Még egyszer, utólszor leakasztom legendás költőink sorából Francois Villon alakját, és verscsokrot fűzök köréje. Még egyszer, utólszor gondolatokat ültetek fejébe, s még egyszer az olvasóközönség elé állítom őt. Még egyszer, mielőtt pihenni küldeném, s alakja köré építeném a teljes készülő színdarabot…

 

Az előző heti műben foglalthoz képest borongósabb kissé a hangulat

A következő párbeszéd már sejteti a költő közelgő halálát,

Villon maga is érzi már, hogy lassan indulnia kell….

.

 hirdetes_810x300  

Jakab:

Fáj a fejed, úgye Villon?

Most tör rád a macskajaj!

Mondtam: maradj józan, végig!

(Hisz abból még nem volt baj).

.

De te persze süket s vakon,

Kicsúfolva engemet,

Mint a gödény vedeltél és

Látod, mi lett most veled.

.

Szánalmas egy ily poétát

Hemperegve látni így!

Vergilius művészete

Nem ily életre tanít.

.

Villon:

Tartsd a szádat, Jakab testvér!

Miért gyötröd fejemet?

Elég nehéz, magamnak is

Elviselnem engemet.

.

Ezer penge rándul belül

Eme átkos fejbe itt,

Nem segít most okosságod,

Sem az átok, sem a hit.

.

Émelyeg a gyomrom, s lelkem

Furcsa bűntudatban ég,

Minden párna s minden gyógyír

Sem lehetne most elég.

.

Fáj a léptem, s fáj e szempár,

Fáj az éber, átkos álom!

Oly gyötört volt eddig éltem,

S oly közel jár már halálom.

.

Itt lépdel már ablakomnál,

Hallod Jakab? hogy liheg?

Hidd el nékem, egy év sem kell

S búcsúzom is már veled.

.

Testámentumom már készen:

Benne csupa remek dal,

Vastag Margó kéz a kézben

Szép Akasztottjaimmal.

.

Ez viszi majd tovább hírem,

Ez él majd, ha nem leszek,

Nemesebbé magasztosul,

Mint gazdája lehetett.

.

Mert az írás és a szent szó,

(Csak ez, mi szent szememben)

Örök Élet-Várományos,

S ez beszél majd helyettem.

.

Egykor könyvek szólnak rólam,

S mint legendát éltetnek,

Egyszer Világ, Megtudod majd,

Mily díszed voltam neked!

.

Oh, hisz ha már ott tartanék

Hol a dicső fénysugár!

(Mert itt lenn csak tönkretesz

És fullaszt ez a földi sár).

.

Embernek tán nem váltam be,

Mert nehéz e feladat,

De talán egy új életben,…

De talán egy másik nap.

.

Itt lenn csak a kéjek hívnak,

Itt mint állat élek én,

De a testetlen Más-Létben

Reám is lehull a fény.

..

.

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!