Egy verssorozat vége. Egy hosszú, s nehéz időszak vége. I. Amit hosszú telek után jelenthet egy friss virág, S fogságból jött rabok előtt kitáruló Új világ, Olyan álmos, édes, furcsa, ...
I. Újra ódon magány ringat, Ismeretlen jövőm int, S félelmemben arra vágyom: Bárcsak itt lennél megint! Bárcsak újra betöltenéd Ezt a hűvös, üres tért, Melyben egykor lét viháncolt, Amely régen ...
I. Mennyi idő veszett már el Ostobán és céltalan, Amíg vártam, ábrándoztam És a múlton rágódtam! S mennyi esély futott már el Gúny-mosollyal mellettem, Amíg bántam, kivé értem, ...
I. Asztalomon régi fénykép Bontogatja színeit, S mint szelíd kar, öleli át Életem múlt éveit, S ki rajta van, oly távol jár, Mint miképp az „álom” is, Melyhez képest, mind ...
Elfeledett levelek közt Bóklász félve két szemem, S megint újra, ahogy sokszor, Lelkem feléd emelem, És szegény a továbblépést Újra s újra halasztja, Mert miattad annyi édes Álom, öröm dagasztja, S ...
I. Fejlődhet-e, mondd, az ember, S lehet-e jobb, mint mi volt? Fölszáradhat-e a makacs, Becsületen esett folt?... Megjön-e az ész a korral, És a béke lelkembe, Vagy tán mindig ...
Sosincs későn az ébredés, Mindegy, hány év veszett el, Mindegy, mennyi esélyt takar Sötétjével holt-lepel, Mindegy, mennyi hiba áll ott Rossz emlékként mögöttünk, Nehéz bár, de csak a Jövőn, ...
Eszembe jutsz néha még, de Nem zavar már alakod, Felbukkansz, ha magány ölel, Vagy épp búsan hallgatok, De már régen nem úgy fájsz, És nem úgy sújt a „Nélküled“, Mint ...
