„Mivel a család fenyegető esemeseket kapott, úgy döntöttem, olyam eszközhöz nyúlok, amit csak szélsőséges esetben használok – ha már egyetlen intézmény sem tud vagy akar segíteni. Ez az eszköz a történet nyilvánossá tétele. A cikkben nem nevezem meg az érintetteket, mivel nem vagyok újságíró, és elsőrendű feladatom a fiatalkorú gyerekek érdekeinek a védelme”
Kezdi blogbejegyzését Natália Blahová SaS-es képviselő. Az általa említett történet azóta túlnőtt a DennikN blogjának keretein, a szlovák nyelvű sajtóban vezető hír lett, maga az államfő, Andrej Kiska utasította az országos rendőrfőkapitányt, Tibor Gašpart, hogy vizsgáltassa ki az esetet.
A medializált információk szerint a lányt megerőszakolták, bezárták, megtiltották, hogy látogatót fogadjon, saját édeanyja sem láthatta, most pedig lehet, hogy édesanyja engedélye nélkül külföldre vitték. Az eset ráadásul nem egyedi – több bántalmazott lányról van információ.
Erőszak a javítóintézetben
A történet a 14 éves Natáliáról szól, aki rossz társaságba keveredett. Édesanyjának feltűnt, hogy máshogy kezdett el viselkedni, kimaradozott az iskolából. Később kiderült, hogy lány marihuánnát fogyasztott. Az aggódó anya a Munka-, Család és Szociálisügyi Hivatalban kért tanácsot, mit tegyen. Ott egy olyan intézményhez irányították, ami állítólag függőséggel küzdő kiskorúakon segít.
Az anya végül úgy döntött, néhány hétre rábízza lányát az illető intézményre. A Családügyi Hivatalban eljáró szociális munkás meggyőzte őt, hogy bírósági kérvényezésen keresztül utalják be a lányt. A bíróság úgy döntött, a lánynak 18 hónapot kell javítóintézetben tölteni. Az anya ez idő alatt hiába próbált beszélni a szociális munkással.
Blahová elbeszélése alapján a lány két hónap után a karácsonyi ünnepekre hazamehetett édesanyjához. Egyik este aztán a lány könnyek között mesélte el édesanyjának, hogy az intézet terapeutája hogyan erőszakolta meg őt.
Az intézet igazgatója maga kereste fel az anyát
A dühös anya lánya védelmében azonnal számon kérte az intézet vezetőit, és elmondta, hogy feljelentést fog tenni, mire az intézet igazgatója feleségével együtt meglátogatta őt saját házában. Arra kérték, ne tegyen feljelentést és megígérték, hogy ők maguk tesznek feljelentést és elbocsátják az elkövetőt.
Azzal érveltek, hogy az igazgató felesége rákos, így az ügy rengeteget árthat a családjuknak. Azt kérték, hogy az édesanya küldje vissza a lányt az intézetbe, és ők majd gondoskodnak róla, segítik feldolgozni a traumát.
Az anya szorult helyzetbe került. A bírósági végzés hatályos, a szociális munkás elérhetetlen volt, a feljelentés pedig nem feltétlenül oldotta volna meg a helyzetet.
„…ezek a drogosok mind k…k”
Egy nap meg karta látogatni a lányát, de az intézet munkatársai nem akarták beengedni. Nem tágított, így nagy nehezen sikerült bejutnia lánya szobájába, akit lázasan, kimerülten, kiszáradva és nagyon betegen talált. Kórházba akarta vinni, de lánya névleges gondozói csak azután engedték ki őket az intézetből, hogy az anya a rendőrséggel kezdett fenyegetőzni.
A kórházban a 14 éves lányon nemi erőszak nyomait találták, súlyos, hosszú távú következményekkel járó sérüléseket szenvedett a nemi szervén és a méhén, két fajta nemi betegséget is diagnosztizáltak nála, amelyeket addig nem is kezeltek.
Röviddel ezután bejelentkezett az anyánál az intézet, és a bírósági határozatra hivatkozva követelték vissza a lányt. Az anya most már nem engedett. Váratlanul sikerült felvennie a kapcsolatot a szociális munkással is, aki – Blahová szerint – annyival elintézte a dolgot: „Mit csodálkozik ezen, ezek a drogosok mind k….k”.
Szerencsétlen közbelépés
Az anya feljelentést tett az erőszaktevő terapeuta ellen, de az eljárást leállították. Az elkövető ugyan beismerte az aktust, de hiányoztak a „szubjektív tényállási elemek”, vagyis a terapeutának elegendő volt azt vallania, fogalma sem volt róla, hogy a lány még nem múlt el 15 éves. Felvetődik azonban a kérdés, hogy miképp ne legyen tisztában egy terapeuta a rábízott beteg korával.
A testileg lassan rendbejövő lány egy nap (kamaszok módjára) összeszólalkozott édesanyjával, és elment otthonról. Mivel nem jött haza, az anya értesítette a rendőrséget, akik röviddel ezután megtalálták a lányt a városban. De nem az anyát értesítették, hanem éppen azt a szociális munkást, aki egész idő alatt rá sem nézett a fiatal lányra.
A szociális munkás volt a gyorsabb, kiérve a helyszínre azonnal autóba rakta Natáliát, és visszavitte az intézetbe. Az intézet ettől kezdve hermetikusan elzárta a lányt a külvilágtól. Nem fogadhatott látogatókat, még anyja sem jutott be hozzá – azóta sem.
Nem egyedi eset
A Blahová által leírtak alapján Natália édesanyja, miközben az intézet előtt állva próbált bejutni lányához, más anyákkal is találkozott, akik hasonló helyzetbe kerültek. Ők is feljelentést tettek az intézet ellen. Egyikük lányát, miután altatót kevert italába, brutálisan megerőszakolta az intézet igazgatóhelyettese. Rebeka (így hívták a lányt) sérülései olyan súlyosak voltak, hogy a sebészeten kellett ellátni őket.
Egy másik lányt magánzárkába zártak, ő később helicobaktérium fertőzés miatt került a kórházba, egy harmadiknak pedig törött lábát nem látták el az intézet alkalmazottai több mint két hétig.
A rendőrség feleslegesen razziázott
Jelenleg nem lehet tudni, hol van Natália. Miután Natália Blahová medializálta az esetet, Andrej Kiska államfő telefonon kérte Tibor Gašpar országos rendőr-főkapitányt, hogy a rendőrség vizsgálja ki az ügyet. Röviddel ezután a galántai Čistý deň javítóintézetnél megjelent a rendőrség, de az épületbe nem jutottak be, és azt az információt kapták, hogy a személyzet a „kliensekkel” Horvátországban tartózkodik.
Natália édesanyja állítja, nem adott engedélyt arra, hogy lányát külföldre vigyék.
A gyermekjogi ombudsman, aki a gyermek bűnösségét feltételezi először
Az illetékes családügyi hivatal elismeri, hogy tudott az esetről, ugyanakkor tiltakozik Blahová „valótlanságai és szándékosan félreértelmezett tényei” ellen.
A szlovákiai gyermekjogi ombudsman, Viera Tomanová szintén az intézet mellé állt.
„Szeretném elmondani, hogy semmilyen terapeuta sem erőszakolta meg, és az információk, amelyeket Blahová közölt, nem igazak, mivel önkéntes aktusról volt szó egy volt alkalmazottal, aki az utókezelés 4. fázisában érkezett a klinikára”
A rosszul működő rendszer tünetei
Érdemes megjegyezni, hogy Tomanová nem tagadta a szexuális aktust, és annak ellenére is az intézet pártjára állt, hogy elvileg a kiszolgáltatott gyermekek érdekeit kell szem előtt tartania. A Tomanová által említett önkéntesség is kétséges: merülhet-e fel bármi önkéntesség akkor, ha egy fiatal, 14 éves lány ki van szolgáltatva a javítóintézet személyzetének és saját terapeutájának, miközben a bírósági végzésnek köszönhetően még édesanyja sem viheti őt ki az intézetből, de még csak nem is látogathatja.
A történetek (mert jelen pillanatban nagyon valószínű, hogy több áldozatról beszélhetünk) a személyes tragédiákon és az édesanyák elkeseredett harcán túl a rendszer hibáira is (újra) rávilágítanak.
Idén májusban egy bírósági végrehajtó a szociális munkás jelenlétében erőszakkal rángatott ki egy 7 éves kisfiút az iskolából a többi gyerek szeme láttára. Ahogy most, úgy akkor is a bíróságok és a szociális munkások a legkisebb együttérzést sem mutatták a gyerekekkel szemben.
Ha a gyanú megerősítést nyer, és az intézetet vétkesnek találják a hatóságok, akkor az eset egy dologban hasonlít Malina Hedvig 10 évvel ezelőtti esetére. Azok, akiknek kényelmetlen az ügy, az áldozatból csinálnának bűnbakot.
Körkép.sk, HNonline.sk
Nyitókép: mambolook.com
Megosztás:
Címkék: Andrej Blahová brutális cisty den erőszak fiatal Főoldal Galánta gyerek gyermekjogi intézet javítóintézet kegyetlen kegyetlenkedés Kiska lány megerőszakolta Natália ombudsman orvosi ellátás rendőrség szociális munkás szociális rendszer terapeuta Tomanová visszaélés
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
jenő
2016. szept. 11. 16:02Akkor most nem csak a migránsok erőszakolják a nőket? Vagy már a terapeuták is migránsok? MKP mikor indít petíciót a nők megvédésére a saját fajtánkkal szemben?
jenő
2016. szept. 11. 18:40Itt látható az ott dolgozók listája: http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache%3APWG3Cjr-hhcJ%3Awww.cistyden.sk%2Fpersonalne-zabezpecenie.html+&cd=1&hl=sk&ct=clnk&gl=sk&client=firefox-b Eszerint minden bizonnyal az fb profilja alapján magyar nemzetiségű Vogl Ramona a kislányt lekurvázó szociális munkás: https://www.facebook.com/ramona.vogl.92?fref=ts Név szerint a teljes szégyentelen banda: Pracovný tím Mgr. Peter Tománek - riaditeľ, sociálny pracovník, psychológ Edita Kočišová - asistentka riaditeľa Ing. Lucia Koštialova - asistentka riaditeľa Bc. Lenka Sulíková - psychologička Mgr. Ondrej Gliganič - kouč terciárnej prevencie Mgr. Andrea Režová - koučka terciárnej prevencie Mgr. Attila Haulík - kouč terciárnej prevencie Mgr. Karina Dianišková - psychologička Mgr. Peter Zsitva - kouč terciárnej prevencie Mgr. Peter Bial - kouč terciárnej prevencie František Banský - športový terapeut PhDr. Mgr. Zuzana Tománková Miková, MPH - pedagogická činnosť Miroslav Adamko - hospodársky pracovník Bc. Ronald Hudek - hospodársky pracovník Jozef Iring - hospodársky pracovník Stanislav Luciak - hospodársky pracovník Dušan Škarítka - hospodársky pracovník JIng. Luděk Barák - hospodársky pracovník - záhradník, keramik Gabriela Korčeková - dramatoterapia Mgr. Filip Mudrík - psychológ Bc. Tomás Lipták - sociálny pracovník Karol Varga - práca s keramikou Mgr. Art. Zuzana Hlavatá - arteterapeutka PhDr. Ramona Vogl - sociálna pracovníčka Margita Hodosiová - hospodárska pracovníčka Erika Bugyiová - administratívna pracovníčka Mgr. Mária Tomeková, PhD. - psychologička MUDR. Mário Straka - psychiater, adiktológ JUDr. Viera Nováková - právne poradenstvo
A kommenteket lezártuk.