Megszólal a Kutya

Kissé torz II. avagy több szem többet lát.

Fiatal kutya vagyok, de azért van történetem. De az én történetem nem velem kezdődik, hanem azzal, hogy a panyicska, akinek a kutyája vagyok, pontosabban a lászkája, ahogy ő mondja, a más nyelvűek kedvéért lefordítom, merthogy én tényleg okos kutya vagyok, több nyelven értek és ugatok, tehát a  szerelme, liblingje vagy mondhatnám loverje, bár az utóbbi azért durva túlzás, tehát a panyicska tíz évvel ezelőtt elment Bécsbe nyelvet tanulni.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Hetente egyszer járt nyelvet tanulni, miközben egy előkelő családnál takarított, akik egyáltalán nem voltak otthon, mert az edényeikkel termékbemutatókra jártak, de volt három kutyájuk, akik mindig otthon voltak, így a panyicskának volt kivel beszélnie németül, mert a takarításon kívül a drei hundot is, mert így hívta őket,  rendszeresen vitte levegőzni. Ami nem teljesen igaz, mert a drei hundéknak akkora kertjük volt, mint egy focipálya, ott a hundok készen kapták az oxigént, viszont ott nem volt egymáson kívül társaságuk, és a parkba azért kellett őket elvinni, hogy ápolják a más kutyákkal való kapcsolatot, merthogy a gazdák szerint ez fontos, hiszen a multilevel marketingnek is a kapcsolatápolás az alapja.

Végül a panyicska megtanult úgy-ahogy németül, mert az egyik kutyasétáltatóval ők is elkezdték ápolni a kapcsolatot, mert a panyicska fiatal és szép volt, és a helyes kutyasétáltatónak annyira megtetszett, hogy felajánlotta, ő minden alkalommal szívesen összeszedi a panyicska helyett a drei hund béltermékét, mielőtt hazamennek, merthogy abban a parkban nem volt szokás otthagyni a kakát. Hogy mi következett ezután, az a panyicska története, mondja el ő, ha akarja, de én akkor léptem a képbe, vagyis az életébe, amikor kilenc év után hazajött és eldöntötte, hogy ha már nem lehet belőle bécsi panyicska, akkor talál inkább egy itthoni kutyasétáltatót, merthogy ketyeg a biológiai óra.

Első lépés, kell egy kutya. A panyicska hirdetésen keresztül talált rám.  Mondták neki, hogy vigyen kutyát a menhelyről, de nem csípte az ötletet, neki nem egykutya, hogy miféle a kutya, neki nem kell mások levetett kutyája, meg különben is törzskönyvezett minőségi kutyákhoz van szokva.

Hát én az vagyok, elég rámnézni, persze ehhez érteni kell, az eredeti luiszfuttont is csak az értő szem tudja megkülönböztetni a hamisítványtól, azért van nekem hamisítványom, szokta mondani a panyicska, de ez nem változtat a lényegemen, hogy törzskönyvezett minőségi kutya vagyok, mondom én. Fizetett is értem a panyicska. Pedig először nem akart.   A testvéremmel együtt egy kosárban hempergőztünk kövéren. Csávó egy és Csávó kettő, mutatott ránk a tenyésztő, de úgy is hívom őket, hogy Kiscsávó és Nagycsávó.

   

A panyicska megborzongott ezektől a bugris paraszt nevektől, ráadásul amikor a kezébe adtak, nyekeregtem és lepisiltem a blúzát, vagyis a dolog rosszul indult, de nekem megtetszett az illata és megéreztem, hogy ő jó panyicska lesz, ezért ránéztem a csillogó barna szememmel, hallod vörös panyicska, barna a szemem, nem fekete, bűvöltem egy kicsit, ugye nem hiába Csávó az eredeti nevem, logikus, hogy Nagycsávó, és ekkor a panyicska felismerte, hogy vagy én vagy senki más. Még szép.

Szóval azóta élünk együtt mi ketten, mert hiába ketyeg az óra, a panyicska túl sokat akar, de nem baj, így én vagyok a lászkája, még szép, csak egy probléma akad, hogy mindig granulátummal töm,    pedig én nagy erős férfikutya vagyok, s hiába ugatom, hogy kankutya vagyok, csontot akarok, nem érti, és szószos vitaminos kalciumos konzervet meg gumicsirkecombokat vesz nekem meg fogfehérítő palicskákat.

Ma különösen ki voltam éhezve, s amikor bementünk abba az étterembe és megláttam a vörös panyicska tányérján a húst, nyálam kicsordult, azonnal szemezni kezdtem vele, láttam rögtön, hogy tetszem neki, hiába, a híres mogyoróbarna szempárom, de semmi, aztán a hátamra vágtam magam, még a mancsaimat is megtornáztattam, csakhogy megsajnáljon, és adja már oda azt a guszta pástétomját. És adott egy darabot, de csak az asztal alatt, mintha a cipőjét igazgatná, persze ezt nem írta meg, de így volt, ahogy én  mondom, aztán még egy kis húst is adott, s talán még többet is adott volna, csak a panyicskára akkorra rátört a féltékenység, és elkezdte a farkam húzkálni, na azt nem szeretem. Bosszúból éjjel a vörös panyicskával álmodtam, hatalmas véres húsdarabokat és jó nagy csontokat rakott a tányéromba…

A Pincér belépője (nem papucsra gondolunk), ami egyben kilépő is, azaz itt a vége, fuss el véle

Asszonyom, nahát, természetesen, azt kérdezi, én is tudok-e magyarú, hát persze, apám, anyám magyar vót, de maga madam szorri panyi szorri asszonyom magyarországi? Há csak azér kérdem, hogy olyan jól beszél magyarú. Nem mondja! Pozsonyba vannak magyarok?!!!

Lampl Zsuzsanna

Nyitókép: stardoll-vickys.blogspot.sk

További ajánlott írások:

1. Kissé torz

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!