorfózisát fokról fokra, szépen fokozatosan és egyenletesen; nem kellett úgy ébrednem egy reggel sem, hogy este még zöld volt minden, reggel pedig már a földön az összes, megbarnult falevél.

A másik nagy különbség a finn és a hazai természet között, ami már bennünket, civilizált embereket is sokkal jobban érint, az a tisztaság, a szemetelés szinte teljes hiánya. Finnországban jószerivel egyetlen egy szemétkosarat sem láttam a városokban, mégsem volt hanyagul eldobálva semmi sem az utak, járdák mentén. Nálunk pedig tudjuk, milyen a helyzet… Ennyire nagy különbség lenne a kultúránk, mentalitásunk közt? A jövőre való tekintettel inkább az a fontosabb kérdés, hogy: quo vadis, Mitteleuropa? Nem az, hogy tudunk-e, hanem hogy akarunk-e változtatni ezen, igény az vóna-e rá? Vagy pedig szépen fokozatosan átvesszük Südeuropa mentalitását. (Lásd pl. az olaszoknál a Vezúv környéki “nemzeti parkot”, ahová inkább a “szemétlerakat” táblát tehették volna ki.)

 hirdetes_810x300  

Most pedig, a teória után, jöjjenek az őszi képek! Túl sok megjegyzést talán nem igényelnek.

/G/

További kapcsolódó cikkek a témában:

  1. Finnországi levelek I, avagy „Pista bácsi, Helsinki az nyugat-e?”
  2. Ősz körkép 1. – Prága
  3. Ősz körkép 2. -London
 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!