Két éve hunyt el Jancsó Miklós, kétszeres Kossuth-díjas magyar filmrendező

„… Alexander Astruc francia filmrendező mondta egyszer, hogy „a film akkor lesz igazi művészet, ha úgy lehet majd használni a kamerát, mint a töltőtollat”. Az ’50-es években amikor rettentő nehezek voltak a kamerák és amelyik hangot is rögzített az két mázsa is lehetett, ez nagyon pesszimista kijelentés volt.

Az 1921-ben született és ma két esztendeje meghalt Cannes-i Életmű-, és kétszeres Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró Jancsó Miklós életművével mondott ellen Astruc jövendölésének. 37 évesen forgatta le első játékfilmjét, „A harangok Rómába mentek” címmel. Jelentős volt Latinovits Zoltánnal való együttműködése „Oldás és kötés”, „Szegénylegények”, és „Csend és kiáltás” opusokban.

A Jancsó filmek a hosszú beállításoktól a nagy tért befogó, vízszintes kameramozgásokból kinövő komponált képek sítlusjegyeinek egysége a már Kozák Andrással forgatott „így jöttem”-ben voltak először együtt. Jancsó szinte pályája kezdetétől szerzőtársként dolgozott Hernádi Gyulával. Nemzetközi nagydíjas és néha értetlenséggel fogadott műveinek jelentős részét az egyén és a hatalom, a szabadság és a zsarnokság között feszülő ellentét filmes ábrázolása foglalkoztatta. A 20. század végére azután ennek helyébe a manipulátorok és kiszolgáltatottak rendezettnek tűnő, de mégis önmagából rendre kiforduló világ a „rendszerré formálódó káosz” érzékeltetése, bemutatása lépett.

A Mucsi Zoltán és Scherer Péter főszereplésével, forgatott „Kapa–Pepe”filmjeiben a bohóctréfa, a blődli eszközeit is bevetette. Jancsó Miklós élete végéig dolgozva, oroszlánrészt vállalt és teljesített hazánk filmművészete nemzetközi elismertetésében.

Feiszt György, szombathelyi történész, levéltáros, politikus. (facebook)