Tarics Péter: Megint egy rossz döntés – az idén sem lesz érettségi

Nyitókép: minedu.sk

A lehető legrosszabb döntés született meg az oktatásügyi minisztériumban, melynek értemében Branislav Gröhling tárcavezető bejelentette: a jelenlegi járványügyi helyzetre való tekintettel idén sem tartják meg az érettségi vizsgákat Szlovákiában. A döntés szerint az értékelés a tavaly alkalmazott rendszer mintáját követi: az érettségi bizonyítvány végső jegyeit az adott tantárgyból szerzett év végi, valamint az utolsó két év félévi jegyeinek átlaga adja majd.

A végzős diákok számára a tanév május 14-én ér véget, a fenti módon megállapított érdemjegyet pedig legkésőbb május 19-én kapják meg. Amennyiben valaki nem fogadja el a jegyátlaga alapján meghatározott értékelést, lehetősége lesz klasszikus szóbelit tenni, amelyet május 31-ig kell teljesítenie.

Az, hogy ez rendkívül rossz döntés, nemcsak e sorok szerzőjének határozott véleménye, hanem számos középiskola és gimnázium igazgatójának a nézete is. Miért is? Egyrészt azért, mert a végzős diákok ismét szinte tanulás és érdemi munka nélküli érettségi vizsgát kapnak, másrészt szakmai tudásuk, alapműveltségük távolról sem lesz megfelelő a felsőfokú tanulmányaik során. Az oktatásügyi minisztériumban ismét egy rendkívül felelőtlen, szakmaiatlan döntés született, amely egyértelműen rányomja majd a bélyegét a végzős diákok felkészültségére, tudására. Persze a diákok számára ez örömteli hír, de aki igényesebb és komoly tudásszomjjal rendelkezik, nagyon kellemetlenül érintheti további tanulmányait és életét.

   

Nem kellett volna messzire menni e helytelen döntés meghozatala előtt a miniszter úrnak, elég lett volna a magyarországi példát követni – mint ahogy oly sok mindenben kellett volna így tennie Szlovákiának (!) –, hiszen Magyarországon tavaly is, az idén is meg tudták szervezni az érettségi vizsgát, természetesen a szigorú járványügyi előírások betartásával, és semmilyen rossz egészségügyi következménye nem lett. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) nemrég ismét megerősítette, hogy a jelenlegi tervek szerint Magyarországon az idén is lesz írásbeli és szóbeli vizsga az érettségin.

„Az érettségit a tavalyi tapasztalatok hasznosításával, jelenlegi terveink szerint hagyományos módon szervezzük meg. De természetesen a kormány és az Operatív Törzs folyamatosan figyelemmel kíséri a járványhelyzet alakulását, és ha szükséges, meghozza a megfelelő intézkedéseket”

– tájékoztatott az Emmi.

Pontosan tudjuk, hogy a koronavírus-járvány okozta rendkívüli helyzet különleges állapotot teremtett az oktatásügyben is. A mai és az előttük felnövekvő nemzedék nem élt át ilyet még életében. A második világháború alatt élhettek meg nagyszüleink hasonló helyzetet, de az méreteiben, jellegében, lehetőségeiben egészen egyaránt más volt. Már több mint egy éve, 2020. március 16-tól az iskolák az előírásoknak megfelelően átálltak a digitális munkarendre, a távoktatásra. A tanév folytatódott, a digitális tanrend nem mentesítette a tanulókat a tanulás és a számonkérés alól.

A járvány alatti digitális távoktatás rendkívül nehéz helyzetet, igazi kihívást teremtett diáknak, szülőnek és tanárnak egyaránt. A koronavírus-járvány okozta helyzetben ugyanis tovább kellett működtetni az oktatási rendszert, a tanulóknak biztosítani kellett a tanulási lehetőséget, a pedagógusoknak pedig alkalmazkodniuk kellett a váratlanul kialakult szituációhoz. Ez mindenekelőtt úgy történt, hogy az infokommunikációs eszközök használatával, online adtak tájékoztatást a diákoknak, megjelölték számukra a feldolgozandó tananyag-részeket és meghatározták a beszámolás és számonkérés módját. Napi szinten összeállították a tantárgyi tematikát, meghatározták az adott tantárgy tankönyvi fejezeteit, s azt, hogy mely feladatokat kellett a tankönyvből, munkafüzetből megoldani. Ügyeltek arra is, hogy mindezt a szülők számára is hozzáférhetővé tegyék.

Az elmúlt egy évben több tucatnyi szülővel, diákkal, tanítóval,  tanárkollégával, intézményvezetővel, igazgatóval való beszélgetésekből levontuk a legfontosabb következtetéseket és komoly tapasztalatokat gyűjtöttünk. Az első ilyen tapasztalat az volt, hogy az egyébként is jó tanulók tisztességgel, becsületesen küldték az anyagokat – bár itt is volt jó néhány diák, akitől sokkal többet vártunk –, a közepes vagy gyengébb tanulók „hozták a formájukat”.

Egyértelműen kiviláglott, hogy melyik szülő írt elő gyermeke számára szigorú napirendet (és azt meg is valósította), és kinek volt igazán „szabadság” ez az egy év. Sok diák és szülő azt hitte és ma is azt hiszi, hogy szabadságot jelent számára az, ha nem járnak naponta iskolába. Pedig a digitális távoktatás sokkal inkább jelent rendszeres és hatékony tanulást, munkát. A tanuláshoz való pozitív hozzáállás és a rendszeres tanulás a diákok kis százalékánál mutatkozott meg.

Végső következtetésként azt lehet egyértelműen megfogalmazni, hogy az iskolába járás, a jelenléti oktatás, az iskolai tanulás és tanítás, a személyes magyarázat, a tanító-diák, a tanár-diák kapcsolat sokkal eredményesebb, intenzívebb és objektívebb a digitális távoktatásánál. Persze most a járványhelyzet rákényszerítette az iskolákat a digitális oktatásra, a négy évet lezáró tanulmányokat összefoglaló és beszámoltató érettségi vizsgát azonban nem lett volna szabad „elbliccelnie” az oktatásügyi minisztériumnak.

Tarics Péter