Van egy (és megannyi) álmom

 Nyitókép: Körkép.sk

Mai helyzetünkben, amikor számos életkörülmény sújtja lelkivilágunkat és veszélyezteti egzisztenciánkat, mint például a koronavírus-járvány és az azzal együtt járó – sokszor fejetlen és következetlen, sokszor azonban hasznos és szükségszerű – intézkedések, megszorítások, továbbá a munkahelyek elvesztése stb., nagyon fontos, hogy ne omoljunk össze sem lelkileg, sem fizikailag.

Próbáljuk folytatni azt a tevékenységet, azt az életvitelt, amit a járvány előtt meghatározta létünket. S merjünk nagyot álmodni, merjünk tervezni, merjük a jövőnket még intenzívebben, még hatásosabban tervezni, majd valósítsuk meg ezeket az álmainkat, terveinket. Csak így élhetjük túl a jelenlegi emberpróbáló időszakot.

Martin Luther King 1963. augusztus 28-án a washingtoni Lincoln-emlékműnél tartott híres beszédében az álmairól beszélt. „Van egy álmom” – így kezdte egyre szenvedélyesebb mondatait a fiatal baptista lelkész. Vegyünk róla példát, küzdelmeinkben is! Nekünk, magyaroknak is van egy álmunk, amely sok-sok kis álomból tevődik össze.

   

Van egy álmom: Olyan országban, olyan Kárpát-medencében szeretnék élni, ahol a magyar magyarnak nem ellensége, hanem barátja, társa, segítője. Olyan Kelet-Közép-Európában akarok élni, ahol mindenki közösségben gondolkodik és tevékenykedik – önzetlenül.

Van egy álmom: Olyan országban élni, ahol mindenki egyenlő és egyenjogú, a magyar is. Olyan Kárpát-medencében szeretnék élni, ahol megteremthetjük a határon túli magyarság teljes körű területi autonómiáját.

Van egy álmom: Olyan magyar közösségben szeretnék élni, ahol a politikusoknak nemcsak a választási kampányban van szükségük a civilekre, hanem együttgondolkodnak velük januártól decemberig.

Van egy álmom: Olyan Kelet-Közép-Európában akarok élni, ahol minden Trianonban elszakított magyar nemzetrésznek van legitim politikai képviselete az idege ország törvényhozó testületében.

Van egy álmom: Olyan Európában szeretnék élni, ahol egy Magyarországgal szomszédos állam nem nyilvánítja ünnepnappá azt a napot, amikor a történelmi Magyarország területét feldarabolták.

Van egy álmom: Olyan Európában szeretnék élni, ahol egy Magyarországgal szomszédos ország nem tiltja meg az ott élő magyaroknak – egyébként pedig az idegen állam tisztességes adófizető polgárainak – az anyanyelvi művelődés jogát az óvodától az egyetemig.

Van egy álmom: Olyan Kárpát-medencében szeretnék élni, ahol a hazaárulók elnyerik méltó büntetésüket.

Van egy álmom: Olyan Európában szeretnék élni, ahol nem a kettős mércét alkalmazzák az Európai Unió meghatározó politikusai. Olyan Európában szeretnék élni, ahol a politikai vezetőket nem a pénzügyi háttérhatalom irányítja, hanem az uniós polgárok – így a magyar emberek – érdekei érvényesülnek.

Van egy álmom: Olyan Európában akarok élni, ahol nem mocskolják a magyart, sem magyar, sem idegen ajkú emberek, csak azért, mert egyes beteges diktátorok úgy kívánják, s ezért még fizetnek is.

Van egy álmom: Olyan világban szeretnék élni, ahol nem kell vitázni arról, hogy egy házasságot egy férfi és egy nő alkot, mert ez evidenciának számít.

Van egy álmom: Olyan világban szeretnék élni, ahol a gátlástalan, aberrált, perverz, provokátor, erőszakos, véleményterrorista balliberális hálózatok végre eltűnnek Európából, de legalábbis a Kárpát-medencéből.

Van egy álmom: Olyan világban szeretnék élni, ahol tisztességes magyarságpolitikát lehet megvalósítani, minden magyar ember javára.

Van egy álmom: Gyűlölet és agresszivitás nélküli világban szeretnék élni, ahol mindent és mindenkit – de legalábbis a történések és az emberek jelentős hányadát – a szeretet vezérli. Hogy miért? Mert ennek nincs egészséges alternatívája.

Tarics Péter