Nyitókép: fairobserver.com

 

Mint ismeretes, február 13-án az amerikai szenátus megszavazta azt a törvénycsomagot, melyben az Ukrajna támogatására szánt 47 milliárd dollár is benne foglaltatik. Ez azonban még nem jelenti a törvény elfogadását, ami már hónapok óta húzódik a két párt ellentétei miatt. Ugyanis, a csomag életbe lépéséhez még a képviselőház igenje is szükséges.

 

A háborúra fordítható (amerikai) források elapadása valóban egybeesni látszik az ukrán katonai helyzet romlásával. Annak ellenére, hogy egyrészt az Unió, s még Németország és Franciaország külön, összesen mintegy 57 milliárd euró támogatást szavazott meg Ukrajnának. Másrészt, hogy fogalmunk sincs, hogy az említett két tény valóban összefügg-e egymással (az Ukrajnába szállított fegyverek egy részét, Abrams harckocsikat például biztosan, még be sem vetették egyetlen ponton sem).

 

Ám ha az összefüggés valóban ok-okozati, a helyzet akkor sem reménytelen. Már a szenátusi szavazás során is a tervezet mellett szavazott 22 republikánus szenátor. Miért ne történhetne meg ez a képviselőházban is? Ezek után nem csoda, hogy kétpárti bizottság tudott alakulni a hezitálók meggyőzésére, a republikánus Brian Fitzpatrick és a demokrata Jared Golden vezetésével. 

 hirdetes_810x300  

 

Drámai hangú levelet írtak a képviselőknek, akik – úgy látszik – enélkül képtelenek felfogni a helyzet komolyságát: 

 

„A két év alatt, amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát a területi agresszió legszemtelenebb hadjáratában… Ukrajna fiatal demokráciája mellett kétpárti konszenzus volt a Kongresszusban – írta Fitzpatrick és Golden – De… Ukrajna [most] veszélyben van. Szabadságharcosai kifogynak a lőszerből, és kivonulnak keletről, megnyitva az utat Oroszország további előretörése előtt. Ez a Kongresszus patthelyzetének közvetlen eredménye!” 

 

– pengetik érzelmes húrjaikat progresszív tündéreink.

 

A csomagban az ukránok 47 milliárdján túl szerepel még Izraelnek 10 milliárd, az indo-csendes-óceáni térség, vagyis Tajvan számára 5 milliárd, sőt, 2 milliárd az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága műveleteinek támogatására is. Ezzel talán nem is volna baj, a két nagy párt közt külpolitikai kérdésekben koránt sincs szakadék. A csomag emellett tartalmaz az USA déli határaira vonatkozó „határrendészeti rendelkezéseket” is, benne a „Maradj Mexikóban”-politika egy évre történő visszaállításával.

 

És ez az a pont, amit a republikánusok mindenképp benne akarnak látni az elfogadott törvényben – a demokraták meg nem! De ne gondoljuk, hogy csakis a republikánusok kötik az ebet a karóhoz! Szinte hihetetlen, de a demokraták éppoly makacsok. Bár a megfogalmazott külpolitikai célok a látottak alapján számukra még fontosabbak is, mégsem képesek beleegyezni a határellenőrzésére irányuló intézkedések támogatásába. Pedig Biden bá’ regnálása alatt már eddig is 7,2 millió illegális bevándorlót sikerült bejuttatniuk az Államokba. (Ó, de szép szám! Hogy irigyelhetik amerikai elvtársaikat az európai progresszívek!) 

 

S mert, mint látni fogjuk, pénz van bőven, New York polgármestere épp most kötött 53 millió dolláros kártyaszerződést mindenféle pályáztatás nélkül az „asylum seekerek” költségeinek „ésszerűsítésére”. De szép elnevezés, nem?! (Az USA GDP-je 2023-ban 2,5% (az utolsó negyedévben 4,9%-kal nőtt!). A nyári előrejelzéshez viszonyítva 1,4%-kal magasabb! Ezzel szemben az EU 0,5%-kal szerénykedik, ami még saját, nyári 0,8 %-os prognózisával szemben is 37 %-os romlás. Vigasztaló-e, hogy ez a romlás gyakorlatilag a semmi 37 %-a? 

 

(Mellesleg, az Oxford Languages szerint az asylum seeker olyan személy, aki politikai menekültként hagyta el hazáját, és egy másik országban kér menedékjogot. Mint Európa esetén, ez nyilván az USA-ba érkezők 90 %-ára sem igaz. Már csak azért sem, mert ezek az emberek anélkül lépik át a határt, hogy bármit kérnének.)

 

De térjünk csak vissza a kongresszusi vitára! Van azonban egy pont, amin a beterjesztők hajlandók volnának változtatni, ez pedig a humanitárius támogatásoké. Mint a szerzők írják: 

 

„Bár nagy a felelősségünk az amerikai érdekek és a demokrácia védelmében, ugyanakkor kötelességünk Amerika erőforrásaira is figyelemmel lenni. Ez az oka annak, hogy törvényjavaslatunk leszűkíti a korábbi külföldi segélyjavaslatokat Ukrajna és Izrael számára, a kritikus katonai szükségletekre. A nemzetközi közösségnek megvan az akarata és erőforrása, hogy fontos humanitárius segítséget nyújtson mind Ukrajnának, mind Gázának…”

 

Magyarra fordítva ez a következőket jelenti: Nem kell annyira begyulladni, a humanitárius támogatásokat lenullázzuk, csak a katonaiak maradnak meg, amiket saját gyárainkból szállítunk a tűzfészkek fenntartására, így a jól hangzó összeg 90 %-a – mint Antony Blinken már a szátokba rágta – valójában itthon marad, és ez a rengeteg pénz növeli a foglalkoztatottságot, a jólétet (és, tehetnénk hozzá, az illegális határátlépők eltartására fordítható összegeket is). 

 

A humanitárius segélyeket meg majd biztosítja a többi szerencsétlen, akiknek azt fogjuk mondani, hogy ti úgysem tudtok fegyvert szállítani, hisz gyáratok sincs! Adjatok ti csak pénzt ételre meg gyógyszerre, a többit majd mi intézzük  – ez a bekezdés persze nincs a levélben. Pedig milyen okos megoldás ez Amerikának! Búza- és gyógyszerexportőr ugyanis éppoly kevés van a világon, mint fegyvereladó. És mit ad Isten az USA ezeken a területeken is az elsők közt szerepel!

 

Íme a recept: így kell a mások pénzén „Asylumot” építeni!

 

Micskó András

 

 

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 11 olvasónak tetszik ez a cikk.