Szegény gazdagok – így tol ki velünk Robert Fico

0,7 millárd euró a kiadási, 1,6 milliárd euró a bevételi oldalon. Összesen 2,3 milliárdos konszolidációs csomag, 22 pontba szedve. Mindez az előirányzott kormányzati cél érdekében, hogy az államháztartási hiány a GDP 3 százaléka alá kerüljön. Robert Fico végre bemutatta takarékossági csomagját.  Jöhet a nadrágszíj-összehúzás, vagy a hózentrógli. De jobb lesz utána? Érdemes végigolvasni.

Jön a lejtmenet

Örökké a populisták sem kerülhetik el sorsukat, előbb-utóbb nekik is elő kell jönniük a farbával. Robert Fico esetében ez annyit jelent, hogy népszerűsége csúcspontján  egypárti kormány élén találta magát, annak minden felelősségével. Innen pedig már csak lefelé vezet az út. Itt már nincs mese, nincs kibeszélés. Tehet bármit, a társadalmi csoportok közül valamelyik biztosan megorrol majd rá.

Tudja ezt jól ő maga is, ezért színházat játszik. Először az ellenzéki pártokból csinál ügyesen a nép szemében „bűntársat” azzal, hogy saját konszolidációs csomagot írat velük. Majd ki is neveti őket, mondván, alkalmatlanok, hisz csak a szájuk jár, az ország gazdaságát rendbe tenni már nem képesek. Ezt követően a frissen életre hívott Szolidaritás és Fejlődés Tanácsával legitimizálja saját csomagját, eladva, hogy a megszorítások a kormány és szociális partnereinek közös javaslatai. Azaz, népakarat! Igazán ügyes húzás, mely azonban csak vakolat, hogy az egypárti kormány konzultációs hajlandóságának illúzióját fenntartsa.

Mi van a csomagban?

A Smer intézkedéscsomagja az állami, és államilag szabályozott vállalatok, bankok megsarcolásán kívül a jogi és fizikai személyek újabb megadóztatásával, járulékemeléssel, különböző hivatali illetékek, díjak (pl. földbérleti díj, első gépkocsi bejelentésének díja) növelésével számol. Ezen kívül a második nyugdíjpillér meggyengítésére is fel kell készülnünk. Kiadási oldalon pedig elsősorban a bérek, és folyó kiadások terén számíthatunk spórolásra.

Röviden összefoglalva

Akormány adó- és járulékemeléssel próbál pluszbevételhez jutni, miközben a „növekvő állammal” a munkahelyteremtés szempontjából égetően fontos vonzó befektetői környezetet, a II. pillér megkopasztásával pedig nyugdíjas éveink biztonságát gyengíti.  Ugyanakkor félő, hogy a Fico-csomag gazdasági szempontból kifejezetten árthat, ha különböző kivetéseket a bankok, vállalatok végül az egyszerű emberekre hárítják. Végeredményben a baloldali konszolidáció csak még nagyobb szakadékba taszíthatja az országot, megnehezítve az állampolgárok megélhetését. A Fico-féle ideológia így visszaüthet azokra, akiknek köszönhetően a Smer ma ott van, ahol. (Hogy mit is jelent a ficomanipuláció a gyakorlatban, itt elolvasható).

Foglalkoztatás és adóterhek 2011-ben Európa országaiban. Jól látható, hogy a foglalkoztatási ráta Szlovákiában már most is alacsony, és csak a problémás országok állnak tőlünk rosszabbul. A csomag hatására mutatóink tovább fognak romlani.

Forrás: Ténytár/Eurostat

Bal és jobboldal másként látja

A Fico-csomag egyben a jobb és baloldali ideológia összecsapásának is szép példája, melyet várhatóan annak parlamenti vitája is tükröz majd. Míg krízis idején a jobboldal a gazdaság újraindítását szorgalmazza munkahelyteremtéssel, melytől távol áll az adó- és járuléknövelés, a baloldal ezt épp fordítva látja és a gazdagok nagyobb szolidaritásáról beszél.

Amerikában sincs ez másként

Ugyanez jól megfigyelhető a tengerentúl is, republikánus (jobboldal)/demokrata (baloldal) vonatkozásban.

A júniusi Forbes George Bush korábbi amerikai elnökkel közöl interjút, aki az adópolitikával kapcsolatban a következőket nyilatkozta:

George Bush: Az adókkal kapcsolatos társadalmi vita valójában arról az alapfilozófiai kérdésről szól, hogy kinek higgyünk inkább a pénzek elköltésénél. Ha azt gondoljuk, hogy az egyénnek, ami az amerikai nép véleménye is, akkor érthető, miért kéne az emberek zsebében minél több pénzt hagyni. Akik azt gondoljuk, hogy pénzünk elköltéséről a kormánynak kell döntenie, azok magasabb adókat szorgalmaznak. (…) Az adó jó lehetőség arra, hogyan szembefordítsuk egymással az embereket. Ez a fajta retorika csak olyan vezetővel győzhető le, aki olyan optimális jövőkép felvázolására képes, melyben mindenki megtalálhatja a maga számítását (…) Ha az ún. gazdagokat adóztatják meg jobban, valójában azokat sarcolják, akik munkahelyeket teremtenek. Azt gondolom,  hogy az adónövelés azoktól veszi el a tőkét, akik munkát teremtenek. Ha megadóztatják az osztalékokat, dividendumokat, azzal a befektetéseket adóztatjuk, melyre a magánszférának szüksége van.

Az amerikai republikánusok tehát így látják, a demokraták pedig másként. Ennel illusztrálására íme egy, az interneten keringő történet Barack Obama szociális teóriájáról:

A szociális állam kezdete és vége

Obama szociális teóriája

„Egy közgazdászprofesszor az egyik egyetemen kijelentette, hogy soha nem buktatott még meg a vizsgán egyetlen diákot sem, de nemrég egy egész osztály jutott erre a sorsra. Ez az osztály erősködött, hogy Obama szociális teóriája működhet, és így senki sem lesz szegény se gazdag, hanem mindenki egyforma.

A professzor ezért azt mondta: ”Oukej, teszünk egy próbát az osztályban Obama tervéről. A tesztek eredményeit átlagoljuk, és mindenki olyan jegyet kap, mint a többiek. Így senki sem fog megbukni, de A-ja (egyese) sem lesz senkinek“.

Az első teszt után a jegyeket átlagolták, és mindenki B-t kapott (tehát kettest). Azok a diákok, akik keményen tanultak, mérgesek voltak. Azok, akik kevésbé készültek, nagyon örültek. Amikor eljött a második teszt, azok a diákok, akik korábban kevésbé készültek, most még inkább kihagytak. És azok, akik előtte lelkiismeretesen tanultak, úgy döntöttek, ezúttal ők is ellógják a tanulást. A második teszt átlagjegye D lett (négyes). Senki sem volt boldog. Amikor eljött a harmadik teszt, annak átlaga F lett (ötös). A tesztek folytatódásával a jegyek nem javultak. A folyamatos vita, személyeskedés, gyanúsítgatás miatt, mely rossz érzést váltott ki mindenkiben. Már senki sem tanult a másik eredményéért, így nagy meglepetésükre mindenki megbukott.

A professzor ekkor azt mondta, hogy a szocializmus egyértelműen csődöt mondott, mivel ha a jutalom túl nagy, az igyekezet, hogy sikeres légy, szintén magas. De ha a kormány az összes jutalmat elveszi, nem lesz igyekezet jobb eredmény elérni. Így magyarázta:

• A szegények törvényileg nem kötelezhetők a sikerre azzal, hogy a gazdagokat kiszorítjuk abból a közegből, ahol sikeresek.
• Ahhoz, hogy valaki hozzájusson valamihez anélkül, hogy megdolgozna érte, valaki másnak ingyen kell dolgoznia
• A társadalmi javak nem szaporíthatók úgy, hogy a meglévőket elosztjuk.
• A kormány nem adhat senkinek semmit anélkül, hogy előtte azt valaki mástól el ne vegye
• Ha az emberek fele rájön, hogy nem kell dolgoznia, mivel a másik fele gondoskodik róla, az utóbbiak pedig rájönnek, hogy nem érdemes dolgozniuk, mert hiába gürcölnek, a munkájuk gyümölcsét más aratja le, akkor mindenkinek elmegy a kedve a munkától. És ez lesz a társadalom végének a kezdete.

Szlovákia most úgy néz ki, az obamai úton halad.

Király Zsolt

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Ajánlott írások:

Interjú Jozef Filkoval, a szlovák pénzügyi tárca Pénzügypolitikai Intézetének vezetőjével a konszolidációs csomagról