Körkép.sk hírlevél: Feltámadt a visegrádi főnix. Prigozsin lázadása lehetőség Putyinnak. Európa gázfüggősége

Nyitókép forrása: SITA, Orbán Viktor magyar miniszterelnök hivatalos facebook-oldala

Mai hírlevelünkben a következő témákat vesszük górcső alá:

1. A V4-csúcstalálkozó tanulságai: Véget ért a szlovák aknamunka, feltámadt a visegrádi főnix

2. Prigozsin lázadása nem érte el a kritikus tömeget, így nem gyengítette, hanem segítette Putyint

3. LNG-mámorban úszik Európa – de mégis milyen áron?

   

A híreket válogatta és magyarázatukat megírta: Komjáthy Lóránt.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

 1. A V4-csúcstalálkozó tanulságai: Véget ért a szlovák aknamunka, feltámadt a visegrádi főnix

Hétfőn V4-csúcstalálkozó zajlott Pozsonyban, és a négy visegrádi kormányfő közös sajtótájékoztatóján a Körkép.sk is részt vett. A helyszíni benyomásokról Király Zsolt főszerkesztő írt véleménycikkében. Madártávlatból nézve a mai csúcstalálkozó régóta nem látott jelentőséggel bír. Kétségtelen, hogy a nyugati mainstream nagy bánatára a visegrádi főnix újra feltámadt, és a mai nappal lényegében véget ért az az alattomos szlovák kormányzati aknamunka, amit a V4 soros elnökségének elmúlt egy évében Pozsony művelt. Persze, Ódor Lajos kormányfőről ismét bebizonyosodott, hogy ízig-vérig a progresszívek embere.

A sajtótájékoztató legnagyobb tanulsága az, hogy az ukrajnai háború épp csak annyira kapott szerepet benne, hogy ne vonja el a figyelmet azokról a témákról, ahol a visegrádi partnerek ismét egymásra találtak. Kivételt talán csak Szlovákia jelent. Ódor Lajos kormányfő fásultan vette tudomásul, hogy a bál véget ért, és a hintó visszaváltozott tökké. Július 1-jétől jön a cseh elnökség.

Szlovákia soros elnökségének egy évében elképesztő magas lóról kommunikált Magyarországgal és a V4-ek ellen. Megtehette, mert az ukrajnai háború miatt Varsó és Prága felsegítette arra a bizonyos lóra. Korábban Ivan Korčok külügyminiszter, később utódja, Rastislav Káčer dolgozott serényen a szövetség szétverésén és Budapest minél nagyobb elszigetelésén. Mára azonban a helyzet megváltozott. Új helyzet van, a lengyeleknek és cseheknek pedig erős partnerre, nem pedig propagandát ismételgető hízelgőkre van szüksége. Szlovákia a V4 leggyengébb láncszemévé vedlett vissza.

Ódor Lajos kormányfő rövid, unalmas, fásultan, szemkontaktus nélkül felolvasott beszédében azért megpróbálta jelezni, hogy az általa vezetett szlovák kormány ettől még a nyugati mainstreamhez hűséges. Ahogy azt illik, ezt történelmi sebek felemlegetésével fejezte ki, jelezve, hogy Szlovákia és Magyarország kapcsolata nem fog változni: az ukrajnai háború kapcsán az 1938-as müncheni egyezménnyel vont párhuzamot, amelynek értelmében a mai Szlovákia területének jelentős része visszakerült Magyarországhoz.

Az is feltűnő volt, hogy míg a többi kormányfő elég nyíltan a migránskvóták és az ipari versenyképesség leépítése ellen szólalt fel, Ódor elfogadóan nyilatkozott. A migránskvótákról adott négymondatos válasza teljes mellébeszélés volt, amellyel arra utalt, hogy európai szintű megoldás kell – de arra, hogy ez józan vagy brüsszeli megoldás legyen, nem tért ki.

És míg a többi kormányfő az uniós zöld politikát fenyegetésnek tekintette Közép-Európa gazdasági versenyképességére, addig Ódor nagy lehetőségről beszélt Szlovákia számára – ami már csak azért nevetséges, mert a zöld átmenet miatti problémák leginkább Szlovákiát veszélyeztetik az EU-ban.

Orbán, Fiala és Morawiecki ezzel szemben nyíltan kimondták, hogy csak olyan uniós zöld politikát tudnak elfogadni, amely nem veszélyezteti a közép-európai versenyképességet. Kimondták, hogy az EU-nak többet kell tennie a migráció megfékezésére, mert az fegyver lehet a külső fenyegetések kezében. És mindhárom kormányfő hangsúlyozta a nyugat-balkáni országok uniós integrációjának szükségességét.

A sajtótájékoztató legjelentősebb kérdése már nem az ukrajnai háború volt, hanem a migráció. E tekintetben kijelenthető, hogy Brüsszel mérhetetlen rövidlátása és arroganciája újra összekovácsolta a visegrádiakat: a migránskvóták bevezetésével, a tagállami vétójog eltörlésének szorgalmazásával, a közép-európai gazdaságok versenyképességének szándékos támadásával.

Valószínűleg, a most látott változás nem lesz gyors, és lesznek még súrlódások a visegrádi országok között. Sok függ majd a háború és főleg a háborús propaganda alakulásától. Szlovákiában és Lengyelországban szeptemberben parlamenti választások lesznek, Szlovákiában és Csehországban pedig a „magyar úttal” való riogatás a mindennapi politika eszközévé vált. Ugyanakkor megint bizonyítást nyert, hogy van hangosabb a kilóra megvásárolt középszerű politikusok üvöltözésénél: és ez a közép-európai országok nemzeti szuverenitásának értéke. Ma kiderült, hogy sem Varsó, sem Prága nem akar róla lemondani. Hogy Szlovákia mit akar, az négy hónap múlva kiderül…

(…)

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

Komjáthy Lóránt