Elcsitul, majd újra támad,
Ezredszer is belém mar,
Bűnöm éget, s mulasztásom
Lelkem mélyéig kapar,
Kételyem, mint tónak medre,
Ismeretlen, sötét, mély,
S egykoron volt Napsütésem
Lomhán takarja az éj.
Kínoz már a sok-sok átok,
Hasogatja bőrömet,
Múltam kötélként szorítja,
Vájja, gyötri szívemet,
Visszahozni azt, mi elmúlt,
Remélném, de nem tudom,
Nem marad más: egybeveszem
Kéjeim és bánatom.
S végignézem, míg örömre
Más párjaként találsz majd,
És a vágy, mi hozzám fűzött,
Másnak mellkasára hajt,
S visszatér a rég-mederbe
Ismét ez a bús világ,
S nem marad más, mint merengni,
Emlékezni majd terád.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Igor Kerepesi Kerepesi Igee Kerepesi Igor Kínoz Komárom Novum pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!
