Májusi sanzon

   

A túl távoli lányhoz…

Egy május éjjelen…

Komor ábrándfergetegtől

Megrészegült éjjelen,

Fülledt május varázsának

Remegését kémlelem,

S ezer vágytól, bús keservtől

Elbódulva vágtatok,

Üvöltvén az éjszakába,

Szép remények, várjatok.

Várjatok még, álljatok és

Térjetek mind meg ide,

Nem lehet e sötét óra

Még a búcsú ideje,

Mert megannyi öröm várhat

Még a kedves ölében,

El kell vesszek hát az éjjel

Még utószor szemében.

Várj hát reám, kicsiny lányka,

Bohó szivem kegyelme,

Szálljon rád az éj áldása,

Simogasson szerelme,

Ezüst lepel takarja el

Kéjes-bársony testedet,

Mutasd nékem,el ne rejtsd a

Reménytadó szerelmet.

Oh csak egyszer érintselek,

Ölelhessem derekad,

Csókolhassam piciny kezed,

Kecses hattyú nyakadat,

S őrizzem meg mindörökre

Koldus költő eszmének,

Mindazt, amit múló-szépként

Szerethettem belőled.

Kerepesi Igor

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!