A november 4-én esedékes megyei választások előszeleként már egy ideje ellepték Ipolyság közterületét a különböző pártok reklámjai. Úton-útfélen belebotlik az ember a jól látható, stratégiailag fontos helyeken elhelyezett hirdetőtáblákba. Napok óta azon tűnődtem, hogy ez az írás milyen körülmények között fog megszületni. Politikai elemzésbe kezdek? Esélylatolgatásba, mélyen belemerülve a pártok által felállított listák kivesézésébe, vagy a programjuk tanulmányozásába?
Egyiket sem fogom megtenni, mivel ez nem az én feladatom. Más szemszögből közelítettem meg a kérdést, hétköznapi emberként szemlélve.
A rendszerváltás után beindult a gépezet, gombamód szaporodtak a pártok. A politikai paletta az egypártrendszer önkényuralma után színes kavalkáddá változott, nem volt ez máshogy a megnövekedő ígéretekkel sem. Lényegében a mai napig ezeknek az üres frázisoknak a megemésztésével töltjük ki a két választás közti időt. Minőségében az átlagemberek többségének életszínvonala mit sem változott, a bérek nem követik az árak emelkedését, a vásárlóerő jó esetben is csak stagnál.
Az emberek többsége hónapról hónapra él. Egy újabb megmérettetés előtt újra és újra előjön az a varázspálca, aminek a megsuhintásától máris megválasztva érzik magukat a képviselő jelöltek. Lelkiismeretes szavazónak tartom magam, aki fontosnak érzi, hogy leadja a voksát és ezzel is kifejezze azt, hogy az ország sorsának alakulása nem közömbös számára. Ám az elmúlt 20 év üresjárata immunissá tett a politikai blöffökkel szemben.
A teljesség igénye nélkül nézzük, mit kínálnak most a Nyitra megyei önkormányzatba igyekezők. Az első hirdetőoszlop tartalma máris mosolyt csalt az arcomra, végignézve a jelenleg regnáló triumvirátus kínálatát. Egy iskolai menzán ez a menü nem sok sikert aratna.
A Smer-SNS-Most-Híd szárnyai alatt induló képviselőjelöltek „Együtt – felelősséggel” szlogennel takaróznak. Ha nem az utcán látom ezt, szabad utat engedek a feltörő kacajomnak. Azt tudjuk, a Most- Híd bárkivel hajlandó együttműködni, csak a hatalom közelében maradjanak. De hol marad a felelősség? Mondjuk az iránt a magyarság iránt, akiket ők képviselni lennének hivatottak. Sok időt elvesz a telekvásárlások körüli papírmunka, ez tény.
Tovább haladva a Most-Híd önálló választási hirdetése éktelenkedik. „Elégedetlen? Az extrémizmus nem megoldás”. Valóban nem az. Ahogy a Most-Híd ténykedése sem az nekünk, felvidéki magyaroknak. Az egykor sokak által kedvelt pártvezér levitézlett. A csapból is a feléje áradó közutálat folyik, ám mégsem látja még ildomosnak szögre akasztani a kabátot.
A másik nagy kedvencem Milan Belica „Ígéretekkel szemben – tettek” lózungja. A megyeelnöki székéhez 16 éve foggal-körömmel ragaszkodó, magyar utálatáról is híres jóember lépett egyet előre. Valószínűleg új kampányfőnököt kapott, aki megsúgta neki, hogy Nyitra megyében él 196 ezer magyar is. Talán ennek köszönhetően gondolta úgy, ideje kétnyelvű poszterekkel megszólitania őket. Ezzel ki is merült a számlájára irható pozitív ténykedések tárháza.
Természetesen nem maradhat ki a Magyar Közösség Pártja hirdetőtáblája sem. Számomra esztétikailag a legjobban kidolgozott hirdetés benyomását kelti. „Erős képviselet, erős régió”. Van viszont hiányérzetem ezzel a két mondattal kapcsolatban. Volt időszak, amikor Ipolyság városi testületében abszolút többségben voltak ennek a pártnak a képviselői és az akkori polgármester készségesen együttműködött velük. Sőt! A Magyar Közösség Pártja amikor kormányon volt, városunkból és a régiónkból származott politikusokkal. Csáky Pál kisebbségügyi miniszterelnök-helyettesként, Harna István régiófejlesztési és építésügyi miniszterként. Ebből viszont mi az égvilágon semmit sem profitáltunk, a világ elrobogott mellettünk.
Nehéz így meghozni a felelős döntést, nem mindegy, kinek szavazunk bizalmat, ezúttal ráadásul öt évre. Az ígéretek beindultak, amelyek be nem tartása esetén sem vonható senki felelősségre.
Egy körülbelül 10 évvel ezelőtti utazásom jutott eszembe. Dél – Franciaország Puyloubier településén tett látogatásom során felkerestem az Idegenlégió nyugdíjasotthonát, ahol volt alkalmam egy 90 éves magyar veteránnal beszélgetnem. A majd egy óra alatt egy következő látogatás lehetőségét kínáltam fel, hogy majd jó magyar ízekkel felvértezve újra tiszteletemet teszem. Imre bácsi kezemre tette a kezét és végtelen nyugalommal csak ennyit mondott. „Fiatalember, keveset ígérjen, de sokat hozzon.”
Valahogy így vagyok én is a bennünket képviselni szándékozó pártokkal.
Dian Csaba
Nyitókép: körkép.sk/reprofoto
Megosztás:
Címkék: Dian Csaba Főoldal kiemelt koalíció megyeelnök megyei választások MKP Most-Híd Nyitra megye válaszrások
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
