Közeledvén az év legszebb ünnepéhez, meglepetést készítettem olvasóim számára. Egy könnyed és szeretnivaló mesével kívánok ezúttal kedvükben járni és mosolyt csalni arcaikra, jókedvet a szíveikbe. Egy mesét, mely, ha csak gondolatban is, elröpítni kívánja Önöket a csodák és fantázia világába, honnan természetesen a Szerelem sem hiányozhat.
Kívánom, hogy e sorokat olvasván, elgondolkodjanak legszebb ünnepünk igaz jelentése fölött és meglássák a csodák kozmoszának egy újabb kicsiny szeletét. Mert hisz mi másról is szólna ez az ünnep, ha nem a beteljesülésről és a nagybetűs Csodákról? Kellemes utazást kívánok Önöknek!
1.
Mikulásról szól e sztory, nem meglepő fordulat,
Kik olvassák ezt a mesét, csodaszépet olvasnak.
Figyeljenek mostan rám és dőljenek csak hátra,
Elröpítem Önöket most szép Meseországba.
Nem sejtik, hogy arrafelé mily lehet az ég,
Azt kell mondjam, varázsos, csillagos és szép.
Csodálatos fényessége kísérte a léptem,
Amint jöttem errefelé, sietve az éjben.
2.
No meg aztán csodálatos dolgok vannak arra,
Csokiforrás mindenütt és jó mennyei manna.
Cukorból a kerítés és nyalóka a kilincs,
Édességből hiány bizony arrafelé nincs.
S ott lakik az édességnek s örök hónak földjén,
Az a csodás, pirospozsgás, vörösruhás egyén.
Jószándéka, bizony mondom, világszerte ismert,
Ismeretlen s feneketlen, mély forrásból nyert.
3.
De mielőtt folytatnám, egy vallomással tartozok,
Nem véletlen az, hogy mostan ilyen témát boncolok.
Nem jókedvből mesélek e szép országról nektek,
De azt hiszem, ha elmondom, csalódottak lesztek.
Azért ez az utazás, mert késni fog a Télapó,
Nem csúszik most jól a szán és a csizma is fakó,
No meg aztán, meg kell hagyni, szűkebbek a kémények,
Lehetetlen bejutni a Mikulás erszényének.
4.
Ő még ugyan nagynehezen bepréseli magát,
De legutóbb is kint hagyta az ajándékok javát,
És hát aztán, jól tudjátok, nem könnyű a dolga,
Milliónyi gyermek álmát nem döntheti romba.
Gondolkodott tehát hosszan, mitévő is legyen,
Telefonon küldött aztán üzenetet nekem.
Azt üzente, sajnálja és elnézésük kéri,
A karácsonyt ezévben, úgy tűnik, lekési.
5.
Szeretné, ha megfogadnánk javaslatát néki,
Mivelhogy a bejáratot túl kicsinek véli,
Építsünk hát nagyobbat, hogy elférhessen benne,
XXL-es kémény, asszem, tök praktikus lenne.
De mit tehetnénk, Télapó évről évre bővül,
A legnagyobb kémény sem lesz elegendő végül.
Azt hiszem, hogy kézbe kéne venni ezt az ügyet,
Rudi régen vágtatott, ma már alig üget.
6.
Hogy ügetne kérem, hiszen borzasztó a súlya,
Edzés helyett ő is csak a mélyhűtőket bújja,
Azt hiszem, hogy el kellene Schobert Norbi hozzá,
Feleslegét Rudi aztán rögtön ledolgozná.
Nem mehet így kérem szépen, reform kell a népnek!
A fejemben csodálatos reformtervek égnek.
Szerintem a szállítást is gyorsítani kell,
Merthogy ez a késés biz szörnyűséges jel.
7.
Motorost szánt északra és kisebbecske Mikulást!
„Beállván én helyére, vajh , meglátnák a csalást?”
No jól van hát, én azt hiszem ez túl eltúlzott ötlet,
De a szánnak hallatára izgatottak lettek.
Télapónak lenni bizony nagyon-nagyon nehéz,
Nem is csoda hát, ha néha elfárad az ész.
Nézzék hát el néki azt, hogyha néha téved is,
Tévedésnek jogából biz kijár néha néki is.
8.
No meg aztán, ahogy mondtam, felszedett magára,
Múlt évinél is egy számmal nagyobb lett a kabátja.
Úgy tűnik, hogy odafenn, ott a hideg északon,
Jól tartsa a Télapót az a drága Télasszony.
És a Rudi, rénszarvasa, ellustult a jó dolgába,
Naphosszakat átaluszik, fittyet hány a melójára.
Nem tudja a Télapó, hogy mitévő is legyen,
Rudi bizony naphosszakat mereng szerelmesen.
9.
Képtelenség életet lehelni most beléje,
Mozdulatlan, akármilyen étket vetnek eléje,
Mondom nektek, barátaim, nagy úr ez a Szerelem,
Legyőzte a Rudit is, az akármilyen eleven.
Pedig régen, fiatalon, vágtatott, mint paripa,
Ő volt mindig legelső a rénszarvas suliba.
Ő volt biz a legügyesebb barátai között,
Míg a végén Télapóval megegyezést kötött.
10.
Együtt rótták azóta a hófedte utakat,
Bejártak minden egyes várost és falvakat.
Meg kell hagyni, szép kis meló, s irtózatos teher,
Márminthogy a puttony az, mely a szánban hever.
Nem is akadt párjuk nékik századokig tán,
Örült minden kisfiú és minden apró lány.
S míg a Rudi nagybüszkén a mérföldeket nyelte,
Télapónak büszkeséggel tellett meg a lelke…
Folytatása következik…
Holnap.
Kerepesi Igor
Ha tetszett a költemény, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket Tumblr-en és Twitteren is!
Megosztás:
Címkék: igee Igee Kerepesi karácsony Kerepesi Igor vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
