Népszerű és nagy hírű költők, írók. Közismert, sőt világhírű versek és regények szerzői. Művészemberek, kik az egyszerű emberekhez hasonlóan, szívesen nyúltak a pohár után, s néztek annak fenekére. Ez nem meglepő, hiszen köztudott, hogy a művészeket gyakran az alkohol juttatta/juttatja ihletett állapotba. Sokszor pedig ennek az ihletett állapotnak a gyümölcseként kerültek/ kerülnek napvilágra világhírű, neves alkotások.

Most pedig képzeletben nyissuk ki kedvenc íróink/költőink bárszekrényét, s ismerkedjünk meg kedvenc italaikkal!

Ernest Hemingway (1899-1961)

Kedvenc itala: mojito & daiquirí

Az amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, Az öreg halász és a tenger írója legendásan nagy ivó volt. Élete utolsó felében, mikor Havannában élt, már hajnali ötkor talpon volt és elkezdett írni. Közben persze már iszogatott, majd délelőtt tizenegykor annak rendje és módja szerint átvonult kedvenc bárjába, a Florida bárba (La Floridita), ahol koktélokat kortyolgatott. Hemingway az ivóversenyektől sem riadt vissza, sőt nyerni is szokott 13 dupla adag rummal készült, barbár daiquirivel. Több italt is említenek Hemingway kedvenceként, de főként a mojito és a daiquirí köthetők a nevéhez. Ezt a két italt kubai éve alatt előszeretettel fogyasztotta.

Érdekesség: A rendkívül népszerű Floridita bár jelenleg is működik Havannában. Egy „sima“ daiquirí három CUC, vagyis konvertibilis peso (kb. két euró), egy különleges, a Papa Hemingway Daiqurí fantázianevet viselő pedig (állítólag fix olyan, mint ahogy az író szerette) öt CUC (kb. négy euró).

 hirdetes_810x300  

Idézet:Az ivás egy módja a nap befejezésének.“ (Hemingway)

 

Edgar Allan Poe (1809-1849)

Kedvenc itala: abszint

Amerikai születésű író, A holló és A Morgue utcai kettős gyilkosság szerzője. Diákkorában rossz társaságba keveredett, az idő múlásával pedig egyre közelebbi kapcsolatba került a különböző szerencsejátékokkal, az alkohollal, majd az ópiummal is. Ideje nagy részét kocsmákban és bordélyházakban múlatta. Emellett a gyengébbik nemet sem vetette meg, szenvedélyesen hajszolta a nőket, sőt az örömlányok „szolgáltatásaitól“ sem riadt vissza. 1832-ben feleségül vette 13(!) esztendős unokahúgát, Virginiat. Poe a rendszeres szeszviharok és tudatmódosítások ellenére rendkívüli költő/író volt. 1849. október 3-án Baltimore-ban az utcán fekve találták meg, valaki másnak a ruhájában, alig volt eszméleténél, félrebeszélt, a szíve szabálytalanul vert. A kórházba szállítása után négy nappal halt meg, anélkül, hogy el tudta volna mondani, hogy mi történt vele.

Érdekesség:  Az abszint a lázadás itala volt. Hadat üzent a polgári dekadencia unalmas, hazug világa ellen és a bohémélet szimbóluma lett.

Az abszint volt az első olyan alkoholtartalmú ital, melynek fogyasztása a nők számára sem volt illetlenség. A tévhittel ellentétben, miszerint az abszint fő fogyasztói a társadalmi ranglétra legalsó fokán álltak (színészek, írók, költők), minden társadalmi osztályban jelen volt. A sztereotípia abból fakadt, hogy tömegtermelése miatt (1910-re a franciák évi 36 millió litert gyártottak), igen olcsón hozzá lehetett jutni. Egyes bárokban ingyen is osztották az italt, általában pénztelen művészeknek, hogy szomorú sorsukat, vagy éppen bánatukat enyhíthessék vele.

Művészettörténészek szerint az abszint nélkül ma számos irodalmi-, képzőművészeti alkotással lenne szegényebb a világ.

Idézet: „Egyáltalán semmilyen örömöm nincs az ajzószerekben, amelyekbe néha olyan őrülten belemerülök. Nem az élet, a hírnév és az értelem boldogságának keresése miatt iszom, hanem amiatt az elkeseredett törekvés miatt, hogy megszabaduljak kínzó emlékeimtől, az elviselhetetlen magánytól, és mert félek a küszöbön álló végzettől.“ (Poe)

 

Szergej Jeszenyin (1895-1925)

Kedvenc itala: vodka

Orosz költő, az imazsinizmus (orosz avantgárd költészeti irányzat) képviselője, A fekete ember és további más versek szerzője röpke életének – mindössze harminc évet élt – utolsó két évét folyamatos delíriumban töltötte. Sosem vetette meg az italt, így elsősorban zaklatott magánéletével és alkoholfüggőségével szerzett magának hírnevet nyugaton. Súlyos depresszióval és paranoiával küzdött, emellett hallucinációk is gyötörték. Kurta élete alatt ötször adta házasságra fejét, s ezekből a házasságokból négy gyermeke született. Utolsó előtti felesége egy híres amerikai táncosnő, Isadora Duncan volt, aki 17 évvel volt idősebb a költőnél. A hölgy alig tudott néhány szót oroszul, Jeszenyin pedig az oroszon kívül semmilyen más idegen nyelvet nem beszélt. A házasság mégis megköttetett, de nem volt hosszú életű. A költő részegen állítólag többször meg is ütötte nejét. Utolsó felesége Lev Tolsztoj unokája volt, Szofja Andrejevna Tolsztaja. Szergej Jeszenyin holttestét egy szállodai szoba fűtőcsövére akasztva találták meg; búcsúlevelét pedig saját vérével írta meg.

Idézet:Korhely vagyok, kópé és garázda.“ (Jeszenyin)

 

Bohumil Hrabal (1914-1997)

Kedvenc itala: sör

A közkedvelt cseh író, a Sörgyári Capriccio, Táncórák idősebbeknek és haladóknak és a Szigorúan ellenőrzött vonatok szerzője – ahogy azt világhírű remekműveiben is megörökítette – kora gyerekkorától barátságot ápolt a csehek nemzeti italával. A  sörgyárban eltöltött gyermekkor élményei és a kisvárosi hangulat Hrabal számos későbbi művében alapvető motívumként jelenik meg. Az író ideje nagy részét legszívesebben a prágai Arany Tigris sörözőben töltötte. A későbbiekben a másnapossággal kapcsolatban még egy komplex elméletet is kidolgozott. Hrabal földi pályafutását 1997-ben, a bulovkai kórház ötödik emeletéről kizuhanva fejezte be, amikor a korláton áthajolva éppen galambokat etetett. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak hiszik. Utolsó kívánsága egyébként az volt, hogy egy csokor hóvirágot és egy pilzenis sörösdobozt tegyenek az úrnája mellé.

Érdekesség: Az Arany Tigris ( U Zlatého Tygra) a sörkultúra Mekkája. Az ötven férőhelyes kocsmában állítólag már a kapunyitás után három perccel teltház van – minden nap. Bohumil Hrabal – aki életének tekintélyes hányadát töltötte e nagyszerű intézményben – szelleme most is elevenen él ebben a kocsmában. Hrabal 1960-tól volt törzsivója ennek a helynek. Egy alkalommal még Václav Havellel is megosztotta asztalát. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, csakhogy Havel magával hozta Bill Clintont is, aki a Tigrisben tett látogatásától annyira zavarba jött, hogy magába döntött három korsó 12-es pilzenit.

A Kis  és a Nagy Agancs elnevezésű asztaloknál Hrabal a fél életét elmélyült ivással töltötte. A ,,Télikert“ nevezetű asztal arról nevezetes, hogy egy alkalommal az itt üldögélő Hrabalt  vécés bácsinak nézték, és az előtte hagyott kávéscsésze-alátéteket teleszórták apróval a turisták.

Idézet: Közép-Európában jobb nem kijózanodni..“ (Hrabal)

Folytatás következik!

Takács Henrietta

Forrás

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket Tumblr-en és Twitteren is!

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.