Ennek elérése lehetne a magyar érdekeltségű pártok parlamenti együttműködésének kezdete, a „puding próbája”, lehetőséget teremtve más területen is a közös fellépésre!
Annak ellenére, hogy a Rákóczi Szövetség adatbázisa szerint javult a magyar iskolába íratott gyerekek statisztikája az elmúlt évben, a felvidéki magyar gyerekek mintegy egynegyede szlovák iskolába jár. A szlovákiai hivatalos statisztikai adatok alapján a Rákóczi Szövetség elkészítette beiratkozási programjának értékelését. A honlapukon olvasható dokumentum szerint 2007 óta nem volt annyi magyar iskolakezdő, mint ebben a tanévben. Az iskolakezdők számának kedvező alakulása mellett a magyar iskolát választók aránya is nő. Ez alapján megállapítható, hogy 2009 és 2013 között stabilizálódott a felvidéki magyar iskolakezdők száma, az elmúlt két évben pedig egyértelmű növekedés tapasztalható.
Miért menjen szlovák iskolába a magyar gyerek?
A szlovák iskolát választó magyar szülők leggyakoribb érve, hogy a gyerek itt jobban elsajátítja az államnyelvet, és ezért jobban tud majd érvényesülni az életben. A magyar oktatási szakemberek szerint mindent meg kell tenni azért, hogy a magyar iskola képes legyen a magas színvonalú szlováknyelv-oktatásra. Sokak szerint ez csak akkor sikerülhet, ha a szlovákot idegen nyelvként fogják tanulni. Ennek a megítélése szakminisztériumi szinten állandóan változik.
A nemzetiebb érzelmű miniszterek kizárt dolognak tartották, hogy szlovák állampolgároknak a szlovák nyelvet idegen nyelvként tanítsák, mások szerint meg idővel elképzelhető. Nem segít a koncepció elfogadásában az sem, hogy az oktatási miniszterek személye gyorsan cserélődik. Csak ebben a választási időszakban már a harmadik ül a bársonyszékben! Az sem kizárt, hogy létezik valahol valamilyen titkos paktum, mely szerint a szlovák nyelv tanításának színvonalán, módszertanán nem is kell annyira javítani a magyar iskolákban.
Beszélni ugyan lehet róla, de hagyni kell a jelenlegi állapotot, mert az iskolában „szerzett” hiányos államnyelv-tudás miatt az életben bukdácsoló szülő saját példáján okulva kiábrándul a magyar iskolából, és majdani szülőként nem fogja gyerekeit magyar iskolába íratni. (Valószínűbb azonban, hogy a hiányos nyelvismeretek ilyen esetben más tantárgyakra is vonatkoznak). Az asszimilálás rejtett formája!
A kisebbségi érzés mozgatórugója
A kisebbségi érzést viszont tény, hogy erősítheti a hiányos szlováknyelv-tudás az erősen vegyesen lakott településeken! Egy személyes gimnáziumi példát osztok meg ezzel kapcsolatban. Talán másodikos gimnazista lehettem az érsekújvári gimnáziumban, amely a hetvenes években még bőven közös igazgatású, szlovák és magyar tannyelvű intézmény volt. Az iskolai diákrendezvények zömében szlovák nyelvűek voltak, így a gólyabálok is.
Volt több szlovák barátom, akikkel együtt sportoltunk és beszélgettünk is sokat, meg az is igaz, hogy túlnyomó többségük akkor még magyar szülők gyermekeként folyékonyan beszélt magyarul (gyermekeik viszont már nem), de a gólyabál műsora szlovák nyelvű volt. Emlékszem, mekkora izgalmat okozott, hogy napokkal a rendezvény előtt szóltak a rendező szlovák negyedikesek, hogy mondjak el egy rövid, két- és félsoros versikét szlovákul…
Pedig sokat szavaltam mindenféle rendezvényen, de magyarul! És most majd szlovákul kell….sok ember előtt! Gyakorlásként ezerszer elmondtam magamban, félhangosan, hangosan a következő sorokat: „Najprv prší, potom leje, potom je pre zmenu hmľa. V cilindri sa na nás smeje, halló darling a je tma!” Kamaszkori traumát okozó rövid tornatermi fellépésem sikerére vagy sikertelenségére már nem emlékszem…a bugyuta sorokra viszont annál inkább!
Több az irodalom, mint a beszélgetés
Akkoriban hetente három szlovák óránk volt, melyből papíron egy volt irodalom, egy nyelvtan és egy konverzáció. Ez utóbbiból kellett volna már akkor is három (persze nem olyan, hogy miről beszélt Brezsnyev elvtárs Kosziginnal a Vörös téren, vagy miért egyesüljenek a világ proletárjai, milyen fejlett az ország ipara, mezőgazdasága stb.). A konverzáció órán is legtöbbször irodalomóra volt az „iszonyatos” mennyiségű tananyag miatt (ma már kevesebb, mert akkor még a cseh irodalom a szlovákba volt zsúfolva, vagy fordítva).
Mégis megtörtént velem az érettségi vizsgán, hogy a kihúzott szegény M. Figulit az –ová kötelezőnek vélt női névvégződés hiányában „lemilanoztam”, ami felett az akkor még jó szándékú és csinos Eva Garajová szlováknyelv tanárnőm kegyesen elsiklott. Később a kilencvenes években, amikor belőle parlamenti képviselő lett Mečiar pártjából, meg heves államnyelv-védő harcos, elromlott a kapcsolatunk.
Ki fogja követelni a szlováknyelv-oktatás reformját?
Hogy ezek a velem (is) megtörtént dolgokhoz hasonlóak a jövőben másokkal ne történjenek meg, kell, hogy a szlovák törvényhozásba kerülő pártok közül a MKP követelje a szlováknyelv-oktatás reformját a magyar iskolákban, a Most-Híd pedig szlovák kollégáik révén szintúgy ráhatással legyen a szükségszerű változásra, hogy a szlovákot a magyar iskolákban a legmodernebb idegen nyelv tanulási módszertannal oktassák, amihez természetesen új nyelvkönyvek, munkafüzetek, módszertani felkészítések kellenek, meg persze elsősorban elhatározás!
Ez lehetne a két pártunk parlamenti együttműködésének kezdete, a „puding próbája”, lehetőséget teremtve más területen is a közös fellépésre!
Száraz Dénes
Nyitókép: foter.ro
Megosztás:
Címkék: Főoldal magyar iskola magyar nyelv MKP Most-Híd oktatásügyi reform reform szlovák iskola szlovák nyelv oktatás
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
