Mint az apók általában, úgy a vége fele…. Úgy tűnt persze sokáig, hogy az idei Tél se lesz az igazi! Már-már mindenki leírta, elmondta minden tehetetlen, vén trottynak, aki csak a múltjából él, jelene viszont nincs! Utolsó hétvégéjére viszont összekapta magát az öreg! Hiába, már nem az az ifjonc virgonc, aki Katalinkor már kopog, és karácsonykor se tocsog, hanem idő kell neki, hogy kimutassa foga fehérjét.
Sokan már lebecsülték erejét, hogy már nem képes mínuszokat hozni, fehér hótakaróba csomagolni a tájat, jeges páncélt varázsolni vizeinkre, megdideregtetni az embereket, téli köntösbe felöltöztetni fát, bokrot, domboldalt, háztetőt. Keseregtek is eleget a távhő-szolgáltatók az elmaradott nyereség miatt, siratták a vezetők az emiatt elmaradó jutalmaikat.
A szánkó- és sílécgyárak csak a csődszélén csúszkáltak hó helyett, a korcsolyagyárak is csak azért menekülhettek meg, mert ma már sok a műjégpálya, például Érsekújvár főterén is volt egy a szezonban. Már átköltöztették egy iskolába, talán korai volt! A fedett jégcsarnokba a korizókat ugyanis ritkán engedik be az élvonalbeli hokisok és a fiatalok edzései miatt. Idén télen meg aztán egy pocsolya se fagyott be eddig! A fakutyák is csak kínjukban vicsorogtak, nem pedig a befagyott Balaton jegén!
Bezzeg a mi időnkben!
Mondják ilyenkor a nagyokos nagyöregek! December elején Vida bácsi vagy utána Bencze bácsi fellocsolta az iskolaudvart, és a téli szünetben meg azután is sokáig, egész a győzelmes február napjáig azon csúszkáltunk bakancsainkra szerelt kulcsos korcsolyáinkon. Akinek „kanadija” volt, az nagyon menő volt! Az öreg reggel rálocsolt tömlővel az előző napon kikoptatott jégre, hogy tükörsima legyen egész nap a lurkóknak, és mellékes kiegészítésként árulta a szirupos, forró teát. De finom volt!
Meg jégbarlangot is építettünk december elején az udvaron, szépen berendeztük, és az volt a búvóhelyünk szüleink elől Mikulástól olvadásáig. Azok a régi szép idők! Akkor télen hideg volt, ahogy kellett, tavasszal melegedett, és nyáron strandidő volt ugyan, de nem 40 fokos kánikula! Hiába, az a régi párt tudta, mit és hogyan kell csinálni!
Ma meg?
Röhögnek télen a kullancsok a fűben, el se bújnak, úgy telelnek! Hozzájuk hasonlóan a kártevők is! A permetgyártók meg bezzeg örülnek az enyhe télnek! A vándormadarak is igencsak ellustulnak, egyre inkább fontolgatják, hogy érdemes-e egyáltalán minden ősszel útra kelni, hiába van a vérükben a nagy kaland! Afrika nincs közel, őket nem szállítják át madárcsempészek, mint ellenkező irányba a migránsokat az embercsempészek…
Meg aztán itt van példának okául a Kele gólya esete Kelenével. Az utóbbi szépen, alig fázósan áttelelt egy falusi kémény tetején idén télen is, a helybeliek még etették is. Kele koma meggondolja, hogy legközelebb útra keljen! A fekete gólyák már nem is fogják csábítani őt, nem lesz egzotikus varázsuk, mert állítólag nem is kell már utánuk repülni sok-sok kilométert, jönnek ők maguktól is ide, kvótába. Csak várni kell rájuk, mint az öreg bikának a dombtetőn…
De most aztán a napokban megmutatja az öreg Tél!
Hogy még egyáltalán nem szabad őt leírni! Hiába nyíltak ki januárban, februárban a tavaszi virágok és kezdtek el rügyezni a fák! Korai volt az öröm!
Tavasz pajtás ne légy türelmetlen, várd ki sorodat! Január, február, még nincs itt a nyár! Sándor, József, Benedek csak zsákolja, de még nem hozza meleget!
Száraz Dénes
Nyitókép: 24.hu
Megosztás:
Címkék: Főoldal időjárás Száraz Dénes tavasz tél
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
