Múlt hétvégén gyanútlanul főztem magamnak egy kis csokis pudingot, ami azért érdekes, mert hogyan lehetne már egy pudingfőzés gyanútlan. Hát kérem szépen azért, mert korántsem számítottam arra, hogy párhuzamot találok majd a film és az édesség között. Jim Carrey nagy kedvencem, de a Mr. Popper pingvinjei számomra nagy csalódás. Bár a puding finom volt, sajnos ez a film csak az állagában hasonlított rá. Miért is?
Hát, először is, a sztori már lerágott csont. Egy elvált apuka, aki elhanyagolja gyerekeit, és most valamivel vissza akarja őket szerezni. Az apa-lánya dolog és a közös ruhavásárlás meg aztán tényleg túlzás (láthattuk már Mel Gibson-t is ilyen szerepben, az egy fokkal élvezhetőbb volt). Ha pedig a tinédzser lány szerelmi gondja nem lenne elég, van még itt egy kihagyhatatlan munkalehetőség is Mr. Poppernek, ami mindig keresztülhúzza a számításait. Van ezen kívül egy nélkülözhetetlen asszisztens, aki csak p betűvel kezdődő szavakat használ. Jó, mondjuk ebben az esetben a magyar szinkron viszi a pálmát, de nagyjából ez a film egyetlen erőssége. Jim Carrey gesztikulációi már nem a régiek, azonban ha a magyar szinkront leszámitjuk, akkor egyedül ez volt élvezhető a filmben.
Másodszor pedig, a higanyosra animált pingvinek cseppet sem lettek viccesebbek natúr fajtársaiknál. Jim Carreynél eddig jól beváltak az állatok, de az Ace Venturában legalább igazi idomított állatokkal dolgozott. Gondoljunk csak vissza Pöcökre, az elragadó majmocskára. Összefoglalva tehát, sajnos ez a 2011-es Ace „Popper-pingvin“ Ventura nem vált be. Egy tizes skálán nálam a szomorú csalódásos 3-as kategóriát találta meg.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
