Röhögjünk együtt a nyugati sajtón: a Wall Street Journal szerint piás görbe estén tervelték ki az ukránok az Északi Áramlat felrobbantását

Nyitókép forrása: reprofotó

Bohózat, szemfényvesztés és átlátszó hazugság. Így lehetne jellemezni a Wall Street Journal cikkét, amely a német lapokhoz hasonlóan augusztus 14-én előállt egy dajkamesével az Északi Áramlat vezetékszálainak 2022-es felrobbantásáról. A cikk azt állítja, hogy egy görbe este alkoholmámorában született az az ukrán szabotázsterv, amely potom 300 ezer eurós költséggel megsemmisítette Németország legfontosabb energiafolyosóját. A cikk arcul köpi a németeket, akik még mindig csicska módjára szenvedik a megaláztatást, amit a terrorakció okozott. De arcul köpi az ukránokat is, mert komolyan vehető középhatalom helyett megbízhatatlan csőcseléknek mutatja be a politikai és katonai vezetést, akik a következményekre nem gondolva hajtottak végre terrorakciót az európai energiainfrastruktúra ellen, és még a felelősséget sem vállalják. Mégis, mi legyen a válasz? Kérjük vissza a fegyvereket és a sok tízmilliárd eurót az ukránoktól? Hajmeresztő következtetések jönnek.

A német lapok szerdán már a WSJ előtt elkezdtek megágyazni a mesének. Az amerikai lap csak mélyebben ment bele a témába, de ugyanolyan marhaságokat állított – pontosan azt, amit egyébként a CIA és a német titkosszolgálatok elvárnak tőlük:

„2022 májusában egy maroknyi magas rangú ukrán katonatiszt és üzletember gyűlt össze, hogy megünnepeljék országuk figyelemreméltó sikerét az orosz invázió megállításában. Az alkoholtól és hazafias hévtől felindulva valaki radikális ötlettel állt elő: az Északi Áramlat megsemmisítését (…) 

A modern történelem egyik legmerészebb szabotázsára került sor, a művelet súlyosbította az európai energiaválságot, ráadásul a kritikus infrastruktúra elleni támadás a nemzetközi jog szerint háborús cselekménynek tekinthető (…)

Az ukrán hadművelet mindössze 300 ezer dollárba került az abban résztvevők szerint. Egy kis bérelt jachtról, hat tagú legénységről volt szó, akik között képzett civil mélytengeri búvárok is. 

„Mindig nevetek, amikor a média spekulációit olvasom arról, hogy valami hatalmas műveletről volt szó, amelyben titkosszolgálatok, tengeralattjárók, drónok és műholdak vesznek részt” – mondta egy tiszt, aki részt vett az akcióban – „Az egészet egy éjszakai piálás és egy maroknyi ember kemény elszántsága szülte, akiknek volt bátorságuk életüket kockáztatni a hazájukért”

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök eredetileg jóváhagyta a tervet, az egyik résztvevő és három beavatott személy szerint. De később, amikor a CIA tudomást szerzett róla és visszakozásra kérte Zelenszkijt, az elnök megáljt parancsolt. Zelenszkij vezérkari főnöke, Valerij Zaluzsnij, aki az akciót vezette, ennek ellenére folytatta a megvalósítást. (…)

Zaluzsnij tábornok, jelenleg Ukrajna brit nagykövete egy kemény üzenetváltásban azt nyilatkozta, hogy semmit sem tud erről a műveletről, és minden ezzel ellentétes információ csak provokáció lehet. Hozzátette, az ukrán fegyveres erők nem kaptak felhatalmazást tengerentúli küldetések végrehajtására, ezért nem vett volna részt az akcióban. (…)

Egyes német politikai vetetők hajlandók voltak figyelmen kívül hagyni az Ukrajnára utaló bizonyítékokat, attól tartva, hogy azok aláásnák az Ukrajnának szánt katonai támogatásokat. (…)

„Egy ilyen léptékű támadás elegendő ok let volna a NATO kollektív védelmi záradékának aktiválására, de a kritikus infrastruktúránkat egy olyan ország robbantotta fel, amelyet támogatunk fegyverszállítmányokkal és több milliárd euróval” – mondta egy magasrangú német tisztviselő. (…) 

A holland katonai hírszerző ügynökség, a MIVD tudomást szerzett az ukránok terveiről és figyelmeztette a CIA-t, többen látták is a holland jelentést. Az amerikai és német tisztviselők szerint az amerikaiak ezt követően értesítették Németországot. 

A CIA figyelmeztette Zelenszkij irodáját, hogy állítsa le a műveleteket. Ukrán tisztek és a beszélgetést ismerő tisztviselők, valamint a nyugati hírszerzési tisztviselők szerint az ukrán elnök ezután utasította Zaluzsnijt, hogy állítsa le az akciót, de a tábornok figyelmen kívül hagyta a parancsot. (…)

A szabotázsakciónak két pozitív hatása volt Ukrajnára nézve: segített lazítani az oroszok szorítását a Kijevet támogató országokon és Moszkvának egyetlen fő útja maradt a gáz Európába szállítására: az Ukrajnán keresztül vezető csővezeték. A háború ellenére Ukrajna jövedelmező tranzitdíjat szed be az orosz olajért és gázért, amelyek becslések szerint évente több százmillió dollárt érnek.”

olvasható a cikkben. A fenti idézetek azokat az információkat tartalmazzák, amelyeket a nyugati sajtó még nem nagyon pedzegetett, a részletekkel, előzményekkel és alternatív lehetőséggel korábbi cikkeinkben mi is foglalkoztunk (lásd itt).

Teljesen hülyének néznek minket

Az elmélet egyébként ezer sebből vérzik, és valahogy nem áll össze kép. Ha valóban hat ember 300 ezer eurós költséggel egy kiránduló jachtról, könnyűbúvár felszereléssel fel tudja robbantani Németország stratégiai energiafolyosóját 80 méter mélyen a fagyos vízben, és erről a CIA tudott és figyelmeztette a németeket, akkor miért nem sikerült megakadályozni az akciót?

Eleve, ha el is hisszük, hogy ennyire könnyű felrobbantani a tenger-alatti vezetékeket, akkor az ilyen stratégiai fontosságú vezetékeket miért nem akarták volna jobban védeni a németek? A lengyelek és a norvégok vajon ugyanilyen könnyelműek lennének? Más szavakkal, ha ez a WSJ meséje alapján tényleg kivitelezhető volna, akkor Észak-Európa összes vezetékét árgus szemekkel figyelnék a levegőből, tengerről, mert ennyire könnyű célpontok. Csakhogy nem ezt látjuk.

Az is bűzlik, hogy a WSJ azt állítja, hogy a szabotőrök által használt HMX robbanószer képes „lehet” lyukat ütni a magas nyomású vezetéken. Csakhogy az Északi Áramlat vezetékein nem lyuk keletkezett, hanem három vezeték 50 méteres szakaszon teljesen megsemmisült.

A politikai indíttatás is sántít. Abszolút kinézem az ukránokból, hogy vannak olyan arrogánsak, hogy keresztbetesznek a németeknek. De tudniuk kellett valahonnan, ha ezt bevállalták, hogy a németek nem fogják aktiválni a NATO védelmi cikkelyét és kvázi a teljes Nyugat hallgatni fog a történtekről az ő érdekükben. Ebben pedig csak akkor lehettek biztosak, ha az USA támogatása és elkötelezettsége adott volt. 

Az pedig már tényleg nevetséges, ahogy az egész ügyet Valerij Zaluzsnij volt vezérkari főnökre kenik, akinek azért kellett elhagynia Ukrajnát, mert kétszer olyan népszerű volt, mint Zelenszkij és nem hagyta, hogy csak a nyugati érdekek teljesítése miatt halálba küldjék az ukrán katonákat (lásd a britek és amerikaiak kínlódását, mikor Zaluzsnij nem akarta minden emberanyagát a Krím ellen küldeni London és Washington nyomására).

Azt is kiemeljük, hogy a cikk igen óvatosan kezeli a szabotázsakció következményeit. Épp csak fél mondatot szán az energiaválságra, holott az Északi Áramlat felrobbantása rendkívüli károkat okozott az egész európai gazdaságnak. 

A cikk arról is hallgat, hogy Joe Biden leköszönő amerikai elnök 2022 januárjában nyíltan beszélt arról, hogy az USA fel fogja robbantani a vezetéket, ha az oroszok támadnak. Az oroszok pedig támadtak.

Az egész helyzet talán a németek számára a legmegalázóbb, akik csicskaként követik az amerikaiakat Ukrajna kapcsán, és hetven év politikáját és gazdasági eredményeit dobták sutba, hogy Washington kedvére tegyenek.

Még egy fontos mozzanatot érdemes kiemelni. A fenti elmélet kizárólag tanúvallomásokra alapoz, holott állítólag nyomozás áll mögötte. A tárgyi bizonyítékok csak azt erősítik meg, hogy a hat fős csoport ott lehetett az Északi Áramlat felett, azt nem, hogy sikeresen végre is tudták hajtani a tervet. Nagyon árulkodó, hogy a főgyanúsított, aki ellen a németek még júniusban (!) elfogatóparancsot adtak ki, egy ukrán Volodimir Z. nevű személy, Lengyelországban élt a közelmúltig. Mit ad Isten, valamikor a suttyomban kiadott elfogatóparancs és az „oknyomozó” cikkek megjelenése között kicsusszant a hatóságok keze közül, és Lengyelországból váratlanul visszatért Ukrajnába, Ukrajna pedig nem adja ki a Nyugatnak az illetőt.

Értjük, ugye? Európa ellen terrortámadást elkövető személyt Ukrajna, amely európai százmilliárdokat kapott és akar még kapni, nem adja ki.

Mondom magyarul: eltüntették a képből és a fenti dezinformációt terjeszteni nem akaró sajtó számára elérhetetlenné tették a főgyanúsítottat, nehogy egy nyilatkozatával keresztbe tegyen az amúgy is gyenge lábakon álló történet sulykolásának. Legalábbis addig, amíg a politikai ezt a dezinformáció felhasználva meg nem teszi azokat a lépéseket, amelyeket a háttérben ezzel kapcsolatban már kitervelt.

A WSJ és a német sajtó lényegében dezinformációt folytat, nem az oroszok ellen, hanem a nyugati közvélemény megtévesztésére. Az okokkal és a politikai összefüggésekkel külön cikkben foglalkozunk.

Akit érdekel egy reálisabb változata a történteknek, alábbi cikkünkben megtalálja azt több más információval és kapcsolódó cikkel egyetemben.

Folytatódik az amerikai-német mesedélután: elfogató parancsot adtak ki egy ukrán ellen az Északi Áramlat felrobbantása kapcsán

Komjáthy Lóránt