Tanácstalanság és kivárás helyett

Az MKP-nak egy ideig még nem lesz vezetése, az idő azonban nem áll meg. Ideje hát felmérni a lehetőségeket, feltérképezni a potenciális szövetségeseket, és átgondolni, MIT és HOGYAN is akar a párt a jövőben elérni.

A választási eredményeket sokan sokféleképpen értékelték, egy szempont azonban talán kevesebb figyelmet kapott.

Ez pedig, hogy amennyiben a párt saját választóbázisa gyorsuló eltűnésével nem akar végérvényesen regionális párttá válni (bár sokan szeretnék), a KIVEL-re való koncentrálás helyett a MIT és a HOGYAN kérdésekre kell világos alternatívát kínálnia.

   

A választások világosan megmutatták, hogy aki tartalom helyett a KIVEL-re fókuszált, az elbukott, vagy legalábbis jelentősen meggyengült. Ellenben a MIT és HOGYAN-ra hihető választ kínáló pártok megerősödtek.

KIVEL?

Látjuk, hogy Robert Ficot a szíve, Andrej Dankot a gyomra, Radoslav Procházkát az ítélőképessége, Bugár Bélát pedig a karaktere hagyta cserben. Így ezen az oldalon eleve felesleges keresgélni.

MIT?

Valójában ez a legfontosabb kérdés, feltéve, ha a párt (régi) új vezetésében van ambíció a válaszadásra. Nem tessék-lássék, hanem világos, érthető, könnyen elmagyarázható, megjegyezhető és hihető válasz(oka)t.

Ha ez megvan, jöhet a

HOGYAN?

Az ellenzék felé való nyitás jó irány, de korántsem az egyetlen lehetőség. Az árnyékkormányban való részvétel (ötletgazdája egyébként e sorok írója) magától értetődő, de nem biztos, hogy reális. Az SaS és az OĽaNO tagjainak Boris Kollár pártjához való korántsem egységes hozzáállás miatt nem biztos, hogy egy ilyen árnyékkormány egyáltalán feláll.

Így az MKP (új) vezetésének mindenképp szélesebb szövetségesi összefüggésekben kell gondolkoznia. Beleérve a még csak formálódó, de hamarosan felálló és vitorlát bontó új szereplőket is.

Pozsonyi berkekben nem titok, sőt, egyre hangosabban beszélnek róla, hogy az SDKÚ és a KDH romjain, Bugárék és Procházkáék teljes arculatvesztése miatt a bennük csalódott választók bázisát megszólítva legalább két új „projekt” van születőben.

Az egyik, nevezzük a saját tehetségüknek köszönhetően meggazdagodott, az élhetőbb és tisztességesebb országban érdekelt IT- szektor + jó nevű közgazdászok + véleményformáló médiamunkások összefogása (neveket egyelőre nem mondanánk, van köztük jópár ismert név.)

A másik, a közeljövő új politikai csillaga, a krízismenedzserként jelenleg Trencsén élén bizonyító Richard Rybníček keresztény-konzervatív kezdeményezése.

Ez utóbbit lenne ajánlott mielőbb becserkésznie az MKP (új) vezetésének, tekintettel a MIT kérdésre adott válaszok hasonlóságára.

Rybníček és az MKP programja ugyanis sok dologban fedi egymást. Az esetleges különbségek pedig tárgyalással könnyen összeegyeztethetők.

Trencsén polgármestere – és most ne lepődjünk meg –  több fontos dologban ugyanazt javasolja, mint maga az MKP is „autonómia-koncepciójában.” A természetes régiókon alapuló önkormányzatiságot, erős hatáskörökkel és helyi vezetőkkel.

Rybníček elképzeléseit bővebben most nem taglalnánk, korábbi cikkünkben már bemutattuk. Azóta annyi történt, hogy Trencsén polgármestere kijelentette, még az idén belevág.

Ezek hát a legfontosabb kérdések jelenleg az MKP előtt, nem pedig a már unalomig ismert: tárgyalni vagy sem Andrej Danko haverjával, közös koalícióban vagy inkább egy Bugár vezette listán, stb.

Mert ha a MIT és a HOGYAN-ra világos válasz születik, választói szempontból a KIVEL már másodrendű.

Király Zsolt