Mosdassátok csak, azért vagytok!

Nyitókép: TA3 (reprofoto)

Olvasom a felvidék „legjobb” magyar nyelvű konzervatív hetilapjától (azért a „legjobb”, mert ez az egyetlen), hogy kvázi nemzetárulás szóvá tenni, ha egy magyarokat képviselni akaró politikai párt elnöke nem szlovákul beszél egy politikai vitaműsorban, hanem magyarul, tolmáccsal érteti meg magát.

A vita méltatlan arra, hogy a választások központi kérdése legyen, de azért illik leszögezni pár dolgot.

Menyhártnak nem a tökösségét kellett bizonyítania, hanem azt, hogy tud szlovákul. Tény, hogy az előbbi kérdést megválaszolta az államfőválasztáskor, az utóbbit pedig megválaszolta a hétfő esti vitaműsorban.

Nem tud szlovákul! Menyhárt élő adásban minimalizálta az MKÖ parlamenti bejutásának esélyeit

A szlovák nyelv megfelelő ismeretének hiánya és a tolmács használata a politikában olyan, mintha az orvosok a beteg előtt googliznák ki a tünetek alapján a diagnózist, mondván, hogy ők amúgy értenek az orvosláshoz, csak így gyorsabb.

Menyhárt szereplése egyébként botrányos, de egyáltalán nem mérvadó. Először is azért, mert szokásához híven nem mondott semmit, egy egyszerű eldöntendő igen/nem kérdésre is kitérő körmondatban felelt.

 Betöltés ...

Másodszor azért, hogy még azt a szépen mondatokká fűzött nagy semmit is elképesztő silány minőségben tálalta elénk szlovákul a tolmács. Ez a tolmács használatának egyik legfőbb problémája, elveszik a mondanivaló színe-java.

Menyhárt húzása nem azért szégyen, mert magyarul beszélt, hanem azért, mert a felvidéki magyarok jogainak érvényesítéséhez elsősorban érvelni kell a politika színpadán. Aztán, ha megvannak a retorikai pillérek, lehet alkudni a partnerekkel. Érvelni a szlovákiai politikában pedig egyelőre csak szlovákul lehet. Azzal, aki az Európai Parlamenttel érvel, tudatlan módjára azt sugallja, hogy a magyar nyelv Szlovákiában ugyanolyan státussal bír, mint a szlovák az EP-ben. Hát messze nem. Ezért vannak gondok.

Vannak olyanok is, akik bőszen állítják, a lobbizásnál úgyis mindegy, hogy ki mennyire tud szlovákul. Ez talán a  legrosszabb, amit ki lehet jelenteni. Mert épp a lobbizásnak, a túlzott személyi kötődéseknek, a pénzcsapokon való élősködésnek kellene véget vetni, erre valaki lobbizást emleget.

Nekem nem kell az Árva vidékén befizetett adó, nekem építsenek utakat és iskolákat a Csallóközben befizetett adóból. Nekem nem kell, hogy Menyhárt Józseftől, Bugár Bélától, vagy Érsek Árpádtól függjön a magyar iskolák helyzete. Nekem az kell, hogy lobbi nélkül, alanyi jogon biztosítsák azt, ami egyébként egy jól működő táradalomban nem lehetne kérdés.

Botrányosnak tartom, hogy a Most-Híd a Komáromi járásban kis térképeket osztogat, amelyre fel vannak rajzolva, mely falvak kaptak támogatást, ilyen-olyan forrásból. Na, kérem: kvázi elismerték, hogy közbenjárásukra nem érdem, szükség vagy a józan ész szerint jutott pénz az Alsó-Csallóközbe, hanem mert ők meglobbizták, ami azért kimeríti a hatáskörrel való visszaélés fogalmát.

Aki lobbizást emleget, az monopóliumot akar szerezni a pénzcsapok felett. Nem igazságosabb rendszert szeretne, hanem épp ellenkezőleg, a jelenlegi korrumpált rendszer fenntartását. Ez nem a jövőbe vezető út, ez visszavet minket a szocializmusba, ahol a párttag mindent megengedhetett magának, és ahol az érdem nem számított, csak a politikai hovatartozás.

És épp ennek akarunk most véget vetni. Ehhez pedig ütőképes emberekre van szükség, nem olyanokra, akik még magyarul is egy nagy nullát mondanak, nehogy megsértsék legnagyobb politikai versenytársuk egóját…

Komjáthy Lóránt