Szilárd Leó, a magyar géniusz

Szilárd Leó magyar atomfizikus, 1898. február 11-én Budapesten született. Berlinben, a Humbold egyetemen lett Einstein munkatársa. 1935-től az Oxfordi egyetem Clarendon Laboratóriumában, 1939-től Amerikában Enrico Fermivel a Columbia Egyetemen az uránhasadás elméleti lehetőségén, majd az első atomreaktor megépítésén dolgoztak. 1942-ben lett a chicagói Metal Laboratory vezető fizikusa és az egyetemen a Sugárbiológiai és Biofizikai Intézetének tanára. Kutatásai a fizika és biofizika széles területeit ölelték fel. Az entrópia és az információ kapcsolata; a magfizikai Chalmers-reakció felfedezése, a Fermivel közösen jegyzett „Rácsreaktor” szabadalma, a vírusbiologia és enzimhatás egyes kérdései valamint az öregedésre és az emberi memóriára vonatkozó elméletek fűződnek Szilárd Leó nevéhez.

Szilárd és tudóstársai győzték meg Franklin Delano Roseveltet, hogy az atombomba készítésében Amerikának kell elsőnek lennie. Tevékenyen részt vett az erre irányuló ”Manhattan terv” kidolgozásában. Hirosima után azonban már Einsteinnel együtt figyelmeztette az elnököt az atomfegyverkezési verseny megindulásának veszélyére és a két szemben álló hatalom tudósainak együttműködését szorgalmazta. A „Council to Abolish War” megszervezésével társadalmi és politikai erőket mozgósított. 1960-ban az atomenergia békés felhasználásáért folytatott munkásságáért elnyerte a Washingtoni Akadémia. „Atoms for Peace Award” kitüntetését. A 66 éves korában meghalt tudós élettörténetét, a „Géniusz az árnyékban” című könyv foglalja össze. Végakarataként Budapesten a Farkasréti temetőben nyugszik.

   

Feiszt György, szombathelyi történész, levéltáros, politikus. (facebook)