Elsírtam már sok-sok könnyet,
S eljátszottam, amit vártak,
Gondolatim egyszer Vágyba
Máskor Kalitkába zártak,
Voltam Kedves, Barátságos,
Voltam Átok, Gyötrelem,
Megadattak Magaslatok,
S Mélységek is már nekem.
.
Elkövettem pár hibát már,
(Újra s újra, sokszor is),
Voltam Fájón Őszinte és
Vigyorgóan Vad, Hamis,
Hittem, aztán csalódtam én
(Önmagamban legtöbbször),
S volt egy Döntés, – ólomsúlyú –
Amely mindmáig gyötör.
.
Ám ha kérded, cserélnék-e
Bárkivel is körülem,
S feladnám-e önmagam,
Ha más életét élhetem,
Eladnám-e lelkemet
Siker, Név és Haszonér’,
Azt mondanám: nincs oly hír,
Mely ily Árulást megér.
.
Mert ha egész kicsiny is csak
Csodám, amit adhatok,
És ha fele oly dicső sem
Leszek, mint mit vártatok,
Akkor is a saját csodám!
Akkor is a saját nevem!
Okkal vagyok, kivé váltam,
Okkal ilyen életem.
.
S minden napon meg kell küzdjek
Magammal, hogy elhiggyem:
Valós mind, mit állítok, s hogy
Magamként van értékem.
Ámde persze Nyersanyag csak
Mindaz, ami most vagyok,
Változni kell, így csiszolni
E Misztikus Anyagot.
.
Változni! (de úgy, hogy közben
Ne változzon túl sok meg),
Istenemre, nehéz munka!
Alig bírom. Alig megy.
Változnom kell, s Megmaradnom!
Így kel tennem!
(Mondd, hogyan?)
Hogy legyek más, úgy, hogy mégse
Adjam én fel Önmagam?
..
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
