Elindult a belháború a Magyar Szövetségben, Orosz Örs hivatalosan is oldalt választott

Nyitókép forrása: KPA

A Magyar Szövetség számára rendkívül sikertelen EP-választást követően elindult a belháború a pártban. Ennek leglátványosabb jelenete Orosz Örs Facebook-videóbejegyzése volt (eddig), amelyet nyugodtan értelmezhetünk politikai beismerő vallomásnak is. Azon túl ugyanis, hogy Orosz lemondott az alelnöki posztról és minden felelősséget Forró Krisztián pártelnök és Gyimesi György alelnök nyakába akar sózni, olyan kijelentéseket tett, amelyek egyértelműen jelzik szándékát a párt átformálására. Mivé? Első lépésben progresszívokkal kompatibilis centrista párttá, második lépésben a PS szatellitpártjává, mint amilyen a ma saját identitását is letagadó KDH. De haladjunk sorjában.

Orosz Örs a videóüzenetében amellett kardoskodott, hogy a pártnak meg kell őriznie a gyűjtőpárt jellegét. Ez jelenleg annak szinonimája, hogy a párt konzervatív fősodra, amely ha képes lenne tenni a dolgát, meg tudná szólítani a felvidéki magyar szavazók cirka háromnegyedét, továbbra is maradjon béna kacsa egy szűk ideológiai kisebbség megsértődésétől rettegve.

Aztán a Smer és Republika szintjére süllyedt Magyar Szövetségről beszélt. És ennek csak egy olvasata lehet: számára a szuverenista, nemzeti, konzervatív, családpárti politika szélsőségnek számít, mert minden szélsőséges, ami nem egyeztethető össze a radikális progresszív PS ideológiájával és politikájával. És ahogy anno a Dzurindához dobbantó vegyespárti vezetés, úgy most Orosz is Gyimesi Györgyben látja a problémát.

Tekintettel arra, hogy nemcsak Gyimesit, hanem Forrót és Berényi Józsefet is élesen kritizálta, Orosz lényegében a Magyar Szövetség konzervatív szárnyának meggyengítését tűzte zászlajára.

Progresszív gravitációs mezőben

Mi másért akarná kudarcként beállítani azt, hogy Forró Krisztián anno Peter Pellegrini mögé sorakozott fel? Miért lett hirtelen probléma Pellegrini támogatása, ha korábban ő maga is becsúsztatta Pellegrini tenyerébe a névjágykártyáját? És miért Forrónak rója fel, hogy a párt egésze nem állt be Pellegrini mögé, holott ennek legnagyobb kerékkötője az ő közvetlen szövetségese, Mózes Szabolcs volt?

Teljesen logikátlan Orosz azon érvelése is, miszerint a Magyar Szövetség (vagyis Berényi József) kampánystratégiája elhibázott volt, merthogy egy küszöbön billegő párt úgysem tudott volna irányváltást kieszközölni Brüsszelben. Na, itt érdemes megállni kicsit!

Berényi kampánya a brüsszeli irányváltásra összpontosított, elsősorban az őshonos nemzeti kisebbségek elhanyagolása, a migráció erőltetése, a tagállamok hatásköreinek módszeres csökkentése és a háború támogatása kapcsán. Orosz Örs, akinek kampánya kimerült a kútból való kimászásból és sörözésből, lényegében ezektől a céloktól határolódott el. Mi a gond ezzel?

Az, hogy a felvidéki magyar közösségnek érdekében állt volna ennek az irányváltásnak az elérése, ergo, a politikusoknak fel kellene vállalni ezeket a célokat. Az őshonos nemzeti kisebbségek terén valószínűleg Orosz sem engedné meg magának, hogy kifogást emeljen. De nézzük a többi tételt.

A migráció növeli a társadalmi feszültséget, az idegengyűlölet könnyen csap át nemzeti feszültségekbe, olyan pártokat emel fel, amelyek hajlamosak magyargyűlöletre. Emlékezzünk vissza, hogy a PS és a Demokrati narratívája pontosan erre épített tavaly nyáron.

Még ha a migránsok nem is itt akarnak letelepedni, Brüsszel már elkezdte a kötelező betelepítésük eszközeit kiépíteni, vagyis a jövőben lehetnek még gondjaink a migránsokból, nemcsak kulturális-etnikai, de bűnözés tekintetében is. Jó ez a magyar közösségnek? Nem.

Hogy Brüsszel tagállami hatásköröket sajátítson ki, szintén ellentétes a magyar közösség érdekeivel. Nemcsak azért, mert a nemzeti kisebbségekről Nyugaton nem akarnak tudomást venni, mert ők szivárványos szemüvegen át néznek mindent, hanem azért is, mert olyan kulcsfontosságú területek kerülnek minket semmibe vevő technokraták kezébe, mint az oktatásügy, a kisebbségek ügye vagy a kulturális élet. Már a jogállamiság terén is bizonyította Brüsszel, hogy sok jóra nem számíthatunk. Hányszor volt téma jogállamiság kérdésében az a tény, hogy Szlovákia saját alkotmányát tiporja lábbal az állampolgársági törvénnyel? Egyszer sem.

A háborúról pedig elég annyit mondani, hogy Ukrajna korlátlan támogatása érdekében az Ódor Lajos, Michal Šimečka, Jaroslav Naď, Rastislav Káčer és Zuzana Čaputová-félék, no meg az őket hűen szolgáló sajtó a magyar kisebbség hátára rajzolt jókora célkeresztet azt állítva, sejtetve, vagy azt a narratívát táplálva, hogy ha Ukrajna nem győz, akkor Magyarország területeket vesz el Szlovákiától és ezért a magyar közösség biztonsági fenyegetés.

Aki mindezekből azt olvassa ki, hogy nincs értelme irányváltást követelni Brüsszelben, az nem a magyar közösség oldalán politizál.

Nemzedékváltásnak álcázott politikai ambíciók

Ezek után jött a lényeg, a videó végén: Orosz nemzedékváltást akar, és marad a pártban. Ez magában hordozza azt a lehetőséget, hogy megpróbálja megszerezni a pártelnöki széket.

Orosz Örs egy alkalommal heves szóváltásba keveredett a Körkép.sk főszerkesztőjével, Király Zsolttal is. Lényegében azért, mert már az is kínos volt számára, ha politikai irányultságára vonatkozó kérdéseket tettek fel neki. Mert ő meg akart maradni egy álnemzeti, lappangó progresszív vonalon. A Körkép.sk kérdései pedig leleplezték a trükköt. Ezért voltunk mi az ő szemében nemzetárulók.

A videó megjelenéséig lényegében Orosz Örs egy rejtőzködő politikus volt, aki a Gombaszögi Nyári Táborból faragott tőkét magának, Facebookos és aktivista ténykedésével szerzett támogatókat. Úgy, hogy közben egészen pontosan nulla politikai üzenetet vállalt fel napjaink fajsúlyos kérdéseiből. Programként közzétett 12 pontjából mindössze kettő volt értelmezhető, a többi nem volt több helykitöltő szövegnél. És semmi érdemit nem tudtunk meg arról, hogy mi a terve.

Orosz Örs tehát sokat mozgott, keveset cselekedett (politikai vonalon). Ha cselekedett is, például elment tüntetni a kormány ellen, abból csak az derült ki, hogy az ellenzékhez akarja taszigálni a pártot a többség akarata ellenére. Persze, a gyűjtőpártiság égisze alatt, aminek épp az a lényege, hogy

védelmet nyújtott a liberális véleményeknek, miközben megakadályozta, hogy sikeresen legyen a nemzeti-konzervatív vonal.

Új helyzet van

A videó megjelenése óta azonban új helyzet van. A fentiekből is látszik, hogy Orosz pártelnöki ambíciókat dédelget, és egy olyan párt koncepciója rajzolódik ki előttünk, amely nemcsak figyelmen kívül hagyja, de egyenesen felszámolná a párt nemzeti-konzervatív beállítottságát, ezzel téve magát szalonképessé az ellenzék, azon belül is a PS számára, de Ivan Korčok készülő projektje is beleillene a képbe.

Ezt a narratívát kezdte el építeni Mózes Szabolcs is, a párt elnökségi tagja, aki amolyan szabadcsapatként támadja Forrót olyan kijelentésekkel, miszerint csőd esetén a vezérigazgatót, nem a portást kell leváltani. Megjegyezzük, Mózes sem portás, hanem az említett cégben menedzseri szinten van, úgyhogy logikus lenne önmagát is belefoglalnia a hasonlatba.

De nem csak Mózes aktivizálta magát. Van nekünk egy Szótlan Szemtanúnk is Tokár Géza liberális kommentátor, politikailag motivált álszakértő személyében, aki minapi Facebook-bejegyzésében szintén a Forró-Gyimesi-Berényi-vonal gyengítésére játszott rá, miközben Oroszt liberálisnak, és a párt potenciális vezetőjének nevezte meg. A valóságot durván eltorzítva arra is utalt, hogy a másik lehetőség kizárólag a Smerhez való csapódás lenne – ami persze, nem igaz, még ha benne is van a pakliban.

Mindezek után Orosz Örs a magyar progresszív sajtó egyik nagy kedvencével, Vrabec Máriával ül le interjút készíteni.

Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél, progresszív puccs tűnt fel a láthatáron és a PS beépített emberei új Bugár Bélát építenek fel.

De mi várható a párt konzervatív szárnyában? Az egy másik cikk témája lesz.

Komjáthy Lóránt