Poétika 12 – Dialógus – kísérlet (egy készülő színdarabhoz)

Villon a Romlottság, a Züllés és a „Nagy művész nem feltétlen takar nemes jellemet”– elképzelés örök és megkerülhetetlen példája. Neve elválaszthatatlanul összeforrt a tivornyákkal, a prostituáltakkal, a kétes hírű csavargásokkal. Évszázadok óta így él a köztudatban, s ezzel a képpel nyújt ihletet a szerzőknek.

Néhány évvel ezelőtt már megjelent egy versem, mely a Villon-tematikát dolgozza fel.

S most egy újabb, verses formájú szösszenetnek jött el az ideje, amely – ki tudja – talán egy majdan elkészülő verses színdarab jelenete lehet, amolyan képzeljük el alapon…

A trágárság mint szükséges velejáró szerepel a műben…

(A kocsmában)

Villon:

Nézd csak Jakab azt a nőcskét!

Hogy riszálja szép farát!

(Útra kelnék bejárni én

Azt a gömböly vad hazát!).

.

Jó, hogy látni, olcsó nőcske!

(Pénzem nemcsak mára kell),

Engedj csak hát! (hadd rohanjak),

Vicsorit már – itt a jel.

.

Jakab:

Disznó Villon, elég legyen!

Zárd a pofád gyorsan be!

Minden napunk ekképp telik,

Oh, te gyönyör betege.

.

Mi van, hogyha tisztes nő ez?

Erre gondolni sem tudsz?

(Eszed meddőn próbálkozik…,

Csak a farkad után futsz).

.

Villon:

Franci drága! (ne most kérlek),

Hadd máskorra tudományod!

Mért irigyled e nőt tőlem?

(Nem asszonyod, nem is lányod).

.

Hadd mulatok kicsinyt vele,

(Nézd a farát,

Elverem!),

Tudom én, hogy milyen nő ez,

Nem Szent, ilyt ne mondj nekem!

.

Arra vágy, hogy lukát tömjék

Lépten-nyomon, hol csak érik,

Hisz csak hancúr jár eszében,

S nem várja, hogy nőül kérik.

.

Ilyen asszony kell ma nékem!

Ilyen begyes, faros nőcske,

Hogy a hancúr vad hevével

Fejem-szívem kiürítse.

.

Átok így is ez az élet,

(Undorító pöcegödör),

Ne pofázz hát! engedj útnak!

(Hisz e vágy még agyongyötör)…

.

Erszényemben pénz lapul még,

Hadd verem el e nővel!

Meglátod, ha zacskóm üres,

Megtellek majd jó kedéllyel.

.

Jakab:

Oh, te disznó, Villon barát!

Ezt én meg nem érthetem,

Művem tisztes, s erkölcsömre

Példa egész életem,

.

Mert az égit zengi ajkam,

A dicsőt, tisztát, fennségest,

Te meg szennyben fetrengsz, s bűzlőn

Részeg kéjben kín – nevetsz.

.

Semmi erkölcs életedben,

Semmi szép és kellemes,

Mégis versed elragadó,

Mégis műved mind jeles.

.

Művész-Órjás, Erkölcs-Törpe,

(Nem hittem, de mégis van),

Te vagy példa mindezekre,

Mond, hogy lehet,

Mond, hogyan?

.

Villon:

Tudd, az égi mind Istené,

Emberi az ember dolga,

Ha az Isten mást kívánna,

Másként teremtett volna.

.

Nekünk itt kell helyt állanunk,

Itt kell sírni, nevetni,

És ez erkölcs, Dicső-maszlag

Őrületet feledni.

.

Nem a tökély rendelésünk,

Valami más titka van,

De engem ez mind nem érint,

Vár a gyönyör itt alant.

..

.

Kerepesi Igor