Év végi sorozatunkban 2017-ben a Körképen megjelent legnépszerűbb, legolvasottabb cikkekből szemlézünk.
A Körkép.sk az elmúlt nyolc hónapban testközelből kísérte végig László Csaba tevékenységét a DAC-nál. Ott voltunk a sajtópáholyban, a pálya szélén, a lelátókon, az ultrák között, csakúgy a DAC arénában, mint az idegenbeli meccseken. Beszéltünk a mesterrel, a csapat tulajdonosával, a szurkolókkal, politikusokkal. Fociszurkolóként számunkra is óriási csalódást jelentett, ahogyan ez a csodálatos történet véget ért.
A Körkép.sk most megpróbálja rekonstruálni az elmúlt hetek, hónapok eseményeit, hogy magyarázatot adjunk arra, miért kellett távoznia a szeretett edzőnek.
Király Zsolt írása.
A DAC több mint klub
„A DAC több mint klub. A DAC egy életérzés. A DAC a miénk! A DAC része a szlovákiai magyarok értékrendszerének. A DAC egy intézmény: és az emberek így is viszonyulnak hozzá. Ha egy idegen tulajdonos venné át a klubot, ő ezt talán nem is értené. Itt mind a siker, mind a sikertelenség érzelmekkel túlfűtött aktus: s ezt tudni kell kezelni”
– nyilatkozta Világi Oszkár a Körképnek tavaly decemberben, amikor a DAC-ot körülvevő miliőről, lokálpatriotizmus fontosságáról, a magyarság ápolásával kapcsolatos elvárásokról kérdeztük.
A DAC tulajdonosa a vezetőedzővel kapcsolatban is egyértelmű megállapítást tett:
„László Csaba érkezése óta erősebb a professzionalizmus a csapatban. Ez a filozófia már kezdetektől megfogalmazódott bennünk. Csabával ezt hosszasan végigbeszéltük, mielőtt aláírtuk a szerződést. Ezt a filozófiát követjük“
– hangzott el Világitól a Körképnek adott interjúban alig hat hónapja.
Azóta a csapat 16 meccses veretlenségi és 5 meccses győzelmi sorozatot produkált, az utolsó előtti helyről indulva az európai kupaporondért küzdhetett. A DAC Arénában pedig Kárpát-medencei szinten egyedülálló futballhangulat alakult ki, melynek csodájára járt a 15 milliós magyarság.
Enne ellenére június 8-án kora este mindenki számára egyértelművé vált, hogy László Csabának mennie kell.
László Csaba maradni akart
„Én szeretnék maradni“
– hangoztatta folyamatosan a mester mindenkinek. Még június 8-án, az ominózus nap délelőttjén is azt mondta, vele még egyeztetni szeretnének délután. Pedig akkor már egyre másra érkeztek a hírek arról, hogy kiszemelt utód, Marco Rossi már Nyékvárkonyban, Világi kastélyszállójában tartózkodik.
Aztan estére el is dőlt minden:
„Ez már szóra sem érdemes“
volt a legutolsó üzenet a mestertől, mielőtt búcsút intett a számára oly kedves városnak.
Miért? Teszik fel sokan a kérdést
A világ nagy futballklubjai általában dúsgazdag vállalkozók, oligarchák kezében vannak, akik kőkemény üzleti érdekekkel rendelkeznek. Ugyanez a helyzet a DAC esetében is. Világi Oszkár a leggazdagabb szlovákiai magyar, vagyonát 150-200 millió euróra becsülik.
Biznisz érdekei vannak úgy Szlovákiában, mint Magyarországon. A MOL csoport tagjaként pedig világszerte is. Nem véletlenül szerette volna már régóta megszerezni a klubot. Oszkár vitán felül őszinte DAC szurkoló, aki gyerekkorától kijárt a meccsekre. Sárga-kék szíve van, ezt semmiképp sem lehet elvitatni tőle.
Oligarchaként nagy szüksége van a DAC-ra, hogy státuszát, mozgásterét és az egyéb ezzel kapcsolatos lehetőségeket erősíthesse. És ez lett László Csaba veszte. A gond ott keletkezett, hogy a gazdasági érdekei és a DAC körüli magyar miliő szembe került egymással. Világi Oszkár ugyanis nem független a politikától.
A „magyarkodó” DAC viszont saját üzleti érdekeit kezdte gátolni, amit kellően az értésére is adhattak. Ezért kellett László Csabának távoznia.
A nagy futballklubok általában nyomásgyakorló eszközként is szolgálnak. Van ahol politikai, máshol pénzügyi, gazdasági érdekeket. Világi Oszkár esetében a gazdasági érdekek kerültek előtérbe a DAC-nál vallott (és általa is hangoztatott) filozófiával szemben.
Sokan megijedtek a nemzeti csapattól
A DAC-ban óriási lehetőségek vannak (voltak). Tudta ezt Világi, tudták a szurkolók, László Csaba, de tudták ezt a magyarországi futball félistenei és a szlovák nemzetállam építői is. Túl sok ellenérdek jött össze, Világi pedig nem elég önálló, üzletemberként egész karrierje során túlságosan kiszolgáltatott a politikai hatalomnak. Mindez sajnos lehetetlenné tette, hogy ami a DAC-körül magyar szempontból elindult, az kellően kinőhesse magát és folytatódhasson.
A szlovákoknak már az sem tetszett, ahogy László Csaba helyre tette őket az egyik sajtótájékoztatón, amikor rosszul írták fel a nevét. A magyarokkal szembeni félelemkeltésre, a stadionban fel-felbukkanó nemzeti színű lobogók hangsúlyozására még a szlovák liberális sajtó is rájátszott. És bizony, annak is fül és szemtanúi voltunk, ahogy a szlovákok riadtan szembesültek mindazzal a kulisszával, ami a DAC stadionban fogadta őket.
Egy, a magyarok asszimilációjában érdekelt többség számára félelemkeltő, így elfogadhatatlan volt hétről hétre tapasztalni a magyar és a székely himnuszt, a felzúduló ria-ria-hungáriát, a piros-fehér-zöld zászlókat. Egyszóval azt a fajta magyar magabiztosságot, mely a Trianon előtti időkre emlékeztetett.
László Csaba pedig az egyik alapköve volt ennek az építkezésnek.
„Én ezért jöttem”
– vallotta meg őszintén a Körképnek. Tökéletes vezetőedző volt a szerepre, az eredményei ráadásul további, egyesek számára riasztó perspektívával kecsegtettek. Főleg egy hamarosan 13 ezer fős stadionban. Ezért kellett inkább egy nemzeti csapatból inkább nemzetközi csapatot formálni.
A szurkolók az utolsó helyen
Érdemes megjegyezni azt is, hogy az egész kálváriát a magyarországi futballvezetés és szponzori kör furcsa passzivitással fogadta. Könnyen lehet, hogy a DAC mint jelkép, szimbólum a súlyosan beteg magyar futball egyes szereplőiben is irigységet, visszatetszést váltott ki, aggályokat jelentve. Fradista, újpesti, debreceni, honvéd, stb. szurkolók százai jártak át ugyanis Dunaszerdahelyre, hogy a csallóközi városban megélhessék mindazt, amit otthon sajnos nem lehetett. Talán felesleges is tovább boncolgatnunk, milyen következményeket jelenthetett mindez a hatalmasoknak odaát…
Két válogatott mérkőzés (az andorrai történelmi vereség után még inkább) közt a DAC meccsek jelentették az egyedüli menedéket a magyar futballszurkolók számára. Ez pedig túl sok érdeket veszélyeztetett.
Időközben Marco Rossi is megérkezett, szerződtetése immár hivatalosan is be lett jelentve. Előre senki nem bántja, tiszta lappal érkezik a magyar bajnokcsapattól, csakhogy egy teljességgel felesleges edzőcsere után.
Kezdetben ezért minden bizonnyal fenntartásokra számíthat. A DAC szurkolóitól ugyanis még azt a lehetőséget is elvették, hogy méltó módon elbúcsúztathassák László Csabát és köszönetet mondhassanak neki mindazért, amit a csapatért és a szurkolókért tett. A DAC ultráinak egyik legkeményebb csoportja, a Wallace Army a történtek után azonnal be is jelentette, hogy többet nem jön DAC meccsre.
„Számunkra bebizonyosodott, hogy ez a vezetés sem gondolja komolyan azt, hogy a DAC TÖBB MINT EGY KLUB. A mai naptól a csoport drapija már nem fog lógni a szokásos helyén, mint csoport nem veszünk többé részt semmilyen koreográfia vagy szurkolás tervezésében, kivitelezésében. És mint csoport nem veszünk részt több DAC meccsen.“
– nyilatkozták.
Már a városi Habos Napok hangulata sem az igazi, érezhetően kevesebb Csíki Sör fogy. Valami megváltozott az emberekben, a hitehagyott, rettentően csalódott szurkolók részéről a bérletértékesítés is visszaesett a következő szezonra.
A DAC több mint egy klub. Kár, hogy idő előtt lefejezték, még mielőtt megmutathatta volna teljes szépségében mindazt, milyen is az igazi magyar virtus.
Király Zsolt
A DAC-ról szóló tematikus kiadványunk:
Megosztás:
Címkék: DAC Dunaszerdahely FC DAC 1904 foci Főoldal labdarúgás László Csaba Székely-himnusz távozás Világi Oszkár
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.